Friderika
10 °C
18 °C

Tánczos Gábor külföldön akar új életet kezdeni

2008.01.20. 14:28
Tánczos Gábor külföldre akar menni és szeretné bebizonyítani ártatlanságát, mondta a vasárnap 10 év után szabaduló védencéről az ügyvédje. A most 29 éves Tánczost egy 11 éves kislány meggyilkolásáért ítélték el. Évekig húzódó tárgyalását sok kétely övezte. Máig nem tudni mi lehetett az indíték és hol van a fegyver.

Tánczos Gábor vasárnap hajnalban elhagyta a Kozma utcai börtönt. Tíz évet ült, jó magaviseletért kedvezménnyel szabadult, 3 évet engedtek el neki. Édesanyja körmendi házába ment, a börtöntől két fekete luxusautóval fuvarozták haza, kilenc testőr vigyázott rá, vitte utána a csomagjait második emeleti lakásáig. A korábban igencsak közlékeny, szívesen szereplő Tánczos most hátat fordított a kameráknak, csak néhány szót volt hajlandó mondani. Elmondása szerint vegyes érzelmekkel pillantotta meg újra a Körmend táblát.

"Történt ami történt, műveltek az emberrel, amit műveltek, nem feltétlenül csak jót" - mondta, majd belépett házukba, oda, ahonnan egy Baywatch epizód megtekintése után elment a Németh Mária utca 3-ba, 1998. április 1-én, délután öt óra körül.

Tánczos alig három hét múlva már előzetes letartóztatásban volt. Azzal gyanúsították, hogy megölte a 11 éves H. Zsófiát, a Németh Mária utca 3-ban. Zsófia nem sokkal korábban ért haza az iskolából és egyedül volt otthon amikor megtámadták.

Tánczos letartóztatásakor még nem volt 19 éves. Nem akar sokáig Körmenden maradni, mondta lapunknak ügyvédje, Somos Zoltán. „Rövidesen megpróbálja elhagyni az országot. Sokan hisznek abban, hogy tisztességtelen ítélet áldozata, de az arca és a neve túlságosan ismert, és fél az ellenséges emberektől. Fél, hogy rendszeresen felismerik az utcán, és nem kap munkát.

Tánczos Gábor

Jól tud németül és több más nyelvet is megtanult a börtönben” – tudtuk meg az ügyfelét rendszeresen látogató Somostól. Az ügyvéd néhány hónapja jelentetett meg egy könyvet, amiben Tánczos ártatlansága mellett érvel. „Nagyítóval fogja átolvasni a nyomozati anyagot” – tette hozzá a korábban Strasbourgig fellebbező jogász, aki szerint a 2400 oldalas szövegben érdemes lesz kiindulópontokat keresni egy perújrafelvételhez. Tánczost terveik szerint magánnyomozók és laikus szimpatizánsok is segítik majd. Feltehetően Ausztriába költözik, hosszú ideje levelezik egy ott élő nővel, aki történetén megindulva ismeretlenül vette fel vele a kapcsolatot.

A négy év évig húzódó Tánczos-per a rendszerváltás utáni időszak egyik legvitatottabb gyilkossági ügye volt. Két könyv, számtalan cikk és tévéműsor dolgozta fel a „körmendi gyermekgyilkosság” néven is elhíresült tragédiát.

Tanúból lett gyanúsított

Tánczos a gyilkosság idején a Németh Mária utca 3-ban meglátogatta egy ismerősét. Másnap egy presszóban azt mesélte, hogy a lépcsőházban hallani vélte a kislány hörgését. Ott volt egy civil ruhás rendőr is, aki megkérte, hogy menjen be a rendőrségre tanúskodni.

Többször is kihallgatták, és egy idő után már azt mondta, hogy ő ölte meg a gyereket. Decemberig több mint tucatszor beismerte tettét, de mindig másként beszélte el a történteket, vallomásai ellentmondók voltak, de általában illeszkedtek az éppen aktuális szakértői véleményekhez. 1998 vége óta viszont kitart ártatlansága mellett. Azt mondta, hogy azért vallott maga ellen, mert begyógyszerezték és meg is verték. Állítása szerint két alkalommal megverték a rendőrök, és pszichésen kínozta zárkatársa, aki korábban ápoló volt egy olyan intézetben, ahol bűnözők elmeállapotát vizsgálták. Tánczos családja az őt ütlegelő rendőrök ellen pert is indított, de az ügyészség bizonyítékok híján ejtette az ügyet.

A verés visszatérő eleme a Tánczos-pernek. Ismeretlenek gumibotokkal megverték Balaton Balázst, a Mai Nap volt újságíróját, aki Tánczos-dosszié című könyvében arról írt, hogy a nyomozás hanyag, a bíróság pedig elfogult volt. Szintén bántalmazták a per első felében tanúskodó grafológus szakértőt, aki határozottan állította, hogy biztosan nem Tánczos volt a tettes. Egyik esetben sem derült ki, hogy a verések összefüggésben voltak-e az üggyel, a tetteseket nem kapták el.

Tánczos ellen visszavont vallomásain kívül a legfontosabb bizonyíték az volt, hogy ruháján a gyilkosság helyszínéről származó nyomokat találtak és a meggyilkolt kislány ruháján is találtak nyomokat az ő ingéről. Ez az ügyvéd szerint a nyomok hanyag kezelése miatt merülhetett fel.

Négy ítélet, négy ájulás

A perben négy ítélet született. Első fokon a Vas megyei bíróság 14 évre ítélte Tánczost. A Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet másodfokon megsemmisítette, és új eljárásra kötelezte a Vas megyeieket. Ott újra bűnösnek találták, és 13 évet szabtak ki rá. Az ügy megint a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol ezúttal helyben hagyták az elsőfokú ítéletet.

Tánczos a négy éves procedúra alatt a tárgyalásokon többször is elájult, öt órán keresztül tartó utolsó szó jogán elmondott beszéde alatt is rosszul lett. Többször váltott ügyvédet, Somos köztük az utolsó, aki a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult, mert szerinte a bíróság nem foglalkozott beadványaival. 2005-ben az európai bíróság elutasította a keresetet. Ekkor Tánczos megpróbálta felvágni az ereit. Utoljára tavaly ősszel foglalkoztak vele az újságok: a zárkatársa azt mondta, hogy Tánczos beismerte neki a gyilkosságot és meg is mutatta hogyan végzett a kislánnyal. Tánczos viszont azt mondta, hogy zárkatársa verte és szexuálisan zaklatta őt, illetve azzal zsarolta, hogy ha panaszkodik, akkor majd világgá kürtöli, hogy neki beismerte a gyilkosságot.

A Tánczos ártatlanságában biztos ügyvéd többek között a következőkkel érvel:

A gyilkosságnak nincs indítéka. A lakásból, ahol a kislányt megölték, nem tűnt el semmi és nemi erőszaknak sem volt nyoma. Tánczos beismerő vallomásaiban is mindig mást mondott. Beszélt arról, hogy egyszerűen bekattant, máskor azt mondta, hogy meg akarta erőszakolni a kislányt, végül mindent tagadott.

Nincs meg a fegyver. A kislányt a lakás egyik cserép dísztárgyával előbb leütötték, majd elvágták a torkát. Az utóbbihoz használt eszköz (szakértők szerint kés) azóta sem került elő. Tánczos vallomásaiban erről és a gyilkosság módjáról is egymásnak ellentmondó verziókat adott elő, ahogy a bűntárgy megsemmisítéséről is.

Tánczos ruháján nem volt vér. A kislány rengeteg vért vesztett, ám ennek nyomát Tánczoson senki sem látta, pedig közvetlenül a gyilkosság ideje után többekkel is találkozott a tetthely közelében. Felment többek között meglátogatni valakit néhány emelettel feljebb ugyanabban a lépcsőházban és a tanú szerint természetes, nyugodtan viselkedett, ruházata is rendezett volt. Vérnyomokat a laborban sem találtak aznapi ruháján, holott azokat biztosan nem mosta ki, mert korábbi szennyeződések még megvoltak rajta.

A nyomokat nem kezelték kellő gondossággal. A legfontosabb bizonyíték az volt, hogy a kislány ruhájából illetve a lakásból származó nyomokat találtak Tánczos ruháján, és a kislány ruházatán is megtalálták Tánczos ruhájának nyomait. Ezek egészen apró, mikroszkopikus maradványok voltak. Somos Zoltán szerint ezek a nyomok a ruhadarabokról szállítás közben kerülhettek át egymásra, ugyanis egy közös zacskóba dobálva vitték őket a laborba. E nyomkereszteződés lehetőségét egy általa felkért szakértő kísérletekkel is igazolta, ám a bíróság ezt nem fogadta el a védelem bizonyítékaként.

A nyomozók nem találták meg annak a fülmintának a gazdáját, aki a gyilkosság ideje előtt nem sokkal hallgatózott a kislány lakásának kulcslyukán. Somos szerint a kislány apjának vallomása több ponton is ellentmondásos, például azt mondta, hogy reggel ő vitte iskolába a kislányt, holott Zsófia reggel egy cetlit hagyott neki, hogy hányra menjen érte (a bíróság szerint ez egy árpilis elseji tréfa lehetett). Találtak egy 40 centis hajszálat a kislány combjára tapadva, ennek gazdáját sem találták meg. A lakásban egy román nevű személyhez kötődő iratokat is találtak, ám ennek tulajdonosát sem keresték. (Zsófia apja vadász volt és sok külföldi vendéggel dolgozott együtt.) A nyomozók megengedték a családnak, hogy a nyomrögzítés befejezése előtt felügyelet nélkül elmosogassanak és rendet rakjanak, illetve egy véres kárpitdarabot kidobjanak.

Tánczost állítása szerint beismerő vallomása előtt megverték és pszichésen kínozták. Ennek részleteiről már fent volt szó. Érdemes itt hozzá tenni, hogy Tánczost ismerősei idegileg labilis, bizonytalan, nagyot mondó és feltűnést kereső személynek írták le.

Nagy volt a rendőrségen a nyomás. Az akkori rossz közbiztonság miatt sok kritika érte a rendőrséget és az akkori belügyminisztert, Kuncze Gábort is. A közvélemény, a sajtó és a parlamenti ellenzék is gyors eredményt várt. Kuncze még a jogerős ítélet előtt 40 rendőrségi dolgozót kitüntetett a nyomozás kapcsán, többek között Bene Lászlót, aki akkoriban Vas megyei kapitány volt (a Gyurcsány-kormány idején pedig országos rendőrfőkapitány, végül a Zsanett-ügybe bukott bele).

A megsemmisített első fokú ítélet után nem került elő fontos bizonyíték. Somos szerint a második eljárásban ugyanazokat a hibákat követték el, mint amelyekre a Legfelsőbb Bíróság korábban már rámutatott, ám négy évvel később már nem okozott problémát a testületnek, hogy elfogadja azokat.

Tánczos Gábor mellett és ellen rengeteg érv elhangzott az elmúlt tíz évben, csak a bizonytalanság érzete kísérte stabilan az ügyet. Az Igazságügyi Minisztérium és több rendőri és bírósági vezető is határozottan kiállt az ítélet mellett. A kételkedők szívesen emlegetik a móri gyilkosság nyomozásakor elkövetett fatális tévedést, amikor utólag derült ki, hogy nem a gyilkosokat csukták le.