Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Megjegyezzük, sok olyan vadvizes van szerte a világon, aki sohasem sajátította el az eszkimó fordulót, mégis hosszú idő óta evez nagy biztonsággal közepes nehézségű vizeken. Magabiztosságuk forrása, hogy tisztában vannak saját korlátaikkal, és kerülik az extrém helyzeteket.

Az eszkimó forduló titka egyetlen összehangolt csípő, és karmozdulatban, illetve a gyakorlásban rejlik. Egy átlagos képességű ember az alábbi elemek alkalmazásával néhány óra alatt tökéletesen elsajátíthatja. Megéri!

Először is néhány szó a felszerelésről az eszkimó tükrében. A hajó sokat segíthet a fordulásnál. A nagy légtartalmú magas fedélzetű alpin-hajók, melyeknek beülőnyílása csaknem vízszintes, hátradőléskor nem engedik olyan közel a test súlypontját a forgástengelyhez, mint a mélyebb építésű hátra döntött beülőnyílású rodeó hajók.

Fontos a lábtámasz és az újabb hajótípusoknál a mozgatható combtámasz megfelelő beállítása. Testünknek egy egységet kell képeznie a hajóval, hogy mozdulatainkat pontosan tudjuk közvetíteni.

Lényeges elem és nagy segítség a lapát szárának oválozása. Előfordul, hogy borulása után a víz kitépi kezünkből a lapátot, esetleg át kell fognunk a száron s a másik oldalra próbálkozni. Ilyenkor egyetlen mozdulattal kitapogathatjuk helyesen fogjuk-e a lapátot, a toll a megfelelő irányban áll-e.

A hullámkötény is okozhat meglepetéseket: Ha túl szoros, a sikertelen kísérlet után - mikor már fogytán van a levegőnk - küzdeni kell, hogy elhagyhassuk a hajót. Ha túl laza, a hátra- vagy oldalra dőléskor leugorhat a beülőről, és a víz elárasztja a hajónkat. Óvatosan kell kezelni a nem neopren anyagú hullámkötények vállpántjait is. Normál beállításnál az intenzív hátradőlést nem tudja követni a vállpánt rugalmassága és gyakran saját magunk szakítjuk szét hullámkötényünk kéményét.

Mielőtt konkrét gyakorlatokba kezdenénk érdemes kicsit a víz alatti helyzetet szokni. Az első pillanatokban meglehetősen furcsa érzés egy hullámköténnyel lezárt hajóban, beszorítva lógni fejjel lefelé a víz alatt. Ez mindenkiből félelmet, de legalábbis kapkodást vált ki, ami azonban teljesen természetes és hamar elmúlik.

Medence szélébe, stégbe vagy segítőnk hajójának végébe, esetleg vízben álló társunk kezébe kapaszkodva lapát nélkül forduljunk teljesen a vízbe, próbáljuk legyőzni ellenérzéseinket és számoljunk húszig, mielőbb visszafordítanánk magunkat. Gondoljunk arra, hogy 30 másodpercig mindenki teljes biztonsággal vissza tudja tartani lélegzetét, ennyi időnk tehát mindenképpen van. Dőljünk hátra a hajó fedélzetére, így hasonló testhelyzetbe kerülünk, mintha víz alatt úsznánk. Próbáljuk meghatározni saját helyzetünket, tapogassuk meg a hajót, dugjuk ki kezünket a vízből mozogjunk, szokjuk meg az újfajta helyzetet.

Ha ezen a fázison túljutunk kezdődhet az eszkimó elsajátítása: Hogy sikertelen próbálkozásoknál ne kelljen állandóan kirúgnunk magunkat a hajóból, először sekély vízben próbáljuk meg a csípő mozdulat elsajátítását. Az ösztönös viselkedéssel ellentétben - mikor is az ember legelsőnek a fejét szeretné kidugni a vízből - itt a csípőt kell elindítani, tehát először a hajó kezd el visszafordulni, a felsőtest hátra és oldalra hajolva utoljára bukkan ki a vízből, miközben lapáttal a fenékre támaszkodva fordulunk vissza. Minél mélyebb a víz, annál inkább vigyáznunk kell, hogy a lapátot függőlegesen támasszuk le a fenékre, különben csak elfordítani tudjuk a víz alatt hajónkat a visszafordítás helyett.

Ha medencében gyakorolunk egyszerűbb a helyzet. Itt lapát nélkül a medence szélébe kapaszkodva kísérletezhetünk a csípőmozdulat elsajátításával.

Tipp: Az emberek 95 %-a jobb forgatásos lapáttal evez, illetve kenulapátnál is a jobb oldalt részesíti előnyben. Érdemes tehát először erre az oldalra megtanulni a fordulót, és csak ezután elsajátítani a másik oldalt, illetve más technikákat.

A medencében jobb oldalunkra vegyük a partot és csak a jobb kezünket használjuk a visszaforduláshoz (ballal fogjuk meg pl. a beülő szélét) így szimulálhatjuk a legjobban a lapátos forduló mozgását. Úszó, vagy búvárszemüveg használata segít a helymeghatározásban, a mozdulatok elsajátításában és biztonságot ad.

Ha már megfelelő a csípőtechnikánk, egyetlen gyors, határozott, erőt alig igénylő mozdulattal vissza tudunk fordulni a víz alól. Ezután próbáljuk meg ugyanezt lapáttal. Medence partjára stégre, segítőnk kezére támasszuk lapátunkat, s most már a lapáttal a támasztékra hatva forduljunk vissza. Ügyeljünk, hogy a lapát tolla (jobb) vízszintes legyen, hiszen így támaszkodik majd a vízre a legnagyobb felületen, valamint arra, hogy a lapát szára a hajóra állított merőlegestől egy kicsit előrébb álljon, de hátrább semmiképp sem, hiszen így lesz elegendően hosszú a csapás íve a visszaforduláshoz.

Amikor már támasztott lapáttal is könnyedén, erőlködés nélkül, biztonsággal visszafordulunk, hagyjuk el a támasztékot és próbáljuk meg a vízre támaszkodva végrehajtani az eszkimót. Ha az előkészítés megfelelő volt, sikerülnie kell! Az első próbálkozásoknál gondoljunk újra a 30 másodpercre. Ennyi időnk mindenképpen van, tehát ne kapkodjunk, gondoljuk végig a tennivalókat. Ha elsőre nem sikerül még egy próbálkozásra biztosan van levegőnk! Először előre beállítva a lapátot, jobbra dőljünk be és a befordulás után rögtön, mintha rugó lökne ki minket, a lapát jobb tollát ívesen le és hátrafelé húzzuk.

Ahogyan egyre jobban sikerül, úgy várjunk egyre többet, míg végül a felborulás után az első nyugalmi helyzetből állítsuk be lapátunkat. (jobb toll elől, a szár csaknem vízszintben) és így eszkimózzunk. Legvégső fázisként forduljunk át, tehát balra dőljünk be és az alsó nyugalmi helyzeten keresztül, jobb oldalon jöjjünk vissza.

Tipp: Ne a mechanikus mozdulatokra törekedjünk. Ha tudjuk, mi miért történik, változó helyzetben, új szituációban is feltaláljuk magunkat.

Gyakori hibák:

- A fej bukkan ki először, rossz a csípőmozgás

- Visszafordulás közben "felül" az evezős, nincs meg a hátradőlés

- A lapát hátrafelé áll, nincs elég hosszú ív a megfelelő csapáshoz, a visszafordulás csak félig sikerül.

- Kapkodás miatt nincs beállítva a lapát, rossz felé indul a csapás, nem lesz elég forgatónyomaték.

Az eszkimó forduló végrehajtható hátra és előre dőlve is. Az előre dőlésnél az arc jobban védett, azonban így lefelé kell néznie az evezősnek a víz alatt, ami megnehezíti a tájékozódást és igen kényelmetlen helyzet. Tapasztalatok alapján sokkal könnyebben elsajátítható a hátradőlő technika, ezért érdemes először ezzel próbálkozni.

A fordulót mindenképpen mindkét oldalra meg kell tanulni. Gyakran fordulhat elő olyan helyzet - pl. hengerben vagy akadály mellett - amikor csak az egyik oldalon lehetséges a visszafordulás, s ez egyáltalán nem biztos, hogy a jobbik oldalunk.

További technikák:

Pákázás: Habzó, buborékos, kis felhajtóerejű vízben előfordul, hogy erőkarnak rövid az evezős kinyújtott karja, és a lapát tollán nem ébred megfelelő nagyságú erő a visszaforduláshoz. Ekkor megoldást jelenthet, ha a lapátot kitoljuk az egyik oldalra, kezünkkel átfogunk (pl. jobbra visszafordulásnál bal kezünkkel alulról megfogjuk a lapát tollának végét jobb oldalunkon jobb kezünkkel pedig átnyúlva bal oldalra megragadjuk a lapát szárát szinte közvetlenül a toll mellett.) Ezután jobb kezünkkel visszafordítva a lapátot támaszkodunk a vízre és a szokott csípőmozdulattal fordítjuk a hajót. A hosszú erőkar miatt a lapát kisebb ellenállása is elég a visszaforduláshoz.

Hátsó technika: Váratlan borulások során a lapát megfelelő tolla gyakran nincs az ideális első pozícióban, így a forduló előtt, a víz alatt kell beállítani a helyes irányba. Ez erősen áramló, turbulens vízben igen nehéz, sőt gyakran lehetetlen, de mindenképpen időveszteség. A problémán az un. hátsó technika elsajátítása segít, melynél a lapát húzó tolla (amellyel a visszafordulásnál a vízre támaszkodik az evezős) a kajakos feje fölé, tehát a hajó hátához kerül és a visszafordulás hátulról lefelé és előre történő csapással valósul meg (pont ellentétesen tehát az alaptechnikával). E módszer további előnye, hogy miközben a lapát tolla hátra kerül, a fej elé fölé nyúló kar védi az arcot a víz alatt esetleg előforduló kövektől.

Lapát nélküli eszkimó forduló: Ha a lapát segítsége nélkül, csak a tenyerünket használva szeretnénk visszafordulni, a csípőmozdulat még fokozottabb figyelmet igényel. A két tenyér felülete kevés támaszt nyújt, ezért lendületes, gyors mozdulatokra és pontos időzítésre van szükség. Feküdjünk rá a hajó hátuljára, balra forduláshoz kezünket tegyük a hajó bal oldalán magunk elé, a vízfelszín közelében, zárt lefelé néző tenyérrel. A fordító csapás ívesen elölről hátrafelé történik és a csapás megindításával egy időben határozott mozdulattal fordul a csípő is. Vigyázat: Ha a hátradőlésből egy kicsit is felegyenesedünk nincs esélyünk a sikerre!

Végezetül meg kell jegyezni, hogy egy nyugodt vízen, esetleg uszodában megtanult, begyakorolt eszkimó forduló "élesben" a vadvízen még nem működik automatikusan teljes biztonsággal. A megfelelő tudás eléréséhez mozgó, szeszélyesen áramló, hullámzó vízben is gyakorolni kell!

Tipp: Keressünk olyan zúgókat, állóhullámokat, melyek után nyugodt szakasz következik, s itt gyakoroljunk. Mielőtt próbálkozunk, a kellemetlen meglepetések elkerülése végett ellenőrizzük a vízmélységet!