Máté, Mirella
7 °C
17 °C

Körbekóstoltuk a Lupát

P  1769
2021.07.28. 15:05
Hat különböző strand éttermet próbáltunk ki a Lupa-tó körül. Kóstoltunk hamburgert, lángost, hekket, osztrigát, thai ételeket és burritót is. Nem túlzás kijelenteni, hogy a strand vendégei közül mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő helyet.

Nyár, tűző nap, dögmeleg – hova érdemes menekülni? A vakmerőbbek külföldet választják, ám itthon is akad bőven hely, ahol hűsölni lehet. Sokan a Balatonra szavaznak, de Budapest környékén egyre népszerűbb a Lupa-tó környéke, ahol a napokban gasztrotúrára indultunk.

A Lupa Beachet valószínűleg nem kell bemutatni: fiatalos, sokszínű strand megannyi szolgáltatással, nem csak fiataloknak. Családok, baráti társaságok és külföldiek egyaránt megfordulnak itt, és mint kiderült, a gourmet ételek szerelmeseinek is van mit keresniük a tó körül.

Egy másik szemüvegen át látni a világot...

Első megállónk a My Fish nevű étterem, ahol Szabó Péter tulajdonos köszöntött minket. Amíg főzött, elmesélte, hogy ők egyfajta matuzsálemként már a strand megnyitása óta várják a vendégeket. Céljuk, hogy a Lupa ne csak strand és sporthelyszín legyen, de a gasztronómia térképére is felkerüljön. Mint elmondta, számukra nagyon fontos a tudatos táplálkozás, így minőségi alapanyagokból dolgoznak. Megtartják a jól bevált klasszikusokat, de időről időre igyekeznek újítani, hogy minden igényt kielégítsenek: látványból sincs hiány, így ha a vendégnek szerencséje van, akár egy 80 kilós hal kifilézését is végignézheti, mielőtt rendel belőle egy tányérral. Ha valaki hekkre vágyik, megkaphatja, de inkább érdemes kipróbálni a különlegességeket.

Jó dolog egy másik szemüveget tenni a vendégekre azzal, hogy kapnak egy tenger gyümölcseiből készült válogatást vagy egy tál osztrigát

– mondta a tulajdonos.

Szabó Péter egyébként meglepő szenvedéllyel avatott be minket az osztrigaevés és a rákpucolás művészetébe. Elmondta, hogy az osztrigát először „illatoljuk”, hogy érezzük a tenger illatát, majd igyunk a sós léből, és néhány csepp citrom után kóstoljuk meg a tenger gyümölcsét. Kóstoltunk rákot, kagylót és tintahalat is, le voltunk nyűgözve a frissességüktől. Ha tehát a vendég két csobbanás között valahova máshová utazna, érdemes betérnie a My Fishbe, ahol még a falat is osztrigakagylók borítják.

Művészet a konyhában

A Costesnek két étterme van Budapesten, de három éve a Lupára is elhozták a konyhájukat. Érkezésünkkor Lőrincz Csaba és Badics Panna fogadtak bennünket. Engedve a csábításnak kipróbáltuk a limonádéjukat, név szerint a zöldalmás változatot. Szép és ízbomba frissítő érkezett, amiből egy cseppet sem hagytunk a nagy melegben. Ezután a látványkonyhához indultunk, ahol megnézhettük, hogy készül a ház bestsellerre, a hamburger.

Hamburgerek esetén gyakran csak sietve leadjuk a rendelést, pár perc múlva pedig elsétálunk vele. Itt nem ez volt a helyzet. A szakács mozdulatait öröm volt nézni, gondosan válogatta össze a hozzávalókat, majd látványosan készített belőlük hamburgert. A dolgozók elmondták, hogy az egy cégcsoporthoz tartozás okán ragaszkodnak a Costes névhez, és a minőségi gasztronómia itt is megjelenik - a strand jellegéből adódó sajátosságokra alkalmazva. Friss saláta, roppanós zöldségekkel, közepesen átsült, ízes hús, amihez jól ment a hasábburgonya és a savanykás saláta is. Mielőtt továbbálltunk, epres desszertet kaptunk meglepetésként. Amilyen váratlan volt az édesség, legalább annyira ízlett is nekünk. Azoknak ajánljuk a Costes Beach Club éttermet, akik szívesen szemlélik, hogyan készül az ételük, és messze strand minőség feletti élményt szeretnének. Ha pedig a rendelés után inkább csak pihennének, akár le is ülhetnek, hiszen a tó partján kizárólag itt van asztalszerviz.

A reggeli béke és nyugalom, majd a buli szigete

A Samsung Beachhez kicsit tovább kell sétálni be a földnyelvre, így néhány vendég lemarad az élményről – pedig érdemes megtenni érte a lépéseket. Békefi Evelin kedvesen és lelkesen fogadott bennünket a pultban, amíg pedig a hekkünk készült, mesélt nekünk kicsit a munkahelyéről. Ez a beach club nem csak a strandolni vágyók igényeit elégíti ki: remek esküvői helyszín lehet, van külön dolgozószoba, így nyugodtan beülhet ide a laptopjával bárki. Céges rendezvények számára ugyancsak remek lehetőség a Samsung Beach konferenciaterme.

Vízbe nyúló stégen sült hekkel és édesburgonyával vártak bennünket, így a gyerekkor és az új világ ízei keveredtek. Külön öröm volt a savanyúságként kapott kovászos uborka, illetve a savanykás, mégis édeskés saláta. A Samsung Beachet azoknak a strandolóknak ajánljuk, akik napközben nyugalomra, naplemente után pedig bulira vágynak. Sem a látványban, sem a kiszolgálásban nem fognak csalódni.

Kiruccanás Thaiföldre

A tó melletti Tom Yum a tulajdonos negyedik thai étterme. Bognár Dániel korábban az étteremben dolgozott, azóta inkább a háttérben tevékenykedik, de szívesen visszajár. Ő köszöntött minket, és mutatott be a hely tulajdonosainak, Kiss Attilának és thai származású feleségének. A konyhában végignéztük, hogyan készül a tom yum leves, illetve a hagyományos pad thai. A forró tűz fölött családias volt a hangulat, és rengeteg, számunkra ismeretlen alapanyagot tudtunk megvizsgálni.

Az étterem nevét adó tom yum leves kifejezetten pozitív élmény volt. Kiss Attila úgy hivatkozott rá, mint egy thai gulyáslevesre, népszerűségét tekintve. A pad thai esetében az az érzésünk támadt, mintha ezer íz robbantaná fel az ízelőbimbóinkat. A zöldséges-tofus tészta mellé tálaltak darált mogyorót, száraz csilit és cukrot, valamit babcsírát is ropogtathattunk. Külön-külön és együtt is érdemes volt kipróbálni velük a fogást, remekül dolgoztak együtt az ízek. Megkóstoltuk a hely italspecialitását, a thai zöld teát, is – mely semmiben sem hasonlított az általunk megszokott frissítőre. Inkább egyfajta desszertként írnánk le, ami eleinte szinte ütésszerűen testes, aztán szépen lassan válik izgalmas, fűszeres hűsítővé.

Kiss Attila elmondta, hogy a felesége már az első étterem nyitása előtt kikötötte: csakis a legjobb minőségű alapanyagokból készülhetnek az ételeik.

Céljuk ugyanis az, hogy ha valaki járt már Thaiföldön, és megszerette a helyi konyhát, akkor a Tom Yumba betérve is ezek az ízek köszönjenek vissza.

Az étteremben kóstolt ízek egy rövid időre elkalauzoltak bennünket a fülledt ázsiai országba. Azoknak a vendégeknek, akik kiszakadnának a hagyományos hétköznapokból, jó szívvel ajánljuk a Tom Yumot, ahol azokat a strandolókat is szeretettel várják, akik vegetáriánusok vagy gluténérzékenyek.

Türkizes trópus

Ahogyan thai élményeink után továbbsétáltunk, néhány pislogást követően ismét teljesen új környezetben találtuk magunkat. Egy mindenütt fából és bambuszból álló, türkizben úszó építmény előtt álltunk, ahonnan nyugis zene szólt, a felirat pedig azt hirdette: a Los Rosé Tiki nevű étteremhez érkeztünk. Kembe Sorel, az üzletvezető körbe is vezetett minket, megmutatva az időnként esküvői helyszínül szolgáló mólót és a hírhedt függőpadot is a tó felett, ahol valószínűleg sokezer Instagram-fotó készült. Sétánk közben számtalan fehér tornacipőt láttunk, mely vagy a plafonról lógott, vagy evőeszközöket kínálgatott. A kagylók és halálfejes lámpák miatt eszünkbe sem jutott, hogy magyar földön lépkedünk.

A tulajdonos elmondta, hogy náluk mindig hatalmas a pörgés, így a streetfood vonalat képviselik. Gyors, de igazán minőségi ételekkel várják a megéhező vendégeket. A minőségről esetükben is sikerült megbizonyosodnunk, olyan frissek voltak a zöldség alapanyagok, amihez hasonlóval ritkán találkoztunk a hazai piacokon. A kínálatban a rostlapos ételek dominálnak, italok terén pedig a koktélok.

Nem szabad várni a vendégeket, ide kell hozni őket

– mondta Kembe Sorel, aki az üresjáratok alatt koncertekkel csábítja be a vendégeit.

A Los Rosé Tikiben pulled pork burritót kóstoltuk. Mexikói pikáns ételt kaptunk salátával, a hús pedig a vártnál is omlósabb volt. Aki szereti a karakteres ízű streetfoodot, a könnyű zenét és a trópusi hangulatot, annak egyértelműen a Tiki lesz a kedvenc helye a Lupán.

A gyerekkor íze

Széles Szabolcs utolsó állomásunkon megkérdezte, hogy gyrost, pizzát vagy inkább lángost kóstolnánk. Az utolsóra esett a választásunk, miközben meghallgathattuk a hely történetét. A LuPapa igazi családi szentély, ahol a konyhán úgy szólítják egymást a dolgozók, mintha valóban rokonok lennének. Széles Szabolcs elárulta, hogy két évvel ezelőtt hónapokig kísérletezett a tökéletes lángossal, amikor egy nap váratlanul odalépett hozzá a Lupa egyik középvezetői beosztásban lévő alkalmazottja, és megkérdezte tőle, elhozhatná-e hozzájuk az édesanyját. A tulajdonos igent mondott, a mama pedig valóban megmutatta neki, hogyan készítheti el a tökéletes lángost. Ezt a mai napig ő tanítja meg az üzletbe érkező új alkalmazottaknak, és ő is dagasztja a tésztát a konyhában.

A tulajdonos elárulta, hogy a titok a liszt. A hosszú utakat megtett bolti változat helyett egy magyar malomba látogat rendszeresen, ahol friss, adalékmentes lisztet vásárol. A szóban forgó alapanyag valóban működik, ugyanis miután megkaptuk a forró, sajtos-tejfölös lángosunkat, pillanatok alatt a gyerekkorunkba repültünk vissza.

A nosztalgikus fogás mellé az étterem limonádéját kóstoltuk, a piros gyümölcsöset. Egy telten édes, mégsem tolakodó frissítőt kaptunk, amiből kértünk is egy kis utántöltést. Ha valaki igazán családias hangulatra és a gyerekkor ízeire vágyik, nem fog csalódni a LuPapa kínálatában, bátran ajánljuk.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)