További Bulvár cikkek
A fókák halálra bunkózása nagy valószínűséggel az állatvédők heves tiltakozását váltja majd ki |
A namíbiai kormány nemrégiben bejelentette, hogy idén 67 ezer medvefókát szán ,,kiirtásra", mivel az állatok veszélyeztetik a halállományt. Az elmúlt hat évben nem volt példa ilyen mértékű pusztításra. A fókák halálra bunkózása nagy valószínűséggel az állatvédők heves tiltakozását váltja majd ki.
A ,,fóka-betakarítási" szezon augusztus elsejétől november 15-ig tart, ez idő alatt a ,,bérgyilkosok" mintegy hatvanezer fóka bébivel és hétezer hímmel végeznek. Az állatvédők tehetetlenek: a namíbiai kormány annyira volt belátó, hogy engedélyezte: figyelemmel kísérhetik az öldöklést. Az idén kiirtásra ítélt fókák száma a tavalyi 35 ezres kvótának majdnem a duplája, ezért a kormány most nem is két, hanem négy céget bízott meg a feladattal.
A hímek pénisze kedvelt afrodiziákum
Az ország, ahol a legtöbb medvefóka él, kitart amellett, hogy lebunkózza az állatokat: az állatvédők ellenben az állatállomány ilyen mértékű pusztítását esztelenségnek tartják.
A fókákat addig ütik (a bunkózás azért, hogy kíméljék bundájukat), míg bele nem pusztulnak. A bikák péniszét értékesítik, és az ínyencek por alakban italba keverve afrodiziákumként - szerelmi serkentőként - fogyasztják. A fókazsír és a bébik bundája iránt úgyszintén nagy a kereslet, mindkettő magas áron értékesíthető.
Az idei 1994 óta a legnagyobb mértékű pusztítás: akkor Namíbiában 55 ezer bébit és 12 ezer bikát végeztek ki. Ugyanebben az évben hozzávetőleges számításokra alapozva a fókák 800 ezres populációjából 200 ezer halt éhen, amikor is a klíma megváltozása nyomán tűntek el a fókák fő táplálékát jelentő halak.
Namíbia kormánya nemcsak a fókák irtásában jeleskedik: a szardíniákból is többet halászik; a tavalyi 15 ezer tonna szardíniáról 25 ezer tonnára emelkedett a kvóta, amely miatt a namíbiai halászati miniszter aggodalmának adott hangot.
Szivárog az olaj
Az állatok visszaköltöztetése ugyanis aggodalmakra adott okot: úgy tűnik, hogy az elsüllyedt hajó roncsai közül még mindig szivárog az olaj.
Pingvin Péter hazaúszott
Egy Péter nevű pingvin, aki még az első költözködés alkalmával tűnt el, és a műholdas keresés ellenére sem találták, de most megkerült. Visszatérése nemzetközi ünneplésre adott okot: a hős madár 800 km-t úszott, míg visszaért szülőhelyére. Ám, mielőtt végleg elengedték volna, hátára - biztos, ami biztos - jelzőkészüléket ragasztottak.
Péter most tehát ismét együtt van családjával, ezer másik afrikai pingvin között, akiket a Robben -szigetekről és más közeli fészkelőhelyekről menekítettek ki még akkor, amikor az olajfolt pusztulással fenyegette otthonukat. Ők voltak a legnépesebb kolónia, akiket ez idáig sikerült megóvni a pusztulástól.
A szennyeződés sajnos pont a fészkelőidény közepén történt, így legalább ezer tojás - benne a leendő kispingvinekkel - végleg odaveszett. A természetvédők úgy vélekednek, hogy a madarakat túl korán telepítették vissza: az olajszivárgás még mindig veszélyezteti az állatokat.
Ráadásul a viharos erősségű szél és a robajló tenger akadályozza azokat a munkálatokat, amelyekkel a maradék olajat próbálják kiszivattyúzni a roncsból. Néhány pingvin pedig az erősebben szennyezett víz felé úszva ismét bajba kerülhet: úgyhogy őket ismét ki kell majd menteni.