Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Tudósítónk a hazai műfogások egy jó részét gyártó Nagy Jánost (Sztal) és társát Juhász Lászlót (Juci) kereste fel műhelyében.

A napfényes szoba minden sarkában fogások, öntőformák és szerszámok figyelik a látogatót. Juci kezében komótosan járó dörzskő hangja keveredik Bob Marley jellegzetes orgánumával. Amúgy csönd van, csak egy korai légy ablaküveggel való ismerkedése kelt elhanyagolható neszeket. Az alkotáshoz nyugalom kell…

EXIT: Látom rengeteg fogás- és lépés-típust gyártotok. Honnan jönnek az ötletek? Egyáltalán, hogy kezdődött a műfogás készítés?

Sz: A kezdetek? Talán a rossz idő, vagy az intenzívebb edzés vágya vette rá a korai mászókat, hogy zárt helyen is kialakítsanak valami mászás jellegű dolgot. Azt hiszem, eleinte köveket fúrtak ki, azt erősítették fel a fatáblákra.

E: Miért léptünk túl a valódi kövek használatán? Végül is, ez lenne a legtermészetesebb megoldás…

Sz: Vannak gondok a kövek használatánál. Például, fúrás közben elpattanhatnak. Nem túl jó, ha dolgozol egy csomót valami jó kővel, és aztán dobhatod ki, mert megreped. Mikrorepedések is keletkezhetnek bennük, és akkor a mászás során törnek el…

J: Az is baj, hogy nem lehet őket sorozatban gyártani. Vagy találsz olyat, amilyenre szükséged van, vagy nem… Zsebek, lukak, egy ujjas fogások például ritkák. El kell utazni olyan helyekre, ahol találni speciálisabb dolgokat.

Sz: Egyes versenyek is megkövetelik, hogy hasonló fogásaid legyenek. A gyorsasági futamokon két teljesen egyező pályát kell kiépíteni. Ez csak műfogással megy. Talán a valódi kövek érzésre jobbak lennének, de sok velük a gond.

E: Hol kezdtek először műfogásokat gyártani?

Sz: Nem tudom biztosan. Valószínűleg Francia országban vagy Amerikában. Ott fektették le az alapokat.

E: Mik voltak ezek az alapok? Mások voltak a fogások akkoriban?

Sz: Kezdetben arra mentek rá, hogy leutánozzák a sziklát. A fogások nem voltak “kézbarátok”. Kinézetre, formára a sziklát utánozták. Sok osztott ujjas fogást gyártottak, rengeteg peremet… Később egyszerűsödtek a formák. Megjelentek a csíptethető fogások. (Amikre alulról, hüvelykkel is rá lehet fogni. A szerk.) A reibungos formák.

J: A versenysport kialakulásával elterjedtek azok a fogások, amiket csak egyféleképpen lehetett fogni.

E: És a jelen?

Sz: Sok helyen a fal kezd hasonlítani a sziklára. Maga a fal, amire a fogásokat csavarozzák, olyan, mintha szikla lenne. Elég látványos.

J: Meg lehet lépni a falat is. Az USA-ban sok olyan műfal van, hogyha képen nézed, nehezen mondod meg, hogy nem valódi.

Sz: Mi is kísérletezünk ezzel a vonallal. Csináltunk egyszer egy méteres táblákat, olyan anyagból, mint ezek a kis fogások. Az egészet rá lehet csavarozni a műfal tartószerkezetére. Már magán a lapon kialakított dolgokat lehet fogni, lépni. Ráadásul további három fogás is felszerelhető rá. Ez már az új irányzat. A lap mind a négy irányban felrakható, és így négy különböző típust kapsz. Akár egy egész mászófal kialakítható így. Sajnos egyenlőre nem túl nagy a lelkesedés itthon. Ez csak prototípus. Sorozatban érné meg gyártani.

J: Nem kell, hogy az egész fal ilyenből legyen. Az is jó, ha csak egy-egy van elszórtan felrakva…

Sz: Létezik ennek egy másik változata is. Egy kör, ami hasonlóan van kialakítva, és bármilyen irányban felrakhatod a falra. Ezzel már lehet találkozni itt-ott.

E: Hogyan születnek az ötletek? Leültök gondolkodni, hogy mi az, amire szükség lenne? Vagy spontán álltok neki? Közösen dolgoztok egyáltalán?

Sz: Nem, inkább mindegyikünk a maga tervével foglalkozik. A saját kéz-érzéseinket rakjuk bele az alkotásba. Legfeljebb megbeszéljük, hogy min lehetne javítani. És kidolgozásbeli észrevételek vannak…a főnök részéről. He he.

Az ötletek amúgy spontán jönnek. Az éppen aktuális érzéseink határozzák meg, hogy mit hozunk össze. Néha vicces, néha szpészes (kicsit elszállt forma. A szerk.), néha egyszerű. Előfordul persze, hogy vannak konkrét terveink. Készüljön zseb, vagy reibung… Mint például az “Adrenalin” sorozat. A ’96-os világkupán láttunk sok, jó reibungot. Onnan jött az ötlet. Át akartuk hozni az akkori trendet. Persze az nem utánzás volt, hanem a mi reibung érzéseinket valósítottuk meg. Most már változtatnék rajta.

E: Miért?

Sz: Azok a fogások még megfoghatók voltak peremként is. Az új trend szerint a fogás íve úgy hajlik a fal felé, hogy azt csak egyféleképpen lehessen fogni.

E: Miért született meg az új trend?

Sz: Fejlődtek a mászók, már nem voltak jók a függőleges, vagy enyhén áthajló falak. Később már az áthajló utakban is szükség volt egyre több reibungra. A reibung nem engedi, hogy sokáig csimpaszkodjon rajta az ember. Persze ez ilyen utak már nem annyira szikla-szerűek, de végül is, a műfalas mászás is mind távolabb van a sziklázástól.

E: Például?

Sz: Olyan mozdulatok lettek tipikusak, amit sziklán alig lát az ember. Keresztbe nyúlás, meg az úgynevezett hivatalnok póz (A csípő nem szemben, hanem oldalt fordul a sziklához képest. A szerk), ilyenek. Aztán bejött a fogások gyártásánál az esztétikai szempont is. Egyre népszerűbbek a szpészes formák, mint az autók, meg a mindennapi használati tárgyak esetében is. Az egyszerű ívek harmóniája.

J: Plussz még az, hogy kézbarát legyen a fogás.

Sz: Igen. Hogy jó helyen hajoljanak az izületek a fogáson. Ne tegye tönkre a kezet. Végül is, már nem másoljuk a sziklát. A műfalazás egy külön irányzat. Sokan másznak úgy teremben, mintha edzésre járnának.

J: De előfordul, hogy sziklamászók edzenek rajta, hogy felkészüljenek valami nagyon nehéz útra. Van, aki megépíti otthon a kinézett út legnehezebb részét, és azon gyakorol. Hogy jól menjen, ha élesben próbálja.

E: Mik a további terveitek ezen a téren?

Sz: Folyamatosan tervezünk új fogásokat, és minden evvel kapcsolatos dolgot. Azt szeretném, ha a fogásaim szépek legyenek, és jó legyen rajtuk mozogni. Hogy mindenféle szempontból kielégítsék a mászókat.