Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Klein Dávid

A hazai hegymászóéletbe berobbant Explorers csoport szakmai körökben jelentős viharokat kavart határozott stílusával és rámenős PR munkájával. Az alpinizmus néhány nagy öregje úgy tartja, hegymászó teljesítményeik médiavisszhangja felülmúlja azok valós értékét.

A másik oldalon viszont ott áll néhány szép eredmény, például a Broad Peak megmászása, mellyel négyre növekedett a magyarok által meghódított nyolcezer méter feletti csúcsok száma. Klein Dávid, az Explorers vezetője most legújabb tervükről, a Mount Everest idei megmászásáról beszél.

Exit: Úgy hallottam, nem a legkönnyebb módját választjátok a Föld legmagasabb csúcsának meghódítására.

Klein Dávid: Valóban így van. A legkönnyebb útvonallal, a normál úttal szemben mi a Kangsun falon át kívánjuk megközelíteni a csúcsot. Mehetnénk persze Nepál felől, de míg ott a csúcsdíj 70-75 000 dollárba kerül, a tibeti oldalról csupán 5 500 dollárt kell befizetni. Vannak a dolognak romantikus okai is. Nem szeretnénk a normál útvonal csúcsgerincén sorban állni a mászásért, és nyüzsgő alaptáborban lakni hetekig.

A praktikus magyarázat pedig az, hogy a mi útvonalunkon elkerülhetők azok a problémák, amiket a másik, a normál út rejt magában. A hagyományos útvonalon (melyet a Magyar Milleneumi Mount Everest Expedíció választott - a szerk.) az alaptábor igen messze van a hegytől. A mászás szempontjából fontos, úgynevezett előretolt alaptábor viszont olyan magasan van (6 400 méteren), hogy ott pihenésről nincs szó.

5 300 méteren van az a regenerációs határ, ami alatt a szervezet képes erőt gyűjteni. E felett a szervezet lebontó folyamatai már erősebbek, mint az építők. A normál út alsó alaptáboráig vezető út viszont olyan hosszú, hogy például a '96-os magyar Everest expedíció tagjai sem vették a lemenethez a fáradtságot. Ráadásul a mászás is egy kitett, szeles gerincen vezet.

A mi útvonalunkon viszont húsz perc alatt érhető el a hegy. Az alaptábor megközelítése kicsit problémásabb. Míg a normál úton az alaptábor gyakorlatilag teherautóval megközelíthető, nekünk kilenc napig kell jakokkal vándorolni, hágókon keresztül. De ez szerintem jó bemelegítés lesz.

Előtte tervezünk persze megfelelő akklimatizációt is. Augusztus elején érkezünk meg Nepálba, ahol két hetes akklimatizációs túrán veszünk részt.

Exit: Mit kell tudni a ti mászó útvonalatokról?

Egy korábbi Explores-expedíció

K.D.: A mi oldalunkról a csúcs alatt lévő déli nyeregig tulajdonképpen két kilométernyi távot kell még legyőzni. Technikailag nehéz, de rövid utat kell másznunk a 7 950 méteren fekvő Déli nyeregig. A nehéz részek főleg a második táborig jellemzőek. Itt sziklaáthajlásokat, meredek jégfalakat kell átmászni. A második tábor felett már csak meredek hólejtők várnak minket. A Déli nyereg felett viszont becsatlakozunk a nepáli normál útba, aminek megvan az az előnye a tibeti normál úttal szemben, hogy rövidebb, valamint hogy az utolsó éjszakát 8 000 méter alatt töltjük.

Exit: A csapat ugyanaz lesz, mint a Broad Peak Expedíciónál?

K.D.: Igen, némileg kibővítve. Ferenci Miki és Várkonyi Laci az új tagok. (Mécs László, a Broad Peak Expedíció egyik csúcsmászója azonban a konkurens csapat tagjaként mászik majd az Everestre - a szerk.) Velünk lesz persze a háttércsapat: orvos, alaptábor vezető.

És egy kommunikációs szakember is, hiszen szeretnénk élő tévéközvetítést adni a csúcsról. Ez egyébként így, serpák és oxigén nélkül még senkinek sem sikerült. Összesen két csúcsközvetítésről is tudok.

Exit: Az expedíció Magyar Everest - Lhotse Expedíció néven fut. Nagynevű hegymászók próbálkoztak már sikertelenül a két szomszédos hegy együttes megmászásával. Komolyan terv ez nálatok?

K.D.: Itt egyszerűen lehetőségeink tágításáról van szó. Kértünk csúcsengedélyt a Lhotséra is. Amikor felérünk a déli nyeregbe, eldönthetjük, hogy a Lhotse felé induljunk el, mert bizonyos körülmények közt ott több esélyünk van. Adott esetben célszerűbb az Everestet megmászni. És ha minden nagyon jó, akkor lehetőségünk van mindkét csúcs meghódítására.

Exit: Mi a helyzet a veletek párhuzamosan készülődő másik, magyar Everest expedícióval. Terveztek valamiféle együttműködést?

K.D.: Volt szó róla. Ők egy nagyon erős csapat. Úgy érzem, minél biztosabb sikert szeretnének. Könnyebb úton, a legnagyobb eséllyel akarnak feljutni. Ezt megértem, elfogadom. Mi szívesen visszajövünk a hegyről, ha nem másztuk meg. Ezért választottunk egy sportosabb útvonalat. Szerintem jó esélyünk van a csúcs elérésére, de nem akarok azokkal vitatkozni, akik azt mondják, hogy nem. Az Everesten senkinek nincsenek nagyon jó esélyei.

Exit: Van versengés a két csapat között?

K.D.: Természetesen kialakul majd valamiféle versengés, de ameddig ezt kultúrált keretek közt tudjuk tartani, addig jót tesz az ügynek. Én drukkolok a másik csapatnak, remélem, sikerrel járnak. Már csak azért sem tudunk együtt mozogni a hegyen, mert más útvonalon közelítetjük meg azt.

Exit: Látom, és előzetes túráitok alapján tudom is, hogy nagyon tudatosan építitek fel a túráitokat, és annak hátterét. Ugyanilyen tudatosak a távlati céljaitok?

K.D.: Szeretnénk ezt megélhetésként űzni, szívesen foglalkoznék hegymászással hosszú távon. Manapság három út között választhat, aki Magyarországon expedíció szervezésbe fog. Az egyik, hogy embereket viszel fel a hegyre. Olyanokat, akik nem tapasztaltak, de tudnak fizetni. Számomra ez a vonal nem túl szimpatikus, sem a hegyek, sem a mászás szempontjából.

A másik lehetőség, hogy olyan rendszerességgel, és olyan színvonalon mászol, hogy a szponzoroknak megérje a támogatás A harmadik út az önköltséges hegymászás. Mi olyan dolgokat szeretnénk csinálni, amire odafigyelnek az emberek, a média. Ezzel nem csak mi nyerünk. Beszámolóinkkal, filmjeinkkel, képeinkkel annak is nyújtunk valamit, akinek nincs lehetősége távoli vidékekre utazni.

Ebből a szempontból nem volt rossz az átkos rendszer. A klubok támogatták az arra érdemes kezdeményezéseket, nem kellett ilyen agresszíven lobbizni a média figyelméért.

Az ördögbotozásnak semmi köze az expedícióhoz

Exit: Ez rendben is van. A kérdés az, hogy mi dönti el ma, mi az "arra érdemes" kezdeményezés? Amíg a Magyar Hegymászó Klub uralta a terepet, egyértelmű volt a dolog, hiszen a szervezeten belül tudták, hogy kinek van megfelelő háttere a feladathoz. De az általad említett szponzorcentrikus viszonyok közt inkább az számít, hogyan tudsz megjelenni a képernyőn, az újságban. A közönség viszont nem kompetens a témában, nem tudja mi a teljesítmény. Mintha felértékelődött volna a média szerepe_

K.D.: Igen, ez így van. A média nagyon fontos. Végül is a nézettségből lesz az expedícióhoz szükséges pénz. Igyekszünk tehát olyan teljesítményeket véghezvinni, amitől sokszor látszunk.

Exit: Hogyan látod a hazai hegymászás jövőjét?

K.D.: A kezdeti lendület, a hőskor után érthető módon visszaesést jelentett a kommunista idők bezártsága. A mai expedíciós hegymászás a nyolcvanas években bontakozott ki. A baráti Kínai Népköztársaság hegymászói meghívták a baráti Magyar Népköztársaság hegymászóit. Nem gúnyolódom, úgy érzem a szervezés abban a nem kapitalista világrendben kevesebb vesződséggel járt, jót tett a hegymászás ügyének. Amennyire látom, igen jó expedíciók szerveződtek így.

Ezután következett a fáradási időszak. A régi nagy nevek idősebbek lettek, egzisztenciájuk lett. Jött a rendszerváltás, és az embereknek kevesebb idejük, lehetőségük és pénzük jutott a hegymászásra. Ekkor rakta össze heroikus erőfeszítéssel a Magyar Hegymászó Klub utolsó nagy vállalkozását, a '96-os Everest expedíciót. Független beszámolókból úgy hallottam, hogy bár jelentősége tagadhatatlan, magán viselte a túlzott erőfeszítések bélyegét: az emberek idegesek voltak, sok minden rosszul volt megszervezve, a technikai vezetés hiánya érezhető volt, és tudjuk, hogy végül is ember életet is követelt a vállalkozás. A kudarc romokban hagyta a magyar expedíciós hegymászást.

Ezt követően jelentek meg az addig nem jellemző partizánakciók. A MHK-tól függetlenül is szerveződtek túrák. Ezek voltak például Erőss Zsolt nagy mászásai, vagy például mi, a Tirich Mir-rel, Aconcagua-val, és most az Everest-tel.

Exit: És remélem további sikeres túrákkal. Sok sikert a felkészüléshez és a mászáshoz!