Szalacsi: Akkor vagyok sztár, ha Jutka életben marad

"Nem én vagyok a falu hőse. Amúgy is ketten voltunk" - tárja szét a kezét Szalacsi Sándor, és a szemén látszik, hogy komolyan gondolja. Valóban, egy barátjával együtt sietett az asszony segítségére, amikor vasárnap megtámadta a saját kutyája. De a dolgok úgy alakultak, hogy végül társát is a férfi védte a megvadult állattól.

Szalacsi Sándor, aki egyébként nem azonos azzal a Szalacsival, nem túl bőbeszédű. "Egy szikra italt nem ittam aznap, de nem emlékeszem arra, hogyan is történtek a dolgok" - mondja, így a nő halálával végződő történetet a falubeliek elbeszéléseiből ismerjük csak.

Elméletek a támadásról

"Nagyon szerettük a Jutkát" - ült az asztalomhoz néhány órával korábban az étterem tulajdonosnője, amikor az esetről kérdezem. "Könyvelőirodája volt, ő könyvelt nekünk, de amúgy is jóban voltunk. Onnan tudom, hogy el akart költözni innen. Azt hiszem Szekszárdra. Nem, nem egyedül. Az apjával, meg a nyolcvanéves anyukájával, akinek szegénynek októberben vágták le mind a két lábát. És a mostohafiával. Merthogy a fiú apja elment egy másik nővel. Most a Duna mellett élnek. Amúgy jó ember volt a férje. Disznót vágott, szerettük a hurkáját meg a szalonnáját. De a Jutka nevelte a gyerekét. 21 éves volt, szakácsnak tanult, de ő vezette itt a kocsmát. Az is a Jutkáé volt."

Amikor újra a tragikus eseményre terelem a szót, felvázolja, a helyiek két elméletet állítottak fel a támadás okáról. Az egyik szerint az 54 éves nő apja aludt, a kutya pedig a lábánál feküdt. Az öregúr felkeltében véletlen belerúgott, mire az bevadult és harapdálni kezdte. Az asszony a segítségére sietett, mire a nagydarab állat ellene fordult.

A másik variáció szerint az apa elesett, a lány odaugrott, hogy segítsen, és ezt értelmezte támadásnak az eb.

"Könnyen megtalálja őket" - irányít végül útba az asszony. "A falubeliek segítenek. Itt mindent tudnak. Pletykás falu ez" - csóválja a fejét az ajtóban.

Hatalmas állat

Urbán Mihályt nem találom otthon, kórházban van, felülvizsgálaton, tudom meg a feleségétől. A férfi karját nyolc öltéssel varrták össze, amikor megpróbálta leszedni Valentyiknéról a házőrzőt. "Hatalmas nagy állat volt. Rottweiler-németjuhász keverék" - mondja az asszony szomorúan.

Mivel Szalacsi Sándorhoz tartva úgy értesülök, hogy "ritkán van ital nélkül", betérek törzshelyére, a Galambdúcba. A kocsmában kevesen vannak, és megjelenésemre ők is elhallgatnak. A hangulat azonban gyorsan enyhül, amikor Szalacsi felől kérdezősködöm. "Judit miatt?" - kérdezi a pultos nő. "Nincs itt a Szalacsi, de bármikor jöhet" - marasztal, ugyanis "napjában többször betér ide.

"Itt ültek benn és iszogattak, amikor berohant egy lány, hogy valakit tép egy kutya. Itt, két házzal arrébb" - ismertet meg várakozás közben újabb részletekkel. "A férfiak átrohantak, és valahogy leszedték róla."

Végül nem várom meg Szalacsi feltűnését. Útközben benézek a támadás helyszínére is, de az udvaron csak egy kis, zsemleszínű kutyát találok. A verandás kockaház redőnyei leeresztve, mintha senki nem lakna ott.

Hólapáttal tavasszal

"Azt kell leírni, amit én mondok, mert az az igaz." Szalacsi csak legyint, amikor elmesélem a falusiaktól hallottakat. Ahogy előveszem a fényképezőgépem, berohan a házába egy bézbólsapkáért, de utána zavartalanul folytatja. "Az udvaron Misi felkapott egy karót, én meg egy hólapátot, pedig hó az nem volt. És azzal támadtunk a kutyára. Misi leverte róla, fel akarta állítani a hölgyet, és akkor támadt rá. Azt kiabálta: Cimbora, segíts, mert itt halok meg. Akkor aztán nem emlékszem már semmire. Pedig én aznap csak egy üdítőt ittam a Galambdúcban. De semmi. Csak hogy aztán jönnek még mások, és már együtt tartjuk távol a kutyát, a Judit pedig fekszik kiterítve, mint a pacal."

Elhallgat, én pedig azzal próbálom kizökkenteni az elkeseredettségből, hogy megkérdezem, mit tud a névrokonáról. "Az a másik Szalacsi Sándor sztár lett az interneten. Ahogy maga is itt Kiskunlacházán" - mondom bíztatóan.

"Hát én akkor lennék sztár, ha Jutka életben marad." Erre nem tudok mit mondani, csak arra gondolok, hogy ez majd jó lesz címnek.