Diána
11 °C
22 °C

Járvány ide vagy oda, a Scooter eljött Magyarországra

DSC2142
2021.08.13. 10:46
A pandémia kezdete óta a Scooter az első nagy nemzetközi csapat, amely hazánkba látogatott: a német elektronikus zenei formáció csütörtökön az EFOTT headlinere volt. Az együttes tagjai már nagyon várták, hogy újra elinduljanak, az idei évben ez volt a második fellépésük. A trióval a show előtt néhány órával egy budapesti hotelben beszélgettünk.

Augusztus 11-én (a bérlettel rendelkezőknek már 10-én) indult az EFOTT, azaz az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója, amelynek idén a Velencei-tó partján található Sukoró ad otthont. A rendezvény egyik nagy dobása, hogy a legnépszerűbb magyar előadók mellett a járványhelyzet miatti nehézségek ellenére is lekötöttek két nemzetközi előadót – jóllehet, nem a U2 vagy Billie Eilish szórakoztatja a közönséget, de ilyen hosszú fesztivál-, illetve külföldi fellépőktől mentes időszak után Flo Ridát és a Scootert is legalább akkora öröm élőben látni, mintha egy jelenleg toplistás világsztár állna színpadon.

Az előbbivel már korábban megegyeztek a szervezők, az amerikai rapper tavaly is jött volna, ha nem marad el a rendezvény, a német elektronikus zenei formáció bejelentésére viszont a jelenlegi helyzetben nagy valószínűséggel senki sem számított. Így a hazánkban egyébként rendszeresen koncertező Scooter csapata lett végül az, amely a nagy nemzetközi nevek közül a pandémia kezdete óta elsőként játszott hazánkban.

Nem hiszem, hogy túl sokan lennének, akik még soha nem hallottak volna egyetlen dalt sem a hamburgi elektronikus zenei formációtól, amely csaknem két évtizeddel a csúcsidőszaka után is az egyik legismertebb német együttesnek számít mind a mai napig. Annak idején a Hyper, Hyper című dalukkal robbantak be a köztudatba, amely a 90-es évek diszkókorszakában egyetlen buliból sem maradhatott ki, és azóta is bent ragadt a formáció repertoárjában, ahogy az Endless Summer vagy a How much is the fish. Bár az alapítótagok közül már csak a karakteres megjelenésű, hórihorgas, hidrogénezett hajú H.P. Baxxter van a csapatban, a tagcseréket sikerült a Scooternek folyamatában átvészelnie, jelenleg Michael Simon és Sebastian Schilde a felállás része.

A trió csütörtök délután érkezett meg Budapestre, néhány órával a fellépésük előtt egy fővárosi hotelben adtak az Indexnek villáminterjút, amely az idő rövidsége ellenére is jó hangulatban telt.

Nem először járnak nálunk. Ha Magyarországra gondolnak, mi az első dolog, ami eszükbe jut?

H.P. Baxxter: Nekem Budapest, mert olyan sokszor voltunk itt a 90-es évek óta. Szeretjük a várost, az emberek kedvesek és bárhol is léptünk fel, mindig kitűnő közönség előtt játszottunk, persze tudom, hogy nagyon sok rajongónk van itt.

2019-ben kezdődött a hatodik fejezet a Scooter történetében, miután Sebastian csatlakozott az együtteshez. A Chapter 6 csak a tagcserét jelöli, vagy más változást is takar?

H.P. Baxxter: A fejezetek akkor indultak, amikor a bandán belül megtörtént az első változás, Ferris elment és helyette Alex érkezett, én pedig azt mondtam, a How much is the fish a második fejezet első oldala. Ha jön egy új tag, természetesen valami mindig változik a hangzásban, vagy az energiában. Ezek a változások aztán valamiért négyévente jöttek, nem tudom miért pont négy évente, nekem normál esetben ez 5 év, de a bandánál négy. Talán elemeznünk kellene...

A Scooter hosszú idő után az első nagy nemzetközi banda hazánkban. Önöket hogyan érintette a járvány, mit csináltak épp, amikor jöttek az első lezárások?

H.P. Baxxter: Emlékszem, az utolsó fellépésünk március 14-én volt Moszkvában, aztán hirtelen mindennek vége lett. Pedig a 2020-as évben a legnagyobb fesztiválokon játszottunk volna, először léptünk volna fel a Tomorrowlanden, minden passzolt. De hát mindenki ugyanezekkel küzdött.

Michael Simon: Az egész zeneipar.

Hazánkban ismerem a helyzetet, de hogy nézett ki ez Németországban? Kaptak esetleg valamilyen támogatást a kormánytól?

Michael Simon: Egy keveset, de senki nem foglalkozott se velünk, se másokkal, nekem ez a véleményem. Mindenki csak az éttermekről beszélt, de a zenéről és a koncertekről senki. Engem ez tényleg bosszantott.

Sebastian Schilde: Ha a kormányon múlik, a teljes szórakoztatóipar elveszhetett volna. Nem volt igazán nagy támogatás, és hosszú idő volt, mire megérkezett a segítség, nem csak alapvetően nekünk, hanem a crew-nak, az embereknek, akik a háttérben dolgoznak. Nagyon nehéz volt elérni, hogy segítséget kapjunk.

H.P. Baxxter: Először, amikor még nem tudtuk, mi ez az egész és mi fog történni, az első pár hónap még oké volt nekem. De egy év után... Most már, hogy megkezdték az oltásokat, és nagyon sok ember megkapta a vakcinát, az idősek pedig nincsenek már veszélyben, minden rendben, el kell indulni, még ha nem is úgy, mint Angliában vagy Dániában, ahol már megtörtént a nyitás, és újraindult a normál élet. Együtt kell élni a vírussal, ennyi. Ez az egyetlen út.

A járvány alatt azért jó dolog is történt, kiadtak egy új albumot. Ez már korábban tervben volt, vagy csak azért készült el, mert most volt idejük rá? Ráadásul van olyan dal rajta, mint a Fuck2020, amely egyértelműen a járványhelyzetre reagál.

H.P. Baxxter: Terveztük már, hogy csinálunk egy lemezt, de nem számítottunk rá, hogy ennyi időnk lesz majd. Ebből a szempontból jó volt, tényleg rengeteg időnk volt megcsinálni, és volt egy témánk, a járvány, a Fuck2020 mellett például a Never stop the show szintén erről a helyzetről szól. Úgyhogy ez tényleg egy nagyon érzelmes album egy olyan elektronikus bandának, mint a Scooter, amit valóban érezni is lehet, amikor élőben előadjuk. Különleges energiája van, ami nagyon jó.

Sebastian Schilde: Meg kell mentened a rave-et! (nevet)

H.P. Baxxter: Ez tényleg vicces. Amikor kijöttünk a God save the Rave című dallal, még az album megjelenése előtt és a járvány kezdete előtt, mintha megjósoltuk volna az egészet. A dal a pandémiával új értelmet nyert, ezért is lett az album címe aztán ugyanaz.

Sebastian Schilde: Oké. Mi jön legközelebb?

Michael Simon: Mr. Jövendőmondó. (nevet)

Kétfős stábunk este 6 után érkezett az EFOTT-ra, ahol a Biebers és a Bagossy Brothers Company után következett a Scooter a nagyszínpadon. A trió, amely annak ellenére, hogy vitathatatlanul valahol a 90-es években ragadt, általában nagyon sok embert megmozgat a produkciójával, csütörtök este viszont – bár megsaccolni nem tudom – jóval kevesebben voltak, mint számítottam rá. Hogy ez a védettségi igazolványhoz kötött beléptetés miatt volt, vagy más oka van, nem tudom, de a magam részéről egyáltalán nem bántam, hogy nincs tömegnyomor a rendezvényen.

A Scooter tűpontosan startolt, a God Save the Rave albumuk nyitódalával robbantak a színpadra, de a Fuck2020 is gyorsan megérkezett, amely a Covid miatt nagy valószínűséggel még sokáig állandó eleme marad a repertoárnak. Az együttes most is egy csomó show-, elsősorban pirotechnikai látványelemmel felturbózott produkcióval állt színpadra, amellyel láthatóan elég gyorsan sikerült is hangulatba hozniuk a közönséget – a színpad előtt megállás nélkül ugrált a tömeg, a szintén folyamatos mozgásban lévő 57 éves frontember vezényletével. Bár a hal árát ma sem tudtuk meg, a kérdést együtt üvöltötték Baxxterrel a fesztiválozók, ahogy a többi régi szám, például a már jól bejáratott Maria vagy a Fire refrénjét. 

Igazából pontosan azt kaptuk, amit a Scootertől várni lehet. Egy időutazást, amely bár sok szempontból esetlenül hathat a mai közegben, arra tökéletesen jó, hogy az ember kiugrálja és kiüvöltse magát. A feszültség levezetésére pedig egy ilyen nehéz időszak után nagyobb szükség van, mint valaha. Ez jól látszott az EFOTT nagyszínpada előtt aznap este összegyűlt tömegen.

(Borítókép: Scooter koncert az EFOTT-on 2021. augusztus 12-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)