offline-exit

Canyoning, avagy szurdok-túra

2001. 02. 18., 15:05 | Frissítve: 2001. február 21., szerda 11:58

A Canyoning sokatok számára bizonyára idegenül hangzik. Nevezhetnénk csúszdázásnak is, de az még korántsem tenné egyértelművé, hogy ezen sportág művelői mivel is foglalkoznak Ez a vadvízi sportágak egyik legkönnyebb és legjobban élvezhető ága. Természetesen csak akkor, ha felkészültségednek megfelelő nehézségi fokozatú túrát választasz, ahol szakképzett túravezetők kísérnek.

Szemben a vadvízi úszással (hydrospeed) vagy a kenuval, itt nincsenek kormányzáshoz, irányításhoz megtanulható nehéz mozdulatok, hiszen itt minden sporteszköz nélkül, magadban vágsz neki a kalandnak. Felszerelésed, melyet a túravezetők fognak számodra kiosztani, a következő darabokból áll:
- öt milliméteres neoprén anyagból készült kantáros nadrág térdvédővel
- ugyanebből az anyagból készült kabát
- szintén neoprén cipő

Mivel ennek a típusú anyagnak az a tulajdonsága, hogy ha vizes, melegít (ez kicsit viccesen hangzik), mindenképpen jónak kell lennie méretben -a canyoningra alkalmas vadvízi patakok vize sokszor még a 6-8 C fokot sem éri el, így megfelelő védelemre van szükséged a hideg ellen.

A ruha amit magadon viselsz, teljes mértékben átereszti a vizet, így amint először a vízbe jutsz, természetesen csuromvizes leszel. Semmi pánik: pont ez a lényeg.

Ilyenkor a víz, amely a ruhádon belülre jutott, azon a leheletvékony résen fog szaladgálni, amely a bőröd és a ruha között maradt. Még mindig nincs ok aggodalomra, hiszen te egy aktív sportot végzel, eszerint folyamatosan mozgásban vagy. A testedből kiáramló hő felmelegíti a ruha alatti réteget, amelynek egy része a ruhán belül marad, ezért biztosított a meleg, kényelmes érzés - miközben a halak libabőrösen próbálnak valami védett helyre menekülni a hideg elől.

Öltözeted pedig még nem végleges

Most, hogy újszerű ruházatban úgy érzed magad, mint egy fókabébi, még csak az öltözködés felénél tartasz. Kapsz még egy mentőmellényt, valamint egy bukósisakot, amelyeket szigorúan kötelező a túra végéig magadon viselni, nehogy megüsd magad, amikor esetlegesen megcsúszol egy sziklán és a fenékre pottyansz. Viseleted már tökéletes, de még mindig nem tudod, mire vállalkoztál. Képzelj el egy szurdokot, melyben ki hegyi patak folyik s amelyet kisebb-nagyobb vízesések szakítanak meg.

Rövid 20-30 perces gyalogtúrával általában elérjük a szurdoktúra beszállóhelyét egy domb vagy hegy tetején. Amint a csapat - ez általában öt-tíz főt jelent, bár vannak olyan túrák is, ahova húsz fő is mehet egyszerre - készen áll, az oktatók rövid felkészítést tartanak az indulás előtt. Fontos, hogy csúszkálás vagy ugrás közben ne kalimpálj a kezeddel, nehogy beüsd valahova. Szintén megfontolandó, hogy egy-egy hosszabb csúszda után férfitársaink összezárják lábaikat, mielőtt a vízbe érkeznek.

További fontos információk

Most, hogy már kellőképpen felkészült és izgatott vagy, már indulhat is a kaland. A csapat az oktató vezetésével elindul hegynek lefelé a kis patakban. Minden egyes vízesésnél a túravezetőd fogja elmondani, hogy az adott helyen csúszni vagy ugrani kell-e.

A víz több ezer éves munkája olyan simára koptatta a sziklákat, hogy az ember csak ráül és kényelmesen lecsúszik a sima felületen, bele a kicsi tóba, melyet minden vízesés kiváj magának. Ezek a tavacskák 3-4 m hosszúak, mélységük pedig változhat 1 métertől akár több méteresig is. így nem kell félned, hogy esetleg megütheted magad valahol, hacsak nem szánt szándékkal rugdosod az ártatlan sziklákat.

Ott, ahol a kő még nem olyan sima, egyszerűen kiállunk a sziklapárkányra és mindenki leugrik a kis tóba. Nem kell megijedni: ezek az ugrások legfeljebb 2-3 méteresek. Gyerekjáték az egész! Már csak azért is, mivel a felszerelésünk olyan vastag, hogy szinte nem is érzed a vízbecsapódást. Némely túrán az is előfordulhat, hogy hosszú, egyenetlen vízesésen kötélen engednek le a vezetők. Ilyenkor kapsz egy beülőt, melyre ráhurkolják a kötelet, és szép lassan leeresztenek, miközben a vízsugár dobol a sisakon.

Ugyanúgy, ahol a síelésnél vagy a vadvízi evezésnél, a canyoningban is vannak különböző erősségű pályák. Nehezebbnek számít az, ahol hosszabb, 15-20 méteres csúszdák, ugrások vannak, ahol nagyobb a víztömeg, amely folyamatosan lezúdul vagy az, amelyből nem lehet bármikor kiszállni, mert a szurdok egészét meredek sziklafalak övezik, melyben egyáltalán nincs lapos, erdős rész.

Ezekre a túrákra csak tapasztalt utasokat visznek, és ott számolni kell azzal, hogy az elején kötéllel beeresztenek, majd a végén kötéllel kihúznak a canyonból. így menet közben nem tudod otthagyni a túrát, ha mondjuk sürgős hívásod érkezik. Mindenesetre az átlagos testalkattal és kondícióval rendelkező túrázóknak ajánlott szurdoktúrák is egészen biztosan életre szóló élményt jelentenek majd.

Kezdő túrán is előfordulhat, hogy 10-12 méteres sziklacsúszda előtt találod magad. Mivel a túravezetők is tisztában vannak azzal, hogy akad félősebb utas is, inkább nem hagynak senkit gondolkodni.

Megállítják a csoportot az izgalmas rész fölött és onnan csak egyesével lehet továbbmenni. Jobb is így, hisz sokan talán fölöslegesen ijednének meg a kihívástól, ez pedig azt jelentené, hogy eggyel kevesebb sztori marad hősiességedről a majdani unokáknak.

hirdetés
hirdetés