Rossz tanulmányi eredményhez vezethet, ha túl fiatalon kezdjük bámulni a képernyőt

Vissza-visszatérő jelenség a gyerekes családok esetében, amikor a szülők az egészen kicsi gyereket a tévé vagy a tablet képernyője elé ültetve egy mesével vagy valamilyen – számára is érthető – játékkal igyekeznek lefoglalni, amíg ők egyéb fontos dolgaikat intézik. Természetesen elkerülhetetlen, hogy a kisgyerekek évekig ne bámuljanak kijelzőt, elég egy üzlet kirakata, egy étterem vagy egy gyógyszertár előtt elsétálni ahhoz, hogy hatalmas tévéken futó hirdetéseket lássunk, amelyek hivalkodó színei és impulzív villogása hamar  elrabolja a kicsik figyelmét is.

Otthon azonban nem érdemes azzal csendre és nyugalomra inteni a gyereket, hogy egy kijelzőt tolunk az arca elé – egy új tanulmány szerint ha hagyjuk, hogy a csecsemők a táblagépet és tévét bámulják, az később ronthatja tanulmányi eredményeiket és az érzelmi jólétüket is.

A JAMA Pediatrics folyóiratban publikált tanulmány szerint a csecsemőkorban a képernyő előtt eltöltött huzamosabb idő miatt az általános iskolás, 9 éves gyerekek gyengébben teljesítenek az iskolában társaiknál, mivel a tabletezés és tévézés miatt gyengébb készségeik alakultak ki csecsemőkorban. 

Ezek többnyire olyan készségek, amelyek lehetővé teszik, hogy tervezzünk, összpontosítsunk, emlékezzünk az utasításokra, és sikeresen végezzünk egyszerre több feladatot.

Bár ezek a kognitív folyamatok természetesen a csecsemőkortól a felnőttkorig fejlődnek, hatással vannak rájuk az átélt tapasztalataink és az is, hogy mikor jutunk hozzájuk – már otthon, kisgyermekként, vagy csak az iskolába bekerülve, hátrányból indulva.

A tanulmány eredményei alátámasztják azon ajánlásokat, melyek szerint

A tanulmány a Growing Up in Singapore Towards Health Outcomes adatait vizsgálta, amely különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező édesanyát és gyermekét vonta be a vizsgálatba. A mintát 437 gyermek alkotta, akik 1 éves, 18 hónapos és 9 éves korukban elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálaton estek át, ami az agy idegpályáinak vizsgálatára szolgál.

A szülők emellett beszámoltak arról, hogy gyermekük mennyi időt tölt képernyő előtt, amiből megállapították, hogy összefüggés van a csecsemőkorban a képernyő előtt töltött idő, valamint a 9 éves korra kialakuló készségek és azok hiánya között. 

Tablet helyett a szülőkre van szükség

Mivel csecsemőkorban az ember agya nagyon fogékony, sokan úgy gondolják, hogy a különböző, telefonon és tableten elérhető mesék és gyerekjátékok segíthetik a fejlődést, azonban mindez nem helyettesíti a személyes, szülőkkel való interakciót, tanítást és viselkedésmodellezést. Ez amiatt lehet, hogy a csecsemők nehezen tudják értelmezni a két dimenzióban, így a képernyőn megjelenő információkat, emellett a kijelzőkön nehezen tudják megkülönböztetni, hogy mi valós és mi nem, 

A csecsemők és a gyerekek is társas tanulók, azaz nagyon sokat profitálnak a felnőttekkel való társas interakciókból, amit nehéz megteremteni a képernyőn keresztül

– mondta dr. Erika Chiappini, a Baltimore-i Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátriai és viselkedéstudományi adjunktusa a CNN-nek.

Ami az érzelmi szabályozást illeti, a csecsemők és kisgyermekek szintén szüleik által fejlődnek, amikor önkontrollra tanítják őket, érzelmeket mutatnak be nekik, és modellezik a kifejezések jelentését. Ekkor tanulják meg, hogy mit kell csinálni és hogyan kell kifejezni például, amikor boldog vagy duzzog, és mi az, amivel a szüleik szabályozzák, esetleg büntetik őket. Mindehhez azonban a szülőknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy a gyerek milyen szinten van, azaz mennyire érti meg az általuk tanított vagy átadni kívánt dolgokat, éppen emiatt pedig nem is érdemes helyettük megoldani a problémákat, sokkal inkább rá kell vezetni őket a megoldásra.

Képernyő nélkül is van élet 

De mégis mit tehet az a szülő, aki a házimunka elvégzése vagy a munkája miatt kénytelen lefoglalni a gyereket egy kis időre? Persze a szülők törődését idővel hiányoló gyerekek figyelmét legegyszerűbben valóban a képernyővel lehet elvonni, ám a nagyon kis gyerekek esetében még egészen rövid időre is érdemes elkerülni, hogy a képernyőt bámulják.

Ugyan maradi megoldásnak tűnhet, de a tévénézés helyett érdemes megpróbálni bevonni a teendőkbe a gyerekeket, még ha néhány hónapos korban ez meglehetősen nehéznek is tűnik. Természetesen nem arról van szó, hogy a gyerek kezébe mosogatószert, szivacsot vagy porszívót kell nyomni, azonban miközben a szülök a házimunkát végzik, egy színes ruhadarabbal vagy kendővel is le lehet foglalni a gyereket, közben pedig érdemes beszélni is hozzá, így nem érzi azt, hogy egyedül maradt

– hozza fel példaként az elsőre meglehetősen bugyutának, ám annál hasznosabbnak tűnő megoldást a tanulmány. 

Nem lehet azonban örökre óvni a képernyők rabságától a gyerekeket, pláne akkor, ha a szülők is a tévé előtt ücsörögnek esténként telefont nyomkodva. Bár óvodás korban már elkerülhetetlen a képernyőnézés, ebben a korban sem érdemes egész délután mesét nézetni a gyerekkel, vagy leültetni a tablet mellé, hogy foglalja el magát – a képernyő előtt töltött idő korlátozása ebben a korban is nagyon fontos, ami egyben fegyelemre is neveli a kölyköket. 

Természetesen vannak olyan tartalmak és műsorok, amelyek segíthetnek az érzelmi szabályozás fejlődésében, azonban a szülői, személyes interakció egyikkel sem helyettesíthető maradéktalanul. Emiatt érdemes a szülőknek a gyerekkel lenni akkor is, amikor a tévé vagy a tablet előtt gubbasztanak, mert különböző kérdések feltevésével és némi magyarázattal a műsorokból és játékokból is elsajátíthatnak ezt-azt. 

(Borítókép: Annette Riedl / picture alliance / Getty Images)