Így lett testvérbizniszből milliárdokat érő birodalom a Warner Bros.

Ha kapásból kéne felsorolnunk néhány amerikai filmstúdiót, akkor a Warner Bros. biztosan köztük lenne, mivel számos, a szakma által igen elismert film kötődik hozzájuk. Az óriáscéget ma 100 évvel ezelőtt alapította négy testvér, az élen Sam, illetve Harry, Albert és Jack Warner, akik hittek abban, hogy érdemes foglalkozni a filmekkel mint művészeti alkotásokkal. A Warner Bros. megalakulása előtt már húsz évvel megnyitották első mozijukat, és 1904-ben létrehozták családi filmek forgalmazásával foglalkozó vállalatukat, a Duquesne Amusement & Supply Companyt. Csak az első világháború idején nyergeltek át a filmkészítésre, és legelső projektjük az 1912-es Peril of the Plains volt.

Kasszasikert ugyan elsőként az 1918-as My Four Years in Germany nevezetű háborús filmmel tudtak elérni – ami James W. Gerard könyvén alapszik –, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami az elkövetkezendő években rájuk várt. A Warner Bros. filmstúdiót végül 1923. április 4-én jegyezték be, köszönhetően Harry Warner bankárának, Motley Flintnek, aki pénzt adott kölcsön ennek megvalósulásához, és a Warner testvérek számára a határ csak a csillagos ég volt. 

Rin Tin Tintől a szinkronos filmekig

A filmstúdió első igazi sztárja Rin Tin Tin lett, egy német juhászkutya, amelyet egy amerikai katona, Lee Duncan mentett ki az első világháborús csatatérről Franciaországban. Az Egyesült Államokba vitte, ezzel felkeltve a Warner Bros. érdeklődését, akik ezt követően némafilmekben szerepeltették. E produkciók akkora sikernek örvendtek, hogy heti ezer dollárért szerződtették az ebet, ám a filmstúdió még így sem tudott felérni a nagyokhoz, ezért megoldásként azt találták ki, hogy Broadwayen fellépő színészekkel kezdenek forgatni, köztük John Barrymore-ral. A Brummel kapitány című filmben kapott szerepet, ami meg is hozta a hozzá fűzött reményeket, így Barrymore-ral hosszú távra szóló szerződést írtak alá.

A produkció sikerének hatására az 1924-es év végére a Warner Bros.-t már egy lapon emlegették az akkoriban három legnagyobb filmstúdiónak tartott First Nationallel, a Paramount Picturesszel és a Metro-Goldwyn-Mayerrel. Harry Warner ötletének köszönhetően, miszerint 500 ezer dollár értékben adjanak fel újsághirdetéseket, újabb mozikat nyithattak az országban, illetve saját rádióállomást hoztak létre. Harry Warnernek ugyanakkor egy kis unszolásra volt szüksége ahhoz, hogy a némafilmekről áttérjenek a hangosfilmekre, amit testvére, Sam Warner javasolt. Korábban a hangokat ugyanis csak háttérzajként használták, viszont e változtatással úttörők lettek a filmiparban. Megalkották például a Vitaphone-nak nevezett hangrendszert, amellyel zenéket és különböző hanghatásokat tudtak hozzáadni az alkotásokhoz, köztük a Don Juanhoz.

Ez nagy áttörésnek számított, mivel akkoriban a mozitulajdonosok zenekarokat béreltek fel, hogy részt vegyenek a bemutatókon, amelyeken ők játszották el a filmben hallható zenéket. A Vitaphone megoldotta ezt a problémát, azonban a forradalmi találmány szükségességét több filmgyártó cég is vitatta. Sőt, a Big Five-nak nevezett, akkor virágkorukat élő stúdiók – a First National, a Paramount, a Metro-Goldwyn-Mayer, a Universal és a Producers Distributing – tönkretették a Warner Bros.-t, amelynek később anyagi problémákkal kellett szembenéznie. A csávából az 1927-es A dzsesszénekes húzta ki őket, amelyben már voltak párbeszédek, ahogy a címszereplő, Al Johnson éneke is hallható volt benne, amit akkor igazi szenzációnak tartottak, és a némafilmeknek ezennel kezdett befellegzeni.

A Tapsi Hapsi mindent letarolt

A Warner Bros. élén lévő Sam Warner A dzsesszénekes bemutatóját már nem élte meg, és testvére, Jack vette át a hatalmat, aki el volt veszve az új szerepben. Többeket elbocsátott, köztük Rin Tin Tint is, viszont anyagi gondjaik rendeződni látszottak. A korai hangosfilmek ugyanis sok bevételt hoztak a konyhára, és ez az innováció kellett ahhoz, hogy jelentős piaci szereplővé váljanak. Az 1930-as évre már évente körülbelül 100 filmet gyártottak, és 360 mozit birtokoltak az Egyesült Államokban, illetve több mint 400-at világszerte. A filmstúdió arról vált híressé, hogy alacsony költségvetés alapján készült, szakmailag mégis értékes produkciókat adott ki a kezei közül. 

Nekik köszönhető például az is, hogy ekkora kultuszuk lett a gengszterekről szóló alkotásoknak, mivel a 30-as években több ilyen filmet is piacra dobtak – köztük a Little Caesar, a The Public Enemy és A sebhelyes arcú című produkciót. Sőt musicalekkel és kalandfilmekkel is foglalkozni kezdtek, illetve olyan színészekkel dolgoztak együtt, mint Bette Davis vagy Humphrey Bogart. Az 1937-ben megjelent Zola élete az első legjobb filmnek járó Oscar-díjat hozta el nekik, Rin Tin Tin után pedig egy másik állattal, az általuk megalkotott Tapsi Hapsival is nagy sikerre tettek szert, ami azóta a cég kabalájává vált. A nyulat ábrázoló figura a Bolondos dallamok nevezetű filmsorozat címszereplője lett – több más karakterrel egyetemben –, és a filmstúdió időről időre, visszanyúlva a gyökerekhez a mai napig megjelentet egy-egy filmet, amiben ő is szerepel. 

A Warner Bros. nevéhez fűződik mindemellett a 40-es és 50-es években debütáló A máltai sólyom, a Casablanca, A vágy villamosa és a Haragban a világgal, amelyekben már olyan színészek tűntek fel, mint Marlon Brando, Vivien Leigh és James Dean. A filmiparon kívül igyekeztek betörni a televíziózás világába is, így számos sorozattal előrukkoltak, köztük a westernműfajban készült Maverickkel és a Cheyenne-nel. A filmstúdió szintén nagy sikereket ért el a 60-as években a My Fair Ladyvel, viszont ebben az időben a cég tulajdonosi körében nagy változás történt.

Birodalommá váltak

A Warner Bros.-t 1967-ben Elliot és Ken Hyman vásárolta meg, akik átnevezték a céget Warner Bros.-Seven Artsra, majd két évre rá eladták a Kinney Corporationnek. A vállalat vezetője, Steven J. Ross igazi birodalommá varázsolta a Warner Communicationst, amely ettől kezdve már nemcsak a filmekre, hanem a videójátékokra, a képregényekre, illetve a zeneiparra is kivetette a hálóját – és a Warner Bros. Pictures mellett olyan leányvállalatai lettek, mint a ma ismert New Line Cinema, a DC Studios, a Castle Rock Entertainment vagy a Cartoon Network Studios. Ebben az időszakban készültek egyébként olyan nagy sikerű produkcióik, mint Az ördögűző, a Szárnyas fejvadász, a Superman és a Hazárd megye lordjai.

A Warner Communications végül 1990-ben egyesült a Time Inc.-vel, amellyel létrejött a világ legnagyobb média- és szórakoztatóipari vállalata, amelynek a Warner Bros. csak egy szelete lett. A filmstúdiónak rengeteg világhírű alkotást köszönhetünk ebből az időből, dióhéjban összeszedve többek között az alábbiakat:

• Eredet,
• Mátrix,
• Harry Potter-filmek,
• Ocean’s filmsorozat,
• Vészhelyzet.
• Jóbarátok,
• Agymenők,
• és a DC-univerzum összes filmje. 

A Warner Bros. kezdeti nehézségei ellenére mára megkerülhetetlen szereplőjévé vált a szórakoztatóiparnak, és a céget felölelő Warner Bros. Discovery – amely tavaly a WarnerMedia és a Discovery Inc. egyesülésével jött létre – napjainkban már három fő szegmensre tudja bontani üzleti tevékenységeit: a filmekre, a tévézésre és az egyéb szórakoztató egységekre. Utóbbi kategóriába tartoznak például azon musicalek, amelyeket a vállalat a saját filmjeik némelyikét alapul véve visz színpadra, de a cég birtokában áll például az HBO és a CNN is. A Warner testvérek valószínűleg a legvadabb álmaikban sem gondolták, hogy az általuk megálmodott filmstúdió száz év alatt ilyen sokra viszi majd, viszont az kétségtelen, hogy a hozzáértő kezeknek és talán némi szerencsének köszönhetően a Warner Bros. ma már nemcsak egy lapon említhető a nagy filmstúdiókkal, hanem sokszorosan felnőtt hozzájuk.