Másfél millió dollárt ért a cet hányadéka

Az ember – ha szerencséje van – a tengerparton is rábukkanhat, ahogy a borostyánra is, ezért is nevezték el a színe alapján szürke borostyánnak, aminek angolul amber a neve. A keletkezésének körülményei azonban sokkal profánabbak, hogy azt ne mondjuk, undorítóbbak, mint az aranysárga, áttetsző féldrágakőé, ami jobbára a Balti-tenger partján – vagy dominikai bányákban, mint az a jókora kő, amiből a Jurassic Park című filmben kinyerik a dinoszaurusz-DNS-t – található, és ami nem más, mint megkövesedett fenyőgyanta. 

Az ámbra ugyanis az ámbráscet bélrendszerében keletkezik, és úgy kerülhet a vízbe – és sodródhat a partra –, hogy a hatalmas vízi emlős kihányja vagy a végbelén keresztül kiüríti azt. Az ámbrát a cet bélrendszere választja ki, a funkciója pedig a következő: beburkolja, bevonja a borotvaéles tintahalcsőrt, a cet legfőbb táplálékának, a tintahalnak a megemészthetetlen szájszervét, ami máskülönben felsértené a cet beleit. Ahogy az ámbra, ez az eredetileg fekete, szurokszerű, undorító anyag összegyűlik, az emlős vagy kihányja, vagy kisz..ja, az összetömörült anyag ott úszik a víz felszínén – merthogy a fajsúlya kisebb a vízénél –, magába szippantja a tenger illatanyagait, a színe is szürkésre vált, és egy idő után kisodródik a partra. 

Vagy nem. És megmarad a cet bélrendszerében.

Ezért gyorsult fel annak a koldusszegény jemeni halásznak a pulzusa, aki még februárban az Ádeni-öböl vizének felszínén sodródó hatalmas bálnatetemet megpillantotta. A döglött vízi emlős ugyanis nem közönséges bálna volt, hanem ámbráscet. És a halász pontosan tudta, hogy ha szerencséje van, megfogta az isten lábát.

És szerencséje volt. 

A halász ugyanis értesítette harmincnégy társát, akivel egy halászbrigádot alkotnak, és egyesült erővel a partra vontatták a gigantikus tetemet.

Ahogy a cet közelébe értünk, megcsapta orrunkat a szinte elviselhetetlen bűz. Felboncoltuk a tetemet, akkor már majdnem elájultunk a rettenetes szagtól, de folytattuk a műveletet, mert valami azt súgta, megéri. És megérte. 127 kiló ámbra rejtőzött a cet beleiben – újságolta a szerencsés halász a BBC munkatársának. 

Mivel az ámbra kilóját 35 000 fontért mérik a világpiacon, a lelet körülbelül 4,5 millió fontot ért, de végül alig másfél millió dollárért vették meg a jelek szerint könnyen rászedhető halászoktól. Akik testvériesen elosztották egymás között a pénzt, és a jemeni árviszonyok ismeretében valamennyien kitörtek a mélyszegénységből. Legtöbben házat vettek a pénzből, de a legszebb az egészben, hogy nem hagytak fel a halászattal, hiszen ez számukra nem foglalkozás, hanem életforma.

A polgárháború sújtotta Jemenben akkora a szegénység, hogy bizonyos felmérések szerint a lakosság nyolcvan százaléka éhezik. Az ilyen közösségekben rendszerint kialakul az egymásra utaltság, az egymás segítésének kultúrája, és ennek szellemében a szerencsés halászok a falu többi szegényének is juttattak az ottani viszonyok között elképzelhetetlen nagyságú vagyonból. Többen nemcsak házat vettek maguknak, hanem meg is nősültek, ami addig azért volt lehetetlen, mert hiányzott számukra a családalapításhoz szükséges pénz.

Egyikük, bizonyos Abdurrahman elmondta, hogy bár évtizedek óta halászik, még soha, egyetlenegyszer sem talált ámbrát. Ebből is látszik, milyen ritka az efféle lelet.

Ritka, de nem példátlan. Márciusban két thaiföldi halász talált két jókora ámbratömböt, amit 240 000 fontnak megfelelő összegért értékesítettek.

Egy ugyancsak thaiföldi asszony is megütötte a főnyereményt ámbraleletével, az általa talált hétkilós kincset 190 000 fontért adta el idén márciusban.

Öt évvel ezelőtt pedig egy lancashire-i házaspár bukkant rá az angliai tengerparton egy másfél kilós ámbratömbre, amit 50 000 fontért értékesítettek. 

Szóval nem árt, ha nézzük a fövenyt, amikor a tengerparton sétálgatunk...

(Borítókép: Ámbráscet. Fotó: Alexis Rosenfeld / Getty Images)