Kiadták a viharjelzést, az Irie Maffia mégis fényt hozott a színpadra

KARL0239
2022.06.25. 14:03
A ledpanelek tele voltak figyelemfelkeltő üzenetekkel a közelgő viharról, de az Irie Maffia addig hozta a jókedvet, hogy felszakadt a felhőréteg, és mindent beborított a napfény.

Negyedik nap, 2022, Sopron, VOLT. A kezdeti koncerthangulat lassú járásban nőtte ki magát fesztivállá, de nyugodtan állíthatjuk, hogy péntekre valóban összeverbuválódott az ehhez szükséges közeg és a vele járó tömeg.

A héten egymást váltogatta a közelgő eső aggodalma és a pokoli forróság, de kérdésen felül most voltunk a legközelebb egy velős kis bőrig ázáshoz. Erre a szervezők is reagáltak, a több tíz méteres ledfalakon már ki is adták a vörös jelzést, a bentlakók felkészültek a legrosszabbra. Ahogy az ég pereme teljes sötétségbe borult, és marcona felhők zúdultak felénk a pusztán, úgy villant fel a díszlet, léptek színpadra a hangszeresek, és követte őket négy frontember, hogy belénk vésse:

milyen is egy koncert az Irie Maffiától.

Visszapörgetve az időt, aznap délután már kaphatott a közönség egy élményt a hazai fúziós reggae-zene oroszlánjaitól, amikor a csapat egy része közönségtalálkozót tartott az Index kávéházban. A beszélgetést, amit a Beat Rádió csapata koordinált, egy gyors programváltoztatás után előbbre hozták a szervezők, de szerencsére így is kellemes volt végigpásztázni a nézőteret.

De kanyarodjunk vissza a délutáni koncerthez, aminek hatalmas szépsége a folytonosság volt. A dalok közötti szünetek minimalizálódtak, ha pedig valóban megálltunk, a négy frontember eszméletlen kémiája és a belőlük áradó súlyos karizma tartotta fenn az érdeklődést. Amikor rákezdett a csapat, még csak szédelgett a tömeg, és szellősen rótta a pusztát, de mire befejezték, valódi, veretős közönség rombolta le a fáradtságot és a rossz hangulatot. Könnyen jutottunk el az első dalnál az első sorba, de az utolsónál kijutni már kihívássá vált.

Sena megállás nélkül hergelte a népet, és játszott a hangulattal. Olyan könnyedén vadította meg az embereket, hogy öröm volt nézni. Még a rádióslágernek írt dalokat is izmos koncertslágerekké varázsolták, amiről a beszélgetésben is szó esett. 

Amikor a Beat Rádió műsorvezetője a dalszerzés rejtelmeiről kérdezte a csapatot, elmesélték, hogy dalszerző tábort szoktak tartani, ahol összegyűlnek, és reggeltől estig csakis a zene és az alkotás van a fókuszban. Ekkor a szöveg és a dallamok általában egyszerre születnek meg, de mindenki hozhat ötletet, így alapanyagból sincs hiány. A dalok készítésénél felmerül a gondolat, hogy ez inkább élőben üt majd nagyobbat, vagy a rádiók fogják rotálni, de mindig is céljuk, hogy a kettőt hozzák közel egymáshoz, amivel egy koncertélmény nemcsak egy statikus Spotify lejátszási lista, hanem igazi, egyszeri és megismételhetetlen emlék.

A félreértések elkerülése végett

A közönség is tehetett fel kérdéseket, és egyebek mellett arra is kíváncsiak voltak, hogy a Baszd Fel a Kéket című dal miatt érte-e őket valaha atrocitás vagy negatív reakció. Busa Pista eloszlatta a félreértéseket, miszerint a dal nem a rendőrökkel szembeni trágárkodásról szól, hanem ez egy kifejezés, amit régen a rendőröktől hallottak, és a sziréna bekapcsolását jelentette.

A dal refrénjében nem egy ember gondolatait halljuk, hanem egyfajta válaszolgatást, ahogy a rendőrök mennek az ember után. Azt is elárulta, hogy a dal alapját személyes emlékek adják, és bár eredetileg angol refrént szántak neki, végül az ikonikus magyar sorok kerültek a nóta élére. Kérdésre válaszolva pedig nem érte támadás a zenekart a dal miatt.

Legmeghatározóbb élményeikről is meséltek nekünk, ahol MC Columbo (aki két nappal korábban már a Brainsszel is felszántotta a nagyszínpadot) elmondta, hogy volt olyan év, mikor egy masszívabb bulizás után napkeltéig egy vadidegen társasággal múlatta az időt, és számára ez az igazi fesztiválhangulat. Kemonnak kevéssé szerencsés emléke van, egy durrdefektről mesélt, amikor jöttek volna játszani, de senki sem akarta felvenni a stoppoló zenekart. Végül egy busz mégis félreállt, és néhány külföldi ember segítette ki őket, így éppen odaértek koncertkezdésre.

A banda tagjait kérdezgették a félelmeikről is, míg Columbo a pókokat, Busa pedig a borotvát említette, JumoDaddy arról beszélt, hogy mióta gyermeke van, konstans aggodalom számára az élet, és nagyon furcsa megtapasztalni,

amikor az ember egy másik élet iránt ilyen szintű törődést mutat.

Azt is elmondta, hogy a zenekar jövőjével kapcsolatban nincsenek félelmei, szerinte minden remekül fog futni, úgy, ahogy eddig is. Ennek a koncert is bizonyságot adott, mivel a folytonos félelem az esőtől a hangulat és jókedv növekedésével elpárolgott, egészen addig, míg az utolsó dalnál felszakadt a felhőréteg, és a napfény beterítette az egész terepet.

A látvány, minden túlzást félretéve, festménybe illő volt, ennek a közönségben többen is hangot adtak. Olyan jókedvvel és pozitív lenyomattal eresztették útnak a népet, amire kevesen voltak képesek az idei VOLT-on, ezért minden tisztelet az oroszlánoké.

(Borítókép: Karip Tímea / Index)



  • Hírek
  • Személyi kölcsön