Két nem létező ország kereszttüzében

2012.09.03. 13:08 Módosítva: 2012.09.03. 13:11

Miután pénteken elengedtük a Budapesten börtönbüntetését töltő azeri baltást gyilkost, aki otthon nyomban kegyelmet kapott, majd nemzeti hős lett – a magyar-örmény diplomáciai kapcsolatok pedig szinte ugyanolyan gyorsan megszakadtak –, senki nem tudott nem arra gondolni, hogy van valami titkos alku Baku és Budapest között, és ez az alku sok-sok pénzről szól. Már csak az előzmények miatt sem.

Augusztus közepén napvilágot látott a hír, hogy a magyar államadósság finanszírozását a honi gazdaságpolitika sajátos útjának megtervezői többek között azeri kötvénykibocsátással képzelnék el, hadd lássák rettegve Washingtonban, hogy a Valutaalapon kívül is van élet. Az országban a nyár elején Orbán Viktor vezetésével magyar kormányzati delegáció járt, és többek között a gazdasági együttműködés felfuttatásáról tárgyalt. És van is honnan felfuttatni.

 

Mint látható, a magyar-azeri és magyar-örmény külgazdasági kapcsolatokat tekintve azt is mondhatjuk, hogy voltaképpen két, számunkra nem létező ország kereszttüzébe kerültünk a baltás gyilkos ügyével.

A KSH adataiból kiderül: 2001 óta mindössze négy olyan év volt, amikor a magyar-azeri külkereskedelmi kapcsolatok értéke meghaladta a tízmilliárd forintot, és egy olyan sem, amikor elérte volna a húszmilliárdot. Csak érdekességként: Libanonnal majdnem ilyen értékű, Pakisztánnal vagy Új-Zélanddal pedig általában nagyobb külkereskedelmi forgalmat bonyolítunk. Az elmúlt tíz évben összesen nem volt 88 milliárd forintnyi az összes export és import – ennél egy év alatt többet szoktunk összehozni Boszniával vagy éppen Thaifölddel.

Mint látható, még kevésbé fogja megérezni a magyar gazdaság, ha az örményekkel megszakadt diplomáciai kapcsolatot teljes gazdasági blokád is követi majd. Tavalyelőtt 4 milliárd forinttal tízéves csúcson volt a magyar kivitel, a behozatal éves szinten a százmillió forintot sem érte el, tíz év alatt összesen 16 milliárd forintnyi üzletet kötöttünk (Venezuelával két év alatt másfélszer ennyit üzelteltünk). Igaz, Jerevánban nem is tárgyaltunk élénkítésről – sőt, általában nem tárgyaltunk, a rendszerváltás után 21 évet kellett várni, hogy magyar közjogi méltóság Örményországba utazzon: Kövér László házelnök tavaly járt ott –, és az ország nem dúskál szénhidrogénokban, így adósságfinanszírozásra költhető milliárdokban sem. Bezzeg Azerbajdzsán (és, hogy tippet adjunk a még keletibb nyitáshoz, bezzeg a Kaszpi-tenger túloldalának államai).

 

A két országgal tehát tíz év alatt összesen mintegy százmilliárd forintnyi külkereskedelmi kapcsolatunk volt, de ha a legjobb éveket nézzük (2009-ben és 2010-ben is húszmilliárd körül volt az azeri és az örmény export és import együttes összege), akkor is elenyésző értékekről beszélhetünk. Ezekben az években ugyanis a kivitel és a behozatal 18-19 ezer milliárd forint környékén volt, vagyis a magyar külkereskedelemnek fél ezrelékét adja a két ország, ezen belül a legjobb évben a magyar exportnak 1 ezrelékét adta Azerbajdzsán. Ami egyébként még egy kényes kérdést felvet: köthet-e komoly hitelüzletet olyan ország, amely ennyire nincs egymással gazdasági kapcsolatban?