Irracionalitás Óceánja

2000.09.08. 22:04
Val di Mello egy mély kanyon Észak-Olaszországban, szertelen hegyi patakkal a mélyén, égig érő sziklafalakkal a két oldalán. Néhány házból álló falujában nagyobb változtatások nélkül fel lehetne venni valamelyik középkori olasz szent életét bemutató film ,,Gyermekkor" című fejezetét. Paradicsomi vidéknek tűnik, különösen, ha az ember sziklamászó. Itt található ugyanis az Irracionalitás Óceánja, ami egy sziklaút.
A sziklamászó (továbbiakban Sziklamászó) és barátja (továbbiakban Baráttya) még a racionalitás dimenzióiban kortyolgatják méregerős cafe con lette-iket. A hosszú utazás mindkettőjükben felszabadította a gátlásokat. Sziklamászó szabadon asszociált: a kávézó a Miskolc feletti Szikla büfére emlékeztette. Egyetlen lényeges különbségként Lator, a bentlakó alkoholista hiányát jelölte meg. Itt a tündéri Monica határozta meg a hely hangulatát.

Baráttya, gátlásainak lazulásával elemelte a szomszéd asztalon felejtett csokit. Fel kell töltekeznünk energiával, indokolta, nem alaptalanul. Val di Mello defalult-ban is messze van, és ezen csak súlyosbított, hogy Baráttya tudott egy falucskát, valahol magasan, az Olasz-Svájci határrégió hegyei közé zárva, ahol ,,a hely fekvéséből adódóan" nincsenek vámok. Sziklamászó nem értette az összefüggést. Talán a nyári, pirospozsgás turistaáradat, és a téli, Stephen King Ragyogását idéző elzártság kettős szorításában őrlődő lakosság megpróbáltatásait igyekeznek a felső körök emígyen kompenzálni? Tény viszont, hogy a benzin versenyképes volt akár a Kuvaitban kaphatóval, különösen, ha az árat megszorozzuk a Saddam Hussein Távolsági Együtthatóval.

A kempingezni tilos tábla környékén sátorerdő

Szintén a racionális világban történt, hogy a gondosan befésült svájci mezők átadták helyüket a kócos, olasz tájnak. A festői kanyonban turisták hangoskodtak, eldobott papírt kergetett a szél, a kempingezni tilos tábla környékén sátorerdő... Otthon vagyunk, öntötte el hőseink szívét a melegség. A fent említett kávétól felüdülve maguk is tábort vertek egy tiltott helyen.

Az első napok akklimatizációval teltek. Rövidebb sziklautakon tornázták fel magukat, a magasból tekintetük bebarangolta a tájat. Csak az esték voltak nehezek. Mikor az alkony sugarai lassan visszahúzódtak, Sziklamászó lelki szemei előtt megjelent egy virtuális glória övezte laptop, dial-up-pal, és lelki füleivel hallani vélte a mindent belengő térerő éteri muzsikáját. Hajnali félálomban pedig furcsa terveket szőtt titkos Internet-cafekról, meg a kéjesen lassú folyamatról, ahogy levelei szépen elősorjáznak az inbox-ban.

Még ernyedt izmokkal kóborolt a Mátrix bugyraiban, mikor Baráttya rázogatni kezdte izmait, és ezen keresztül Sziklamászót magát. ,,Ha az izmaim azt mondják nem, én azt mondom, igen."-citálta a nagy Schwarzenegger-t Baráttya. Sziklamászó nem tudott azonosulni a mesterrel. Úgy érezte, ebben az órában kénytelen egyet érteni izmaival.

Sziklamászó azonban racionális korunk ideális egyede volt. Reklámok által kondicionált személyiségét motiválták a találó elnevezések. Mint minden túllihegett dolog, ez is a visszájára fordult persze, és lévén a televízió, mint név, csöppet sem mozgatta meg fantáziáját, a fogyasztási szférája perifériájára kerülve, sziklautak elnevezéseiért rajongott. Irracionalitás Óceánja: hajlandó volt érte engedelmeskedni még egy Schwarzenegger idézetnek is.

A hajnali derengésben indultak az út kezdetéhez. Sűrű erdőn vágtak keresztül, régi, foszladozó köteleken kapaszkodtak fel, keskeny sziklapárkányon harántoltak, és egy dübörgő vízesés alatt óvakodtak át. Az indiános Delfin-könyvek definiálják ekképpen a titkos kincshez vezető utat. És végül is erről volt szó: jól tudjuk, kincsek, csodák nincsenek. Akinek az aszfaltszürke valóság kevés, az irracionalitásba tesz kirándulásokat néhány elrejtett aranyrögért.

Sziklaóceán

A sziklaóceán meredeken szakadt ki a fák közül. A céltudatosan égbe törő hasadék volt a csúcsra vezető út. Az alulról egyértelmű vonal hamarosan repedések bonyolult szövevényévé lett, melyek közül csak egy vezetett a helyes irányba. Hogy melyik?... A mászók irányítását lassan átvették a megérzések, és beidegzett mozdulatok. Kevés idő jut a kommunikációra is. Minden pillanatot ki kell használni. Ha a sötét a falban találja őket, a legkisebb büntetés egy éjszakányi fagyoskodás valami tenyérnyi párkányon.

A mászás csöndes magányában így végül megszűnt a gondolkodás egyeduralma, és az agy azzá vált, ami: a test egy szervévé. Szabad az út a kincs felé. Kitárult a táj, szemmagasságban keringtek a ragadozó madarak. A repedések mind szélesebbek lettek, megmutatva sötét, nyirkos belsejüket. Sziklamászó úgy érezte, mintha a hegy testébe nyúlkálna kezeivel. Egy helyütt, ahol a hasadék, mint Jabba szája, kitárult, megpihenhettek. A nyílás iszamós belseje a földkéreg ősi hidegét lehelte. Hosszú ütemidejű, kimért csepegés hallatszott valahonnan. Mintha egy apró pinceodúban gubbasztottak volna, már ha a pince ajtaja történetesen 400 méterrel a felszín felett, egy sziklafal közepére nyílik. Alattuk egy helikopter evezett végig a völgyön.

Amikor már nincs magasság

Kilengve a mélység fölé ismét elérték a napfény perzselte sziklafelszínt. Nem féltek, mikor mindkét lábuk a levegőt taposta. Ebben a régióban már nincs magasság. Korlátlan tér nyújtózik minden irányba. A szikla is korlátlan tér, csak kicsit sűrűbb.
Mikor a sziklahasadékokban dúslevelű virágok jelentek meg, tudták, hogy közel a fal teteje. A délutáni nap kirajzolta alattuk a sziklák erezetét, a követ, aminek kiszögellésein felkapaszkodtak a hegy csúcsára.

Sziklamászó csukott szemmel feküdt a sátor előtt. Háta alatt érezte a felszínt, a koordináta rendszer Y tengelyét. A szürkeállomány ismét kijelölte a fentet és a lentet, elválasztotta a realitást az álomtól. Ezt elodázandó, nem nyitotta ki szemeit. -Tudod, hogyan alakultak kétéltűekké a halak, a Mennyei Prófécia szerint?-nézett fel Baráttya a könyvéből. -Hmm? -Felismerték a korlátaikat, és nagyon kétéltűekké akartak lenni. -Tényleg?-mormogta Sziklamászó. -Igen! A morfogenetikus mező okán. -Vagy úgy...
Sziklamászó feltápászkodott, és megnézte első SMS-ét: Barátom, van itt a Szigeten minden, még gitározó apáca is, látnod kellene! Irracionalitás Óceánja...