Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Nekilódul a repülőgép, és én csak nézem az elmosódó képeket a kifutó mellett. Rengeteg élmény kavarog bennem: Karib-tenger és száguldó motorcsónakok, hófehér homok, Cenóték és barlangi merülések, Mayák, Inkák, Aztékok, romvárosok, Tequila, ezüst és az a hangulat, ami minden éjjel átjárja az utcákat és mulatókat. Ez és még rengeteg csoda és legenda jut eszembe, mikor elhagyjuk Mexikót.

Mexikóban az igazán jó merülési lehetőségek a Yucatán-félszigeten és Cozumel-szigetén várják a látogatót, ahol februárban is 26-27 0C a víz hőmérséklete és gyakorlatilag nincs hőlépcső. Itt mindenre nyílik lehetőség, ami szem- szájnak ingere. Merülhetünk korallerdők között, delfinekkel és rájákkal úszva vagy csodálatos cseppkő-barlangok mélyén.

A félsziget nyíltvízi merülő helyei a Cancun és Xeh-Ha között találhatók. Itt a legjelentősebbek az (előző kettőn kívül) Playa Del Carmen, Xcaret, Paamul és Akumal. Ezeken a településeken általában ne keressünk hatalmas Diving Center-eket. Legtöbbjük kicsi, egyszerű bázis, ahol a helyiek megszokott lassú, de nagyon szívélyes tempójában történik a kiszolgálás. Itt a merülés nem az egyiptomi stílusú nagy jachtokról történik, hanem 8-12 fős merevtestű gyorsjáratú kishajókról, melyeken igen nagy teljesítményű motorok a divatosak. A hihetetlen sebességgel száguldó hajók pillanatok alatt kiérnek a merülési helyekre, ahol a merülések kb. egy órás pihenő után követik egymást. A hajókon nincs konyha vagy felszolgálás, legfeljebb üdítő itallal kínálják a szomjas búvárt. Napi két merülés kb. 50 USA dollárba kerül, amelyért a szokásos két töltött palackot és az ólomsúlyt kapjuk. A nem búvár kísérők jobban teszik, ha nem jönnek "sétahajózni" mert az itt ritkán lehetséges, több oknál fogva is. Az egyik a már említett gyorsított kivitelű vízi közlekedés és a rövid pihenő, a másik pedig az igen gyakori 40-60 cm-es hullámzás, ami igencsak megdolgozza a hullámokhoz képest kis méretű hajót. A merülés viszont kárpótol mindenért. A kristálytiszta vízben láthatunk csodálatos színekben pompázó trópusi halakat és korallokat. Szinte biztosan találkozunk delfinekkel, teknősökkel és rájákkal. Szerencsés esetben cápák keresztezhetik utunkat. Az egész merülési területet a nagyon intenzív áramlás jellemzi, így merülni csak ennek megfelelően lehetséges. A helyiek által alkalmazott technika az, hogy a beugrás után a hajómotort leállítják és szinte az egész merülés alatt csak sodródnak a csoport fölött. Ezeken a területeken ritkábbak a fal mellett történő merülések, leggyakrabban a fenék élővilága felett utazhatunk az áramlással.

Ha igazán gyönyörű nyíltvízi merülésekre vágyunk, akkor át kell kelnünk a szomszédos szigetre Cozumel-re. Az utazás komppal történik Playa Del Carmenről, vagy Cancunból ami kb. egy órát vesz igénybe. Itt már igazán komoly bázisokkal találkozhatunk, ahol mindenre van lehetőség. Ezeken a bázisokon egy kicsit drágább a merülés. A két merüléses túra ára kb. 60 dollár körül mozog. A szigeten gyakorlatilag csak búvárbázisok (kb. 130 darab), szállodák és éttermek találhatók. A sziget nem túl nagy, kb. 50 km hosszú és 20 km széles. Merülni a keleti oldalon érdemes, ahol kisebb megszakításokkal gyakorlatilag egy 20 km-es korallfal húzódik. Ezen a partszakaszon legalább 40 kiemelkedően jó merülő hely található, amelyek profilja vagy fal, vagy nagyon meredek lejtő. A mélység gyorsan növekszik a parttól távolodva és pillanatok alatt két - háromszáz méter van alattunk. Ezeknél a falaknál lenyűgöző a látvány. Az óriási lágykorallok és szivacsok színpompás világában temérdek trópusi hal található. Nagyon gyakoriak a csőszivacsok melyek a méteres hosszt és a félméteres átmérőt is elérik. A hatalmas halfelhők mellett a ragadozó halakból is bőven akad méter feletti példány. Mivel mindenhol több száz méteres mélységbe hulló falak oldalában történik a merülés, és itt is erős az áramlás, a helyi merülés vezetők igen csak tartanak a 25 m-nél mélyebb merülésektől. Igaz nincs is miért mélyebbre menni, hiszen 15-20 méteren mindent megcsodálhatunk. Rengeteg hatalmas kagylóhéj és csigaház hever mindenütt a zátonyok azon részén ahol kisseb homokos padok tudtak kialakulni. A merülés vezetők azért, hogy a rabló lelkű búvárok ne tudják kifosztani ezt az igazán pompás területet, nagyon gondosan ügyelnek arra, hogy minden a helyén is maradjon. A merültetés stílusa ugyan az, mint a parton, gyorsjáratú hajó, beugrás, áramlatban utazás. Cozumel partjainál gyakran lehet találkozni igazoltató, zord pillantású, a hajóba is bekukkantó vízi rendőrökkel, akiktől a helyiek szemmel láthatóan tartanak. A külföldi búvárokkal nem foglalkoznak, inkább a búvárbázis és a hajó engedélyeit ellenőrzik.

A félsziget belsejében unikum számba menő barlangi merülésekre is lehetőség nyílik. Erre szinte minden bázison lehet jelentkezni és a legtöbben ezek közül tényleg jól képzett és rutinos vezetők várják a jelentkezőket. Ezeken a bázisokon vállalják a barlangi szempontból teljesen képzetlenek felügyeletét és idegenvezetését, természetesen csak a kevésbé komplikált körülmények közé. A képzettebb búvárok hihetetlenül csodálatos helyekre is eljuthatnak, ha vállalkoznak rá. Egy két merülésből álló barlangi túra kb. kétszer annyiba kerül, mint a nyíltvízi merülés. A barlangok több száz kilométeres szövevényes hálózata húzódik meg a szárazföld dzsungellel borított felszíne alatt. Egy félórás, egyórás - jeeppel és úttalan utakon történő - dzsungeltúra után érkezik meg a merülni vágyó egy látszólag jelentéktelen, kis tóhoz, ami nem más, mint a barlangrendszer egy beszakadt része. Ezeket a tavacskákat nevezik a helybéliek cenote-nak. A víz hihetetlenül tiszta. A látótávolság 130 (azaz százharminc!) méter és a legügyetlenebb mozgással is legfeljebb 70 méterre lehet lecsökkenteni. A búvár úgy érzi magát, mintha az űrben lebegne. Csak a buborékok jelzik azt, hogy víz alatt vagyunk. Az itt készült fényképek megtévesztésig hasonlítanak egy olyan fotómontázsra, ahol egy száraz barlangban készült felvételre illesztettek rá egy búvárt. Hatalmas 20-30 m magas, 40-50 m széles és 150-300 m hosszú termek, méteres átmérőjű és 5-8 méter hosszú cseppkövek, hihetetlen csipkék és képződmények jellemzik a látványt. A behatolások hossza 3-400 m de ezeken az útvonalakon, több helyen besüt a nap és csodálatosan táncoló fényjátékkal kápráztatja el a búvárt. Érthető, hogy miért nevezik az egyik legszebbet Taj Mahalnak, amit mindenképpen érdemes meglátogatni. Természetesen vannak sokkal komolyabb szakaszok is, ahová csak tanfolyam keretében, vagy megfelelő végzettség igazolása esetén lehet bejutni. A barlangban található víz minősége és összetétele nagyon érdekes. A felső réteg édesvízből áll, amely a dzsungelből érkezik és átszivárog a barlang résein. Az alsó réteget a tengerből beszivárgó sós víz alkotja. A határ réteg 16 méter mélységben van ahol a sűrűség különbség miatt egy egyméteres sávban erősen opálos a víz. Külön érdekesség, hogy a megszokottól eltérően a fenti sáv hideg kb. 24 0C és a lenti meleg kb.26 0C. Ezeket a merüléseket bátran ajánljuk mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a kuriózumot.

A mexicói bázisokról érdemes tudni, hogy 95 %-uk PADI rendszerű, de természetesen elfogadják az ismert és nemzetközileg kiadott NAUI vagy SSI igazolványokat is. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a többi nem igazán leellenőrizhető "küllemű" európai igazolványt csak próbamerülés után fogadják el melyet 30 USA dollárért lehet igénybe venni.

A cikkért és a fotókért külön köszönet a budapesti Búvár Akadémiának, www.buvarakademia.hu. További infót is itt kaphattok.

Információk MERÜLŐ HELYEK: 1. Yucatán-félsziget, amely főbb nyíltvízi merülő helyei: a. Cancun és Xeh-Ha között találhatók, illetve b. Playa Del Carmen, c. Xcaret, d. Paamul e. Akumal 2. Cozumel-sziget a. 20 km-es korallfal b. Kb. 130 búvárbázis ÁRAK: Hajóról a félszigeten két merülés 50 USA dolcsi - nyíltvízen 100-120 USA dolcsi a barlangi merülések esetén. Hajóról a Cozumel-szigetről 60 USA dolcsi. Az árak minden esetben tartalmazzák a két merülést, a töltést és az ólomövet.