Idejétmúlt a nyolcórás munkarend, mégis kénytelenek vagyunk így dolgozni

A gondolat főként a világjárvány okozta lezárások miatt ütött szöget a fejünkben, pedig a szigorú, nyolcórás munkarend már jóval korábban idejétmúlttá válhatott – de csak a pandémia utáni időszakban kezdtük komolyabban megvizsgálni, hogyan is éljük az életünket. Sokan emiatt ráébredtek, hogy az addig végzett munkájuk egy zsákutca volt, és felmondtak, a tömeges munkahelyváltási hullám pedig azt mutatja, hogy az emberek többé nem akarják az életüket olyan munkára pazarolni, amit nem szeretnek, és elveszi az összes idejüket, inkább olyan lehetőségeket keresnek, amelyek a biztos anyagiak mellett nagyobb szabadságot kínálnak.

A munkaidő és munkakörülmények miatt egyre többen nehezményezik, és tartják fölöslegesnek a megszokott, 9-től 17-ig tartó munkát. Mindezt mi sem támasztja alá jobban, mint az elmúlt évek home office-ra vagy hibrid rendszerre való átállása, amely sikeresnek bizonyult a legtöbb, fizikai jelenlétet nem mindig igénylő munkakör esetében. Olyannyira, hogy a home office-t legtöbbször démonizáló, az azt kérelmező munkatársat naplopónak néző főnökök is elgondolkodhatnak, ugyanis az olyan óriásvállalatok, mint az Amazon, az Apple, a Microsoft, a Facebook és a Google nemhogy gazdasági visszaesés nélkül, de rekord nyereséggel zártak ebben az időszakban.

A tanulmányok azt mutatják, hogy az alkalmazottak nem lopták a napot, sőt még hosszabb ideig is dolgoztak – akár éjszakába nyúlóan vagy hétvégente –, így a hatékonyságuk is elképesztő mértéket öltött. Mivel a távmunka bebizonyította, hogy mind a dolgozók, mind a menedzsment számára előnyös, a munkaadóknak érdemes lenne megvizsgálniuk, milyen egyéb gyakorlaton lehetne módosítani a cég és a munkavállaló érdekében.

Sokszor felmerül az is, hogy mégis miért szükséges a hét öt napján reggel 9-től délután 5 óráig dolgozni egy ingerszegény irodában, ahol a kevés ablak mellett erős fénycsövek vannak, a székek kényelmetlenek, a rosszul szellőztetett helyiségekben pedig egész nap fel-le öltözik az ember az olykor túl meleg, máskor rettenetesen hideg hőmérséklet miatt. A home office előnye lehet a munkába járás idejének és erőforrásainak megspórolása is, vagy akár az, hogy a privát ügyeinket párhuzamosan is elvégezhetjük a munkánkkal. 

Ford terjesztette el, akkor még ajándéknak tűnt 

Bár a nyolcórás munkabeosztás ma már egyesek számára valóban merevnek tűnhet, az ipari forradalom idején a 16 órás munkanap volt a norma, amit előszőr a walesi Richard Owen kérdőjelezett meg, a 8 órás munkarend mellett kampányolva. Az indoklása az volt, hogy egy napban 24 óra áll rendelkezésre, és törekedni kell arra, hogy ezt egyenlően osszuk el a munka, a szabadidő és a pihenés között, ám az érvelésének akkoriban nem volt átütő sikere. 

A modern, ma is ismert, 9-től 17-ig tartó, nyolcórás munkaidőt az amerikai szakszervezetek kezdték alkalmazni az 1800-as években, azonban Henry Ford miatt vált igazán elterjedtté. 1914-ben Ford bevezette a nyolcórás munkanapot, majd 1926-ban az ötnapos, 40 órás munkahét koncepcióját is az összeszerelősor munkásai számára, akik korábban jóval hosszabb munkaidőben robotoltak.  

Régen a legtöbb dolgozót és munkást az alapján ítélték meg, hogy hány kütyüt készített el a műszakja alatt. Alapvetően emberi robotok voltak, akik ugyanazt a feladatot végezték óráról órára, napról napra. Ez ugyan meglehetősen monoton volt, azonban az akkori termelési igényeket így lehetett csak kielégíteni. Bizonyos szakmákban ez természetesen ma is így van, azonban a szellemi munkák előretörésével mostanra a legtöbben egy irodai íróasztalhoz vannak kötve, nem pedig a futószalag mellé – írja a Forbes.

Felmerül a kérdés, nem lenne-e humánusabb olyan munkarendet ajánlani, amely megfelel az alkalmazottak igényeinek és szükségleteinek, miközben a megváltozott körülmények között is képesek teljesíteni a feladatokat? 

Az vitathatatlan, hogy az ezredforduló elején még nem rendelkeztünk olyan technológiákkal, amelyek bárhol és bármikor, egy-két gombnyomással könnyedén összekapcsolják az embereket, így akkor érthetően sokkal nagyobb szükség volt arra, hogy a munkavégzés folyamatossága érdekében mindenkit egy helyre tereljenek. A technológia fejlődésének köszönhetően viszont mára gond nélkül levezethető akár több tárgyalás és értekezlet is úgy, hogy a résztvevőknek nem kell azonos helyen összegyűlniük, a körülményes e-mailezés helyett pedig az azonnali üzenetváltást lehetővé tevő applikációk tényleg a nap bármely szakaszában elérhetővé tesznek bennünket. 

Fontos szempont az is, hogy a szigorú munkarend teljesen megoldhatatlanná teszi a hétköznapi és családi teendőket, elég csak a gyerekek iskolába vitelére és onnan hazaszállítására gondolni, vagy a szerelők és futárok időpontjának egyeztetését figyelembe venni. Ugyan a XX. század elején még ritkán volt két dolgozó szülő, mára már elenyésző az olyan háztartás, amely meg tudja engedni, hogy elsősorban az anya otthon maradjon, vezesse a háztartást és vigyázzon a gyerekekre. Mivel mindkét szülő dolgozik, nagy nyomással és stresszel jár, hogy gyermekeiket iskolába vigyék, és emellett időben beérjenek a munkahelyükre.                    

A nyolc óra nem nyolc óra

A 9-től 17-ig tartó munkaidő helyett sok esetben észszerűbb megoldás lenne, ha a cégek megkérdeznék az alkalmazottakat, milyen típusú beosztás a legmegfelelőbb számukra. Egyesek dönthetnének úgy, hogy később kezdik meg a napot, és szükség esetén néhány órával tovább maradnának, mások pedig a korábbi érkezésért cserébe végezhetnének előbb. Ha egész héten nem is, sokak számára már az is hatalmas könnyebbséget jelentene, ha hibrid munkarendben néhány napot home office-ban dolgozhatnának. Néhány rövidebb nap is segíthet feltöltődni az alkalmazottaknak, illetve tanulmányok bizonyítják, hogy egy négynapos munkahét csodákat tehet az ember mentális egészségével. 

A munkahelyen töltött órákhoz hozzá kell adnia az ingázási időt, a munkaidőt megelőző és azt követő e-maileket, SMS-eket és hívásokat, akár éjszaka és hétvégén is. Emellett sok esetben a munkahelyi körülmények sem támogatják a hatékony munkavégzést, az iroda háttérzaja rontja a koncentrációt, a konyhában és mások asztalánál elcsacsogott idő pedig sem nekünk, sem a munkáltatónak nem jó. Ilyenek a reggeli kávézások, az elnyúló ebédszünetek, amelyeket az otthoni munkavégzés során például meg lehet spórolni. 

Nem meglepő, hogy egy irodában töltött hosszú nap folyamán a sok beszélgetés, pletykálás és háttérzaj ingerei leterítenek bennünket, és az energiaszintünk 3 óra körül már annyira visszazuhan, hogy az utána következő két órában már szinte semmilyen érdemi munkát nem képes a testünk elvégezni, négytől pedig már aki teheti, az óráját vizslatja, mikor indulhat haza végre. 

A 9–17-ig tartó munkarend annak ellenére továbbra is bevett szokás, hogy a Z generáció és a millenniumi generáció tagjai végignézték szüleiket, amint kiégnek a napi nyolcórás munkájukban. Látták, hogy elbocsátják őket, kilépnek az elmaradt előléptetések miatt, és csendes elkeseredettségben élnek.

Ezt azonban nem akarják maguknak.

hiszen rugalmasságot és kontrollt akarnak az életük felett.

Hiába szenvedés, vannak előnyei

A rengeteg kritika ellenére még mindig vannak előnyei a 9-től 17 óráig tartó modellnek. Bár korlátozza a rugalmasságot, hasznos módja lehet annak, hogy határvonalat húzzon a munka és a szabadidő között.

A rugalmas munkahelyzetekkel az a probléma, hogy a „rugalmas”, többórás munkavégzés kódszava lett. Ez azt jelenti, hogy az emberek továbbra is a megszokott munkaidőben dolgoznak, azonban azt követően még hazaviszik a munkát, és otthon folytatják a teendőket. Ez a tendencia hozzájárulhat a túlterheltséghez, a fokozott stresszhez és a mentális egészségügyi válsághoz. Sok munkáltató azt várja el az alkalmazottaitól, hogy mindig rendelkezésükre álljanak anélkül, hogy cserébe nagyobb egyensúlyt biztosítanának a munka és a magánélet között – írja a business.com.

Mindannyian megtanultuk, hogyan kell vasárnap este e-mailezni és otthonról dolgozni. De közülünk nagyon kevesen tanulták meg, hogyan kell hétfő délután moziba menni

– magyarázta a problémakört TED előadásában az üzletember Ricardo Semler.

A 9-től 18-ig tartó munkarend így bizonyos mértékig jó ellenszere a túlterheltség problémájának. De csak bizonyos mértékig…

Motiválatlanságot okoz a rugalmatlanság

A fix nyolcórás modellel rengeteg probléma van. Az egyik legnagyobb, hogy a kötött munkaidő egyáltalán nem garancia a termelékenységre. Az alkalmazottak ugyan tényleg egész nap az íróasztaluk és a munkabázisuk mellett maradnak, azonban rengeteg időt elvesztegetnek másra. 

A 9-től 17-ig tartó munkarend nem képes számba venni, hogy az emberek mikor dolgoznak a legjobban, pedig ilyen szempontból sokféle csoportot alkotnak. Vannak, akik éjszakai baglyok, és szívesebben végzik a munkát, amikor a többiek már alszanak, mások inkább korán kelnek, és már akkor készen állnak az indulásra, hogy a fejük elhagyja az ágyat, délutánra azonban kiégnek.

Az is tény, hogy a 9–17-ig tartó munkarend merevsége káros lehet az alkalmazottak moráljára, valamint új alkalmazottak felvételére és az eddigiek megtartására is. A millenniumi és a Z generáció tagjai különösen nagyra értékelik a rugalmasság gondolatát, sokan azt mondják, hogy ez elsőbbséget élvez a fizetéssel szemben, amikor új állást választanak. Az ehhez hasonló statisztikák sürgető igényt teremtenek a vállalatok számára, hogy bizonyos mértékig rugalmasak legyenek.

Így tett a Microsoft is, amely 180 000 alkalmazottjának 30 százaléka éjszaka tölti le munkaidejének nagy részét. Ez is azt bizonyítja, hogy sok ember hatékonyabban dolgozik a tipikus nyolcórás munkarenden kívül. 

(Borítókép:  Jason Alden / Bloomberg / Getty Images)