Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Afganisztánba a világ egyik legalaposabb (testüregekre is kiterjedő, bőröndök bélését fölvágó, cipőtalpat föltépő) vámvizsgálatot követően kaptunk bebocsátást. Buszunk, a régi pompáját foszlányokban őrző Mercedes a határ után lassan újabb felszállókkal telt meg.

Kattints a nagyitáshoz

Mikor talpig ún. burkába, az arcot is teljesen elfedő viseletbe burkolt muzulmán nők is érkeznek, az ülésrend némileg átalakul: bal oldalon a férfiak, jobb oldalt a nők. A néhány órás út után megérkezünk Mazar-e-Sharif-ba. Az egyetlen hotel halljában várakozunk, hogy a buszon szerzett, helyi érdekérvényesítő technikákban járatos ismerőseink segítségével a lehető legjobb szobát kapjuk.

Meglepetten látjuk, amint az udvaron lévő feszített víztükrű medence környékén élénk fürdő-élet zajlik, a medence partján fölállított biliárdasztalokon kemény csatákat vívnak, az emberek dobozos Coke-ot, Fantát, "Zupot" szürcsölnek, és általunk ismeretlen gyümölcsöket majszolgatnak. Nem igazán erre számítottunk.

Mazar-e-Sharif város egyébként ekkor még néhány tízezer lelket számlál, a polgárháború pianóban folydogál, mondhatni "unalmas": éjjeli rakétázások előfordulnak, de komolyabb hadi események nincsenek. Az ország nagy részét a kormány ellenőrzi, de kivétel pl. a város és Kabul között fekvő Hindukus zóna, valamint a gerilla csapatoknak ideális terepet biztosító hegyesebb vidékek. A város tehát el van vágva Kabultól, az összeköttetés csak légi úton tartható fönn.

Kattints a nagyitáshoz

A város, melynek főutcáját ott jártunkkor aszfaltozták, az elmérgesedő polgárháború miatt rövid időn belül több tízszer annyi ember otthona lesz. Szobát nem kaptunk, de szerencsére a szállodaigazgató tárt karokkal vár otthonában. Újabb pofon az afganisztáni sztereotípiáknak: átkonyakozott éjszaka után nehezen folytatjuk utunkat a mind távolibbnak tűnő India felé.

Igazgatónk szerencsére nem felejti előző éjjeli ígéretét, és repülőjegyet szerez nekünk Kabulba. Telefon, ok, 3 dollár/kopf, kocsit rendel, érzékeny búcsú (ismét: Magyarországon még nem járt, de olvasott róla, gyönyörű ország, s már csak azért is annak kell lennie, mert közel van Bulgáriához, ahol az előző este kivégzett Szloncsev Brjag konyak készül).

A reptéren kiderül: külföldiek lévén az ár 50 dollár. Most mi lesz? Intenzív szervezésünknek hála, hamarosan egy katonai repülőgépen ülünk. Ahogy megtudjuk, még biztonságosabb is, hő-elterelő töltete van, elhúzza a rakétát - polgári gépre ilyet nem tesznek! A kezdet ígéretes: a gép a levegőbe emelkedik, igaz, kissé nehézkesen, de biztos a sok hő-elterelőtől van.

Kattints a nagyitáshoz

Néhány töltet kilövése, és az utazási magasság elérése után meghívást kapunk a pilótafülkébe. Ereszkedésig itt tanyázunk, vidám a hangulat, gyönyörű a táj. Érkezéskor csoportfénykép, és átadnak a katonai repülőteret biztosító egységnek. Kabulból tovább menni nem tudunk, az utak a mudzsahed belövések miatt lezárva, de egy-két nap múlva Jalalabadba induló helikopterrel kecsegtetnek. Néhány óra még a reptéren, aztán felsőbb parancs jön: el kell tűnnünk, de következő reggel azért jöjjünk vissza. Rövid városnézés, a piacon magyar termékek is kaphatók. Aki mégis arrafelé vetődne, kóstolja meg a helyben sajtolt sárgarépalevet.

Éjjel tévézés helyezz a Hotel Metropol erkélyéről a harci események villanásait nézzük, halljuk az induló és a becsapódó detonációkat - olykor egész közel is. Félelem alig, percek alatt megszokható - ez mindannyiunkat meglep.

Reggel kitaxizunk a katonai repülőtérre, már várnak, sajnos még nincs helikopter. Egy felejthetetlen nap a katonákkal: bicikliverseny a kifutópályán, ünnepi tevepörkölt, közös tánc (minidiszkó), jókedvű lövöldözés, a kifutópálya közepén hanyatt fekve csillagot számolunk a legénységgel. Reggel a többiek beszámolnak a rakétaváltásokról (állítólag néhány száz méterre is volt becsapódás). Megtisztították a Kabul folyó völgyében húzódó jalalabadi országutat is, tehát pillanatnyilag eltekinthetünk a helikopterezéstől.

A buszterminálon feszült családfők, aggodalommal indulnak, vagy indítják családtagjaikat. Aztán a járműben oldódik a feszültség, bár a látvány nem túl vidám: az út mentén kiégett harckocsik és harci járművek, az útban tölcsérek, hidak lerombolva. De biztonságos! Mindössze egyszer hallani rövid sorozatot a hegyoldal felől, a sofőr beletapos, védett helyen megáll, körbenézi a kocsit. Nincs találat, mehetünk! A völgyekben ellenirányban harckocsik állnak, közeledve a sofőr dudál, a toronygéppuskások zárótűzzel biztosítanak. Pihenő egy oázisban, s föltűnik Jalalabad.

A demarkációs vonal max. 20 km, így néhány percen belül udvariasan egy Volga hátsó ülésére tessékelnek, majd beszállítanak a jobb napokat látott Hotel Ariana-ba, ami egyben az elhárítás főhadiszállása is. Itt diszkréten érdeklődnek, indiszkréten felügyelet alá helyeznek, két napig szép és csúnya szóval visszafordulásra próbálnak bírni minket, majd váratlanul elengedik az egész társaságot.

A demarkációs vonal mintegy négy kilométer széles sáv, egy szétlőtt, valaha virágzó falun húzódik keresztül. Gyalogolni kell, hamar föltűnik, hogy épkézláb felnőtt férfi nem közlekedik: csak öregemberek és asszonyok, gyerekek, esetleg rokkantak. Jó fél óra múlva érkezünk meg a sorompóhoz, ahol a torzonborz, kicsit rongyos, orosz fegyverzetű alakok várnak minket: megölelnek, lapogatnak.

Kattints a nagyitáshoz

Nem tudjuk kik ők, bizalmatlanok vagyunk, oroszul nem merünk megszólalni, de egyikük beszél angolul: Kiderül, hogy pakisztáni diák és itt tölti a nyári szünetet. Ebéddel kínálnak, majd fölkerekedünk a főnökség hadiszállása felé, ott döntenek sorsunkról. Másnap mehetünk csak tovább, addig a jól ismert szcéna (mi alszunk, ők rakétáznak, reggel beszámoló a sikerekről).

Néhány órás zötykölődés, majd egy, feltehetőleg az iszlám törvénykezés előírásai szerint végződő lopási ügy felgöngyölítése után eljutunk a Khyber-hágóhoz, Afganisztán és Pakisztán határához. Innen egy civilben titkosrendőr, egyébként hűtőgép- és cigarettacsempész klán sarjával utazunk Peshawarba.

Frenetikus indiai filmek megtekintése, néhány drog- és fegyver-shopban tett látogatás után a továbbiak már eredeti terveink szerint alakultak: eljutunk Indiába és Nepálba is_ de itt már különösebb dolgok nem történtek velünk.