Palánk alatt a kormánypárt és az ellenzék

42:6

A gyönyörű napsütésben szűnni nem akaró fejfájással vágtam neki az útnak, oldalamon a kémfilmek robbanószerkezetét rejtegető táskával, ahol momentán a fényképezőgép izzadozott. Kissé korán értem a Népfürdő utcai sporttelepre, és el is tévedtem: a jegyszedő néninek hiába mutogattam igazolványomat, ő folyton azt hajtogatta: jegyet kell váltani.

A szervező lányok (szürke kosztüm, walkie-talkie és szőke mosoly) a segítségemre siettek, de én akkor is megváltottam a 7 forintos jegyet (áfa tartalma 10,7, csak hogy tudja az adóhivatal is), és eltettem emlékbe.

Zacskónyi PR-anyagot mindenkinek!

A többi már a szokványos módon ment, gondolom, minden kosárlabda mérkőzésen hasonló dolgok szoktak történni, miért lenne a kormánypárti és ellenzéki képviselők összecsapása más. Kezembe nyomták a zacskónyi PR-anyagot (amit nehéz lelkiismerettel dobok el mindig, ilyenkor mindig az jut eszembe, mikor nagymamámnak gondosan gyűjtöttük falura a napilapot), ezer forint értékű büféjegyet és a sajtóigazolványt, majd beküldtek a terembe. Újból.

Kuncze Gábor a labdazsonglőr

Már rég elmúlt a beharangozott három óra, de a bevett parlamenti szokás szerint, most is késtek a kezdéssel. A pályaszélen, a kispadok mellett ott halmozódott a ,,szárnyakat adó" sportital, a finom banán, meg a nézőknek kiosztható ajándékcsomagok. Melegítés, pózolás a sajtónak, tessék-lássék mosolyok, és végre megérkeznek a pomponos lányok. Akik, mellméretük és hajszínűk alapján ítélve biztos, hogy "kormánypártiak" voltak (női olvasóinktól bocsánat a rosszhiszeműségért).

Pomponos lánytánc és sportszerű mérkőzés

És a csapatok: a kormánypárt fiatalabb, életerősebb tagjait válogatta az együttesbe, ebben a Fidesz élenjárt. Az ellenzéki játékosok átlagéletkora azonban tíz-húsz évvel volt magasabb, hajszálainak száma több millióval kevesebb, magasságuk három-öt centivel kisebb, viszont a ,,nemi és alkati egyenlőség" jelszó alatt egy meglehetősen alacsony lány is ugrabugrált a csapatban. Egészen sikeresen.

A pomponos lányok (csípőriszáló és mellrengető) műsora után (őket tapsolta meg legjobban a közönség) kezdődött a sportszággyűlés első mérkőzése, a kormánypártiak és az ellenzékiek négyszer öt percre tagolt harca. A harc - mely "nyilvánvalóan" a kormánypártiak fölényes győzelmével ért véget; az eredmény 42:6 - ellentéte volt mindannak, ami a parlamentben zajlik: nem voltak rágalmak, sportszerűen megszorították egymás kezét minden kisebb koccanáskor, figyelembe vették az előírt időt, mindenki biztatta egymást, és tapsoltak az ellenfélnek is.

Ancsa és a magas beosztású állami vezető

A vezérigazgatókkal, állami tisztségviselőkkel és VIP-vendégekkel tűzdelt nézőközönségben fényképezőgéppel a nyakamban nehéz volt ,,elvegyülni", azt azért hallottam, amint Ancsát ajánlották, mint tehetséges kislányt a magas beosztású vezetőnek.

A fejem is fájt, éhes is voltam, így hát elhatároztam a média és parlament válogatottjának mérkőzését nem fényképezem végig (Csiszár Jenő úgy is hiányzott, rosszabb esetben késett), továbbá a magyar öregfiúk és a parlamenterek focimérkőzését sem várom ki. Elköszöntem a szőke mosolyú hostess lányoktól, megdörzsöltem a homlokom, hátha alábbhagy a fájdalom, és a buszt várva elropogtattam a PR csomagban talált mogyorós ostyát.