Majkának, Győzikének és Trumpnak is több volt, mint egy ugródeszka

Trump.png
2024.06.17. 19:19
Már a szóra is úgy tekintünk, mintha a nyelvünk egyik legdurvább szitokszava lenne, mégis jobban meghatározzák a valóságshow-k a mindennapjainkat, mint azt gondolnánk. A hazánkban a kétezres évek elején népszerűvé vált műfaj műsorai a mai napig a képernyők elé szögezik az embereket, annak ellenére is, hogy a legtöbben kizárólag a trágár beszéddel és a szexuális tartalmú jelenetekkel azonosítják ezeket. Hiába azonban a főként negatív fogadtatás, Donald Trump, Majka és Győzike is nagyban köszönheti egy ilyen szereplésnek azt, hogy odáig jutott, ahol ma tart. De mégis, miért rajongunk – sokszor leginkább titokban – ezekért a műsorokért?

Bevallani ugyan senki sem szereti, mégis továbbra is rengetegen rajonganak a sokszor inkább primitívnek, mintsem szórakoztatónak tartott valóságshow-kért, amelyek már nemcsak a kereskedelmi televíziókból, de a streamingszolgáltatóknak köszönhetően is ömlenek ránk – szinte nem telik el úgy hónap, hogy ne jelenne meg egy teljesen új, vagy már jól bevált tematikájú reality. 

Hazánkban ebben a két kereskedelmi óriás, a TV2 és az RTL természetesen az élen jár, ahol a kalandrealityktől kezdve a celebek mindennapjaiba betekintést nyújtó műsorokig minden volt már, népszerűségüket pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy a Big Brother és a Való Világ is temérdek évadot tudhat maga mögött, utóbbiból jelenleg már a 12. felvonás zajlik. Ezek nagy része a kétezres évek elején vált a hétköznapjaink részévé, lassan pedig már 25 éve felelnek a szórakoztatásért – így nem alaptalanul merül fel a kérdés, hogy mégis miért lehetnek ezek ennyire népszerűek. 

Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, az indíttatások is ezerfélék lehetnek, hogy pontosan miért tapadunk érdeklődve a képernyőre, ha mások életébe nyerhetünk betekintést, az azonban biztos, hogy ezt meglehetősen nagy számban tesszük. A SW Londoner felmérése szerint ugyanis

tízből négy ember korábban nézett, vagy ma is figyelemmel követ valamilyen realityt. 

Általában a műsorok negatív hatásaival van tele a sajtó, hiszen mindenki tudja, hogy a trágárság és a szexuális töltetű jelenetek sem állnak távol ezektől, mégis akadnak pozitív velejárói e műsoroknak. 

A Fehér Ház, de a börtön is lehet a végállomás

Ma már ugyan nem a műfajjal azonosítjuk őket, mégis több tucat olyan emberért rajong ma ország-világ, akik részben vagy főként egy valóságshow-nak köszönhetik az ismertségüket. 

Például nem biztos, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke valaha is a Fehér Ház közelébe került volna anélkül, hogy országosan megmutatta magát a The Apprentice című műsorban, és esélyes, hogy szülei feltűnési viszketegsége ellenére sem biztos, hogy Kim Kardashian milliárd dolláros vagyonra és több millió követőre tett volna szert akkor, ha nem adja el a lelkét a Keeping Up with the Kardashians című valóságshow-ért.

Szintén nem lehetne világszinten ismert véleményvezér a hatóságokkal többször szembe kerülő Andrew Tate, aki a brit Big Brotherben vált ismertté. Ugyan sokkal kevésbé súlyos ügy miatt, mégis hasonló utat járt be itthon a börtönből nemrég szabadult Aurelio Onorato Caversaccio is, aki a Való Világ korábbi nyertese. Szintén ennek a realitynek köszönhetően lett műsorvezető Nádai Anikó, vagy a végtelen számú titulussal bíró Nagy Alekosz nevét sem ismernék annyian, mint ma.

A hazai példák közül még rajtuk is jócskán túlnőtte magát Majoros Péter Majka, aki annak ellenére, hogy nem nyerte meg a Való Világot, a való életet annál inkább, ugyanis hazánk egyik legsikeresebb és legnépszerűbb előadója lett, emellett pedig a kereskedelmi televíziózás egyik nagyágyújaként tartják számon.

Szintén komolyan felfelé ívelő pályára állította a kamerákat a saját otthonába is beengedő Gáspár Győző életútját a műfaj, aki a zenei szárnypróbálgatás mellett a saját családja életét a tévénézők elé tárva lovagolta meg a hirtelen jött hírnevet. Mindez olyannyira jól sikerült neki, hogy ma már a kormánypárt kötelékében a politikai pályával incselkedik – még ha egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel –, emellett pedig a mai napig a szórakoztató tévéműsorok kihagyhatatlan szereplője. 

A reality mások élete megfigyelésének művészete

Mivel az ember jellemének alapvető része a kíváncsiság, így amellett, hogy sokan az ablakból figyelik, hogy a szomszéd éppen mivel tölti a napját, úgy arra is érthetően felkapjuk a fejünket, ha betekintést nyerhetünk abba, hogy mások mit csinálnak a négy fal között. Természetesen a legtöbb reality tele van tűzdelve dramaturgiai elemekkel, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Phyllis Rose irodalomkritikus szerint mindez azért lehet, mert „mindannyian kétségbeesetten szeretnénk információt kapni arról, hogy mások hogyan élik az életüket, mert tudni akarjuk, hogy mi hogyan éljük a miénket. Azonban arra tanítottak bennünket, hogy ez a vágy nem más, mint indokolatlan kíváncsiság”.

Az az elképzelés, hogy a filmek és az irodalom katartikus hatásokat válthatnak ki (érzelmeink felfedezésére ösztönöznek és különböző karaktereken keresztül utat mutatnak az erény felé), nem új keletű. Egészen Arisztotelészig nyúlik vissza, aki rámutatott a görög tragédiák azon képességére, hogy érzelmileg megtisztítják a közönséget, mivel tagjai azonosulni tudnak a szereplőkkel. María Cartagena pszichológus szerint ez a legegyértelműbb oka annak, hogy az emberek annyira élvezik a realityket. „A fő ok, amiért valóságshow-kat nézünk, abból ered, hogy azonosulni tudunk a szereplőkkel vagy a szituációkkal” – idézi a szakember szavait a Aceprensa cikke.

Amikor a valóságshow-k leleplezik valakinek a mindennapjait, a nézők beleélhetik magukat a tévében látott szituációkba, és felmérhetik, mit tennének, szerintük mi lenne a legjobb cselekvési mód abban a helyzetben.

Ez ugyanaz, mint ami akkor történik, amikor egy jó könyvet olvasunk. A műsorok és az irodalom összehasonlítása azonban többnyire csak eddig terjed ezen összehasonlításban. Egyrészt azért, mert a karakterek szinte minden nagy novellára jellemző pszichológiai összetettsége általában nem bukkan fel a realitykben. Másrészt pedig az Arisztotelész által hivatkozott tragédiák katartikus funkciója azzal magyarázható, hogy a cselekmények a bemutatott események erkölcsiségét hangsúlyozzák, így a néző szükségszerűen elhivatottnak érzi magát ahhoz, hogy magába nézzen. 

A szereplőket csak kihasználják? 

Az a tény, hogy a mai műsorok szereplői valódi, hús-vér emberek, ugyan szorosabb kapcsolatot hoz létre a nézők és a szereplők között, ugyanakkor valós veszélyt is rejt magában, hiszen amellett, hogy kiadják magukat, a producerek olyan narratívát szőnek köréjük, amilyet csak szeretnének – ez pedig a legtöbbször köszönőviszonyban sincs a valósággal. 

A valóságshow ráadásul arra késztetheti a nézőt, hogy tárgyiasítsA a szereplőket, fogyasztási cikké torzítva őket.

Másrészt ezek a műsorok gyakran extrém, érzelmileg romboló szituációba kényszerítik a szereplőket, hogy elérjék a tökéletes hatást. Több műsort, például az itthon is népszerű Love is Blind (azaz Vak szerelem), vagy a The Bachelor (azaz a Nagy Ő) című műsort is beperelték már korábbi szereplői a tisztességtelen munkakörülmények, vagy akár rasszizmus és szexuális visszaélés esetei miatt. A műsorok fennmaradása azonban ennek ellenére sincs veszélyben. 

Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a világjárvány minden korábban tapasztaltnál jobban az arcunkba tolta azt, mennyire magányosak is tudunk lenni mindentől és mindenkitől elzárva. Ebből az egyik kiutat pontosan ezek a műsorok jelentették, hiszen a helyzetekbe való beleképzeléssel mi is újra egy társaság részei lehettünk. Így mivel az ember egy társas és érző lény, ha éppen nem a kíváncsiság, akkor a társas interakciók utáni vágyódás jó eséllyel még évekig ezen műsorok karjaiba taszít majd bennünket. Hiszen a jól ismert szlogen is hangoztatja, „itt a lét a tét”. 

(Borítókép: Donald Trump szereplőket toboroz a The Apprentice 200-as évadához a Universal Studiosnál. Fotó: Getty Images/L. Cohen/WireImage)