További Bulvár cikkek
Öt szálemi boszorkány hozzátartozói azt szeretnék elérni, hogy őseiket rehabilitálják, és így kivégzett rokonaik tiszta névvel vonuljanak be a történelembe. 1757-ben a boszorkányüldözések során megvádolt személyek egy részét felmentették, de Bridget Bishop, Alice Parker, Margaret Scott, Wilmot Redd és Susannah Martin nem szerepeltek közöttük.
Politikai ellenségeskedés volt a fő ok
"Háromszázkilenc év elteltével megérdemlik a tisztázást" véli Paula Keene, egy szálemi iskola tanára, amatőr történész. "Ha a helyükben lennék, én is szeretném nevemet tisztára mosni" mondta a BBC-nek a tanárnő. A szálemi boszorkányüldözés modern korbeli tanulmányozói egyetértenek abban, hogy a politikai ellenségeskedés nagyobb szerepet játszott a kivégzésekben, mint a vélt boszorkányság.
Két lány miatt végeztek ki húsz embert
A boszorkányüldözés 1692 januárjában kezdődött, amikor az új szálemi pap, Samuel Parris lánya és unokahúga megbetegedett, és a gyógyításukra siető orvos szerint a lányokat boszorkányok babonázták meg. A diagnózis felállítása után a lányok a betegség okozta fájdalmaik között kiáltották ki azoknak a helyi embereknek a neveit, akik szerintük felelősek voltak betegségükért. A vádak egyre magasabb társadalmi pozícióban lévőket érintettek: a volt lelkészt, George Burroughst tartották az összeesküvésszerű boszorkányság kitalálójának. 1692 májusáig közel 200 embert vetettek börtönbe boszorkányság vádja miatt.
Abban az időben az "ördöggel cimborálás" a XVII. századi New Englandban kormányzatellenes bűncselekménynek számított, a büntetés pedig akasztás volt. Az elkövetett bűnük miatt az áldozatokat nem lehetett szentelt földbe, tehát temetőbe elhelyezni, testüket a családok helyezték örök nyugalomra, ahol tudták.
Az egyik férfit halálra nyomták a kövek
|
A huszadik áldozatot, Giles Coreyt, a boszorkányság bizonyítására próbatételnek vetették alá: súlyos köveket helyeztek testére, mondván, ha ezt túléli, akkor nyilvánvalóan nem boszorkány, ha pedig meghal, akkor bizonyított bűnössége. A férfi két nappal élte túl a "próbatételt". A kivégzéseket 1692 októberében William Phipps kormányzó állította le, a börtönben sínylődőket pedig 1693 májusára szabadon engedték.