Tekla
5 °C
19 °C

Nem csak az időzítés miatt népszerű a Campus Fesztivál

2021.07.24. 14:39
Bár a hazai fesztiválokon idén nagyon hasonló a zenei felhozatal, a Campus így is vonzó tudott maradni a közönség számára. Hogy a programok összeállításánál mire figyeltek a szervezők, arról Süli András osztott meg részleteket az Indexszel.

A járvány miatt idén a fesztiválszervezők többnyire magyar előadókkal számolnak. Egy ilyen helyzetben, miután mindenhol ugyanazok a fellépők forognak, nem egyszerű kitűnni a többi közül. Süli András, a Campus Fesztivál egyik főszervezője többek közt erről is beszélt az Indexnek, miután a nyitás napján beigazolódott, hogy a debreceni rendezvénynek valóban sikerült megfognia a közönséget. A nyitás napján kisebb fennakadást is okozott, amikor este 6 óra körül egy egész tömeg akart egyszerre bejutni a fesztiválra, és – bár másnap már nem volt gond a beléptetéssel – csütörtökön is rengetegen buliztak a Nagyerdei Stadion körül. Persze ehhez az is hozzátett, hogy a naponta tízezres tömeget megmozgató, több mint tíz programhelyszínnel rendelkező és egyéb szórakozási lehetőségeket kínáló nagyfesztiválok közül a Campus elsőként nyitotta meg a kapuit a korlátozások feloldása után, de a programigazgató szerint sok egyéb tényező is hozzájárul a rendezvény népszerűségéhez.

Vitatéma lehet, mit nevezünk nagyfesztiválnak. Ön szerint mi alapján sorolható egy rendezvény ebbe a kategóriába?

Szerintem az évek alatt kialakult Magyarországon a fesztiválok közt egyfajta rétegzettség. A Szigetet persze a méreténél, illetve a nemzetköziségénél fogva nem lehet egy lapon említeni a többivel, amihez kisebb mértékben ugyan, de a Balaton Sound is kezd fölzárkózni. Sokan megfeledkeznek az Ozoráról, ahol a látogatók 80 százaléka szintén külföldi. Ezeket követik azok, amelyeket én egyébként városi jellegű fesztiváloknak hívok. Ilyen a FEZEN és a SZIN és bizonyos értelemben kicsit az EFOTT is, még ha nem is városban van, hanem a Velencei-tó partján. Ezek azok a fesztiválok egyébként, amelyek programkínálatuk, látogatószámuk, belépőáruk alapján összevethetőek nagyjából, és ezekkel vagyunk szerintem mi is összevethetők. A VOLT Fesztivál is hasonló léptékű, viszont azt a külföldi line up kiemeli ebből a sorból. Utána jön a többi rendezvény, a sorrend persze nem értékbeli rangsort jelent természetesen, hanem csak egyszerűen azt, hogy más a lépték, illetve a méret. Az biztos, hogy

ebben a dimenzióban a naponta több tízezer látogatót megmozgató, tíz vagy annál több programhelyszínnel rendelkező fesztiválokat lehet szerintem nagyfesztiválnak nevezni,

és ebből a típusú fesztiválból most tényleg a Campus az idén, amely legelőször került sorra. Amúgy nem gondolom, hogy ez érdem lenne, inkább egy lehetőség, egész egyszerűen az élet így hozta.

Még így sem egyszerű olyan programkínálatot összeállítani, amely teljes bizonyossággal behúzza a látogatókat. Önök mi alapján állították össze a kínálatot?

Nekünk azért évek óta van egy kialakult zenei arculatunk, ami leginkább a műfaji sokszínűségre épül, meg arra, hogy nagyon-nagyon sokféle hangulatot, zenei világot jelenítsünk meg. Ez nyilván generációsan is érződik, olyan stílusok is helyet kapnak, amelyek a nagyon fiataloknak is tetszenek, illetve amelyeket inkább a 30 pluszos vagy 40 pluszos korosztály kedvel. Nyilvánvaló, hogy a nagyszínpadok programját alapvetően az határozza meg, hogy melyek azok a zenekarok, akikről tudjuk, hogy stabilan sokszázas vagy akár többezres rajongótáborral rendelkeznek. Az esti idősávokat értelemszerűen ők kapják meg. Ez egyébként elég könnyen kirajzolható Magyarországon, nincs benne nagy megfejtés. Emellett hozzuk azokat a zenekarokat, amelyekről úgy érezzük, mennek fölfelé, és úgy látjuk, hogy az elmúlt években robbantak be jobban a köztudatba, illetve építettek nagyobb rajongótábort. Fiatal tehetségeknek is adunk lehetőséget, ez esetben inkább szubjektív szempontok érvényesülnek, azaz a saját ízlésünk alapján választunk, vagy helyet adunk valakinek, aki egy tehetségkutató programban vett részt.

Hogy kinek mekkora közönsége van valósan, azt hogyan tudják leellenőrizni?

Leginkább úgy, hogy működik egy nagyon jó kommunikáció a szakmán belül, folyamatosan értesülünk egymástól, hogy hol mi történik, és egy-egy zenekar hol mennyi jegyet adott el, mekkora közönséget vonzott. Ezeket azért egymás közt megbeszéljük, tapasztalatot cserélünk, de nyilván figyelünk más dolgokat is, például a rádiós játszást, a digitális streamingszolgáltatásokon történő hallgatottságot, nézettséget – ezek is számítanak, de azért nagyon sokszor csalókák is tudnak lenni. Egyáltalán nem biztos, hogy egy zenekar, amelynek a YouTube-on sokmilliós nézettsége van, egy élő koncertre is be tud húzni fizetős jeggyel embereket.

Ön szerint mi adja a Campus egyediségét?

A rendezvénynek van egyfajta hagyománya, másrészt, ami egy nagyon szeretett dolog, hogy egy csomó olyan aktivitás van, amitől a fesztivál délután is érdekes, izgalmas lehet az embereknek, amikor éppen nincs kedvük koncerteken lenni, találhatnak maguknak egy csomó más elfoglaltságot. Ennek a koncepciója évről évre formálódik folyamatosan, mindig vannak új ötletek, amik aztán gyökeret vetnek, és megmaradnak. Ilyen a Campus Art, ami egy interaktív bevonáson alapuló kis művészeti kavalkád, vagy a civil falu, amelynek már sok évtizedes hagyománya van, és nemcsak nálunk, már a kilencvenes évek magyar fesztiváljainak is kötelező kelléke volt. Aztán ott vannak a különböző attrakciók, belefuthatunk utcaszínházasokba, légtáncosokba, gólyalábasok vonulásába a rendezvény területén. A színpadi programok között is van olyan, ami nem zene, hanem mondjuk irodalom, színház vagy filmvetítés. Én személy szerint azt gondolom, hogy ettől színes a Campus Fesztivál.

Idén minden hazai fesztiválon szinte ugyanazok az előadók forognak. Ön szerint mi az a hívószó, amire azt mondják az emberek, hogy a Campust választják? Hogy próbáltak kitűnni a többi rendezvény közül?

Nyilván ez azért nehéz, merthogy nem találunk olyan nagy előadót, aki egyébként csak itt játszana. Ilyen nincs, ez teljesen nyilvánvaló, még a nagyszínpadosokat is meg lehet nézni az országban máshol, ha nem is ilyen koncentrált, tömény formában. Én azt gondolom, hogy amitől igazán más ez az egész, az maga a fesztiválélmény. A fesztiválok közül pedig azzal tudunk kitűnni, hogy egy nagyon kerek, széles közönséget megszólító line upunk van, és emellett van egy zseniális környezetünk. Itt vagyunk a debreceni Nagyerdőben, egy nagyon szép, kiépített infrastruktúrával rendelkező helyen, idehozza az embereket a villamos, árnyék van, gyönyörűszép természeti környezet, izgalmas épületek, kiépített utak – tehát ez a bizonyos magas komfortfokozat, ami azért máshol nem jellemző, adja magát. Emellett évről évre egyre nagyobb figyelmet fordítunk a látványvilágra, hogy olyan dekorációt, fényeket, fényinstallációkat, világításokat csináljunk a fesztiválra, amelyek az embert elvarázsolják.