Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A hó stabilitásának értékelése elsősorban technikai ismeretet, illetve alapos megfontoltságot kíván. Ezek elsajátítása előfeltétele minden téli túrának, magashegyi síelésnek. A teljes biztonsághoz azonban ennyi nem elég. Túráid előtt keress helybéli szakértőt, később pedig kerüld a lavinaveszélyes területeket!

A lavinák 80%-a a hóviharok alatt vagy rögtön utána indul meg. A veszély folyamatosan nő, ha a hóesés meghaladja az óránkénti 2 cm-t, és potenciálissá válik, ha a hó 30 cm-re vagy tovább nő. A viharok utáni gyors hőmérsékletváltozás, különösen a melegedés, szintén növeli a veszélyt.

Hó típusok és lavinák

A hó alapvetően parányi porszemcsék körül kikristályosodott víz, mely a magas-légkörben keletkezik, ahogy a lehűlő vízcseppek megszilárdulnak. Az így már nehéz hópelyhek hullani kezdenek, miközben növekszenek. A hókristályok megközelítőleg hatszög alakot vesznek fel.

A hópelyhek egy körforgáson keresztül folyamatosan változnak, visszaalakulnak vízzé vagy párává, majd újra, hókristály formájában megfagynak. Ezek a változások és a következtükben kialakult hóviszonyok érintik a mászókat.

Állandó hőmérsékleten végbemenő átalakulásról beszélünk, amikor az alacsony hőmérsékletű (nullfok alatti) hóban, nyomás hatására a kristályok ágas alakja gömbölyű cseppekké alakul. A szomszédos kristályok karjai nem kapcsolódnak össze, így ebben a hóban kicsi az összetartóerő. Ha a hőmérséklet tartósan alacsony marad, a hó újra összeáll. Porhó-síelésre például csak a havazást követő kb. 24 óra múlva válik a hó alkalmassá. Közvetlenül hóesés után általában nem bölcs dolog mászni, vagy síelni.

Hőmérséklet-változás következtében végbemenő átalakulás eredményeként csésze formájú kristályok jönnek létre, amely fokozott lavinaveszély forrás. Ez az átalakulás végbemehet vékonyabb hórétegben akkor is, ha a talaj melegebb, mint a hófelszín. Ahogy a vízpára átjárja a havat, csésze formájú kristályok alakulnak ki a rétegekben. A további havazás következtében puha, porhanyós réteg kerül a keményebbre, melyben a csésze formájú kristályok, mint “csapágygolyók”, a rétegek elmozdulásához vezetnek. Így alakulnak ki a réteglavinák.

Az olvadás és ismételt fagyás következtében fellépő átalakulást a hőmérséklet 0° C körüli ingadozása okozza. Ez a lavinák kialakulásának leggyakoribb módja. A folyamat során a kristályok előbb összezsugorodnak, vékony víz rétegeket alkotnak, majd újra megfagynak. Szilárd, tömör hó keletkezik.

A lavinaveszély becslése, és a lavinák kialakulása

Ha gyengül a kötés a hórétegek vagy a hó és a talaj között, a hó lecsúszik a lejtőn. A hó minőségének felbecsülésére az egyetlen biztos módszer, hogy a rétegek megvizsgálására gödröt ásunk a hóba – meglehetősen izzasztó feladat. A legjobb rétegminta a talajig lemegy, de erre ne törekedjünk mindenáron. A veszély akkor a legnagyobb, amikor puha és kemény rétegek váltogatják egymást, és egy kemény réteg tetején vastag puha réteg található.

A keménységet 1-től (kesztyűbe bújtatott öklöt bele tudunk nyomni – porhó) 5-ig (erős jégcsákány ütés szükséges – megszilárdult firn) számozzák. Veszélyes, ha a szomszédos rétegek között 3, vagy annál nagyobb a különbség. A nedvesség szintén szerepet játszik – a nedves, nehéz, csúszós hó sokkal könnyebben megindul. Száraz hóból (1-es víztartalom) nem lehet hógolyót gyúrni, nedves hóból (5-ös) ki lehet belőle csavarni a vizet.

A “csapágygolyó”-szerű csésze-kristályok (kívülről rizshez hasonló, omlós hó) jelenléte a középső vagy alsóbb rétegekben, növeli a lavinaveszélyt. A terep lejtése szintén jelentős szerepet játszik – a legtöbb lavina 30-45 fokos lejtőn keletkezik; egy domborulat a lejtőn feszültséget hoz létre a hóban, ami szintén lavinák megindulásához vezethet.

A széltömörített hóban keletkező lavinák a legáltalánosabbak. Ezek hatalmas reccsenéssel indulnak meg. Ilyenkor a felszín szerkezete szép, sima, és az idő inkább borongós, mint napos. A magas hőmérséklet olvadást idéz elő a rétegek között, ami megindíthatja a lemezeket. Gyakran nem több, mint egy hangos zaj, vagy egy lépés kiváltja a rétegek közti laza kötés felbomlását.

A pusztító erejű porhó lavinák közvetlenül a kiadós havazás után keletkeznek és a hatalmas tömegű finom hó levegőfalat tol maga előtt. Leggyakrabban a Himalájában fordulnak elő.

Nedveshó lavinákat sokszor a lejtőn legördülő kis hólabdák jelzik. Akkor keletkeznek, amikor a hőmérséklet nulla fok fölé emelkedik, gyakran csak késő délután. Lavinaveszélyes területeken bármilyen hirtelen hőmérséklet emelkedés fokozott óvatosságot követel.

Mikor megindul a hó…

Lavinába kerülni koránt sem egyenlő a biztos halállal. Gyors reakcióid sokat változtathatnak a baleset kimenetelén. Fussunk felfelé a megindult lejtőn, “ússzunk” vagy guruljunk oldal irányba vagy a felszín közelébe, így csökkenthetjük a ránk boruló hó mennyiségét. Amint lassul a lavina és még tudunk tájékozódni, próbáljunk a felszín felé úszni.

Mielőtt a hó elkezd összeállni, utolsó erőfeszítésünkkel ássunk magunk körül egy lyukat, hogy legyen levegőnk. Próbáljuk elkerülni a pánikot, szükségünk van a meglévő oxigénre. Csak akkor kiáltsunk, ha tisztán halljuk, hogy keresnek minket.

Mentés

Egy lavina szemtanúja jelentősen megnöveli az áldozat túlélési esélyeit. Figyelmesen kövesd az áldozat útvonalát. Kösd össze egy vonallal a mászó csúszásának kezdetét és azt a pontot, ahol utoljára látszott és haladj e mentén. Azonnal kezd meg a keresést, szondázáshoz használj csákányt, síbotot vagy sátorrudat. Kiálts, de figyeld a választ. Ha megtaláltad az áldozatot, aki eszméletlen, tedd szabaddá a száját mielőtt teljesen kiásod, és kíséreld meg a mesterséges lélegeztetést. Az első 15 perc a döntő, bár előfordult, hogy néhány óra elteltével is sikerült már életrekelteni lavinaáldozatokat. A lavinadetektor felbecsülhetetlen értékű lehet – ha van nálad, a leírásnak megfelelően használd.

A témáról többet olvashatsz a Hegymászók kézikönyve című munkában.