Amikor a színészek majdnem beleőrülnek a szerepükbe

A filmkritikusoktól kezdve a hétvégi moziba járókig mindenki találkozott már élete során olyan színészi alakítással, amely láttán jogosan merült fel benne, hogy az adott színész nemcsak eljátszotta, hanem az első másodperctől a film végéig teljesen eggyé vált a rá osztott szereppel.

A módszeres cselekvésnek, angolul method actingnek nevezett színészi játék egy érzelemorientált technika, amely során a színész arra törekszik, hogy karakterének összes jellemvonását követve őszinte és érzelmes előadást adjon át a színpadon vagy a kamerák előtt. Ehhez a legtöbb színész a saját életéből merít érzelmeket, hogy a karakterük hasonló vagy teljesen megegyező tulajdonságait, érzelmeit, csalódásait, örömeit a leghitelesebben tudják átadni.

De kik voltak azok, akik tökéletesre fejlesztették ezt a módszert, és milyen hajmeresztő történetek kapcsolódnak hozzájuk? A színháztörténész-rendező Isaac Butler The Method: How the Twentieth Century Learned to Act című könyvében több hírességről is elképesztő, sosem hallott történet mesél el, akik a módszeres színészi játékot tökéletesre fejlesztő színészi iskola, a színészeket és rendezőket tömörítő szervezet, a New York-i Actors Studio tagjai voltak – számolt be a New York Post.

Marlon Brando és az elbizonytalanított kolléga

A kétszeres Oscar-díjas, olasz származású amerikai filmikonról, Marlon Brandóról kolléganője, Jessica Tandy osztott meg egy különös történetet még az 1947-es A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) című színdarab előadásairól. A színésznő elmondása szerint Brando a színészet egyik alapvető szabályát rúgta fel, miszerint a szerepet minden alkalommal hasonló intenzitással, érzelemdúsan kell eljátszani, különben a különböző esték közönsége számára egy teljesen más üzenetet hordozó darabot mutathatnak be.

A színész ennek ellenére egyre jobban belelovalta magát a szerepébe estéről estére, és megváltoztatva a dialógusok tempóját, intenzitását, egyre hevesebben alakította karakterét, ami végül annyira kizökkentette és elbizonytalanította a Brandóval együtt szereplő Tandyt, hogy a színészt jóképű rivaldafénytolvajnak és pszichopata alaknak nevezte. Ennek ellenére különös, hogy a színdarab filmadaptációjakor mégis Brando volt az, aki megtarthatta a szerepét, míg Jessica Tandyt lecserélték.

A jóképű, de bátortalan James Dean

A mindössze 24 évesen elhunyt, amerikai James Dean is mesterien vette át az általa alakított karakterek sajátosságait, elég csak az 1955-ös Haragban a világgal (Rebel Without a Cause) című ikonikus alkotásra gondolni. A film ugyan hatalmas sikert aratott, a forgatáson nem ment minden zökkenőmentesen. Tehetsége és népszerűsége ellenére Dean rendkívül nehezen viselte a kritikát, így fordulhatott elő, hogy amikor csatlakozott az Actors Studióhoz, annak tagjaként mindössze egy produkcióban vállalt szerepet. A szervezetet irányító Lee Strasberg ugyanis hírhedten brutális és nyers stílussal rendelkezett, ami nem igazán volt az amúgy sem túl magabiztos Dean kedvére. Végül barátja, Marlon Brando tanácsára hamar tovább is állt a stúdiótól.

Marilyn Monroe és a „castingkanapék”

Bizonyára senkinek sem kell bemutatni az 1950-es évek szexszimbólumát, Marilyn Monroe-t, aki amellett, hogy elképesztően nézett ki, a módszeres színészi játék egyik tökélyre fejlesztője volt. A fiatal Monroe már akkor filmcsillagnak számított, amikor az Actors Studio tagjaként olyan alkotásokban szerepelt, mint az 1953-as Szőkék előnyben (Gentleman Prefer Blondes) vagy a Niagara, azonban ennek ellenére sem volt maradéktalanul elégedett a karrierjével. Bár férfiak ezrei bolondultak meg homokóra alakját látva, Monroe nehezen viselte, hogy csak mint szexszimbólum tekintenek rá – ő az alakításaival szeretett volna a rivaldafénybe kerülni.

Emiatt Lee Strasberg feleségével kezdett el azon dolgozni, hogy jobban elmélyülhessen az általa alakított karakterek sajátosságaiban, érzelmeiben. Ehhez volt is miből merítenie: rendkívül nehéz gyermekkora volt, karrierje felfuttatásához pedig Butler szerint sok „castingkanapét” meg kellett ismernie Hollywoodban.

Ahhoz, hogy jól tudj színészkedni, a legsötétebb bugyrokat kell megjárnod. Vele elég rossz dolog történt ahhoz, hogy legyen mire gondolnia. Minden alkalommal, amikor színészkedik, elég csak arra emlékeznie, hogy hány embert kellett kielégítenie azért, hogy ide juthasson

– írta Butler a könyvében.

Dustin Hoffman kellemetlen élménye

A kétszeres Oscar-díjas Dustin Hoffman a method acting egyik legnevesebb képviselője a szakmában, pedig sokáig úgy tűnt, megragad a színházak reflektorfényében. A színész már átlépte a harmincat, amikor a mókás színpadi figurából a ma is ismert filmcsillaggá vált. A vásznon elképesztően alakító színész azonban komoly önbizalomhiánnyal küzdött korai karrierjében, ami akkor csúcsosodott ki, amikor a Diploma előtt (The Graduate) című filmben megkapta Benjamin Braddock szerepét. Hoffman a forgatás előtti sminkelésen ugyanis már olyan rosszul volt az izgalomtól, hogy a filmet rendező Mike Nichols a szobába lépve csak annyit mondott a színészen dolgozóknak: tisztában vele, hogy nagy kihívás, de tudnának esetleg valamit kezdeni a színész ijedt arcával?!

Az arckifejezés azonban a film bizonyos mozzanatainál igenis kapóra jött, az egyik érzéki jelentnél Hoffman bizonytalanságának tovább növelése volt a rendező célja: arra kérte a színészt, hogy idézze fel egy korábbi szexuális élményét. A filmsztár ekkor mesélte el, hogy még hetedik osztályosként egy kilencedikes lánynál próbálkozott be, azonban a történet  természetesen kínos lebőgéssel végződött. A kellemetlen történet hatása azonnal kiült a színész arcára, aminek köszönhetően a jelenet rendkívül valósághűre sikerült. Hoffmann ebben a jelenetben megmutatta, hogy a method acting mennyire az érzelmeken és korábbi személyes élményeken alapul, még akkor is, ha sokszor ez bizony igencsak kellemetlen...

Al Pacino varázsa

Az Actors Studio tagja volt A keresztapa (The Godfather) filmekkel a köztudatba berobbanó Al Pacino is, aki csatlakozásakor szinte azonnal elkápráztatta tehetségével a tanárait és a pályatársait. A keresztapa filmek Michael Corleonéjának alakítása ennek ellenére még az elképesztő tudással bíró színész számára is kemény dió volt.

ugyanis a filmet rendező Francis Ford Coppola ragaszkodott a színészhez, míg a Paramount Stúdió aggódott amiatt, hogy Al Pacino nem elég jóképű és megnyerő kiállású a szerephez. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhettek volna: a film hatalmas siker lett, a színésznek pedig az alkotás második részekor már komoly beleszólása volt a forgatásokba is. Így történhetett meg, hogy Lee Strasberg, az Actors Studio vezetője is szerepet kapott A keresztapa 2.-ben (The Godfather II), aki nem más, mint Al Pacino kérésére került Coppola látókörébe. Ugyan először mind a rendező, mind pedig Strasberg elzárkóztak a színész ötletéről, végül azonban megvalósulhatott az olasz származású színész álma. Az eredmény magáért beszélt, a Strasberg és Al Pacino közötti beszélgetések a filmkritikusok szerint is olyan érzelmesre, mélyre és valódira sikerültek, mintha csak apa és fia, mester és tanítványa beszélgettek volna a kamerák előtt.

Robert De Niro befolyása

Tehetsége talán mára már senki előtt sem kérdés, azonban a kétszeres Oscar-díjas Robert De Nirónak is hosszú tanulási folyamat volt, amíg elérte a ma ismert filmcsillag énjét. A tehetséges színész már az Actors Studiónál töltött időben is lekörözte a társakat, a method actinget szinte tökéletesre fejlesztette, hogy a vele egy jelenetben szereplőknek szinte komolyabb dolguk sem volt, annyira jól magára formálta azokat De Niro. A színész olyannyira magévá tette a technikát, hogy az 1982-ben bemutatott A komédia királya (The King of Comedy) című filmben az eszközökből sem válogatott. Jerry Lewisszal forgatott közös jelenetei előtt antiszemita rágalmakkal támadta kollégáját – azért, hogy a kamera előtt a társa valóban dühös legyen rá. Így a színészek között a jelenetekben nemcsak színpadi alakítás, hanem valódi érzelmek kaptak helyet. A forgatáson történtek miatt Lewis később emiatt úgy jellemezte a De Niróval való közös munkát, mint egy egyezségkötést az ördöggel.

(Borítókép: Dustin Hoffman a Diploma előtt című filmben. Fotó:  Photo United Artists / Sunset Boulevard / Corbis / Getty Images)