Világhírű dalok atyja árulta el, mi a TikTok legnagyobb csapdája

A TV2 már nem először lépi meg, hogy külföldi hírességeket szerepeltet a különböző műsoraiban. A sort még Gabriela Spanic kezdte meg a Dancing with the Starsban, majd idén a Megasztárban rukkoltak elő egy újabb ismert arccal, a 71 éves Desmond Childdal, akinek neve talán nem csenghet ismerősen, ám az általa írt dalokkal mindegyikünk tisztában van. Mint ismert, a Grammy-díjas és Emmy-jelölt amerikai zeneszerző-producer-előadó több évtizedes pályafutása alatt több mint nyolcvan dalt alkotott, amelyek felszántották a slágerlistákat. Hozzá fűződnek például a Livin’ on a Prayer, az I Was Made for Lovin’ You, a Livin’ la Vida Loca, a Waking Up in Vegas és a Kings & Queens dalok, de hosszan lehetne még folytatni a sort. Továbbá együtt dolgozhatott már a KISS-szel, Bon Jovival, Cherrel, Barbra Streisanddel, Katy Perryvel, Dolly Partonnal, Kelly Clarksonnal, Cyndi Lauperrel és Christina Aguilerával.

Az eredetileg John Charles Barrett néven napvilágot látott, apja révén magyar származású producer 2008-ban bekerült a Los Angeles-i Dalszövegíró Hírességek Csarnokába, ám nemrég egy kissé más szerepet sodort elé az élet. A TV2 húsz év után visszatérő tehetségkutató műsorának, a Megasztárnak lett a hatodik zsűritagja. A legutóbbi adásban debütálhatott ebben a szerepkörben – ahogy az ezen a hétvégén megrendezett döntőn is ott lesz –, bár az efféle produkciókban már otthonosan mozog, mivel korábban az American Idolon dolgozott. Arról pedig, hogy még mindig relevánsnak találja-e a tehetségkutatókat, illetve hogy miképp viszonyul magyar örökségéhez, az Index egy interjú keretében kérdezhette őt. 

Ahogy arról a producer-zeneszerző beszámolt, az édesapja Joseph Marfy (Márfy József) báró volt, de mindenki csak Joe-nak becézte őt. Elmondása szerint nagyon szerette Magyarországot, itt cseperedett fel és járt iskolába, majd a katonaságnál is szolgált. Hozzátette, bár sosem feledkezett meg a gyökereiről, a második világháborút követően Angliába menekült, ahol egy szénbányában dolgozott két éven át, hogy megvehesse az Egyesült Államokba szóló repülőjegyét. New Yorkba érkezve aztán nem talált munkát, majd miután megtudta, hogy Venezuelában vannak elérhető állások, hajóval odautazott. Itt találkozott az édesanyjával, aki akkoriban még egy amerikai férfi felesége volt, ám nem éltek boldog házasságban, így különváltak útjaik, Márfynak pedig szabad volt a terep. 

Amikor betöltöttem a 18. életévemet, elárulta nekem, hogy ő az apám. Egy kifejezetten sokkoló, Luke Skywalker sztorijához hasonló pillanat volt. 1973 óta pedig minden évben Magyarországra látogatok a családommal. Nagyon közel érzem magamhoz az országot, és bár szerettem volna megtanulni magyarul, apám nem bátorított rá, mivel nem bírta hallgatni, amikor helytelenül beszélik a nyelvet, rosszul kiejtve a magyar szavakat. Elég nagy sznob volt

– mondta.  

Mint kiemelte, a mostohaanyjának, a holokauszttúlélő Valériának köszönhetően pedig a magyar hagyományokat is életben tartják. Elmondása szerint édesapja szintén Venezuelában találkozott vele, miután megismerte az édesanyját, és továbbra is tartja velük a kapcsolatot. Mindnyájan Nashville-ben élnek, és minden héten átmegy hozzájuk vacsorázni. „Csirkepaprikást csinálunk, vagy töltött káposztát. Legutóbb egy karácsonyi süteményt készített, bejglit, elképesztő egy asszony. Már 90 éves, de még mindig vezet, igazi magyar, és neki köszönhetően a magyar szellem sem veszik ki az otthonunkból. A fiaim is magyarnak érzik magukat, ráadásul mivel magyar vér csörgedezik az ereinkben, Romannal és Nyróval mindhárman magyar állampolgárok vagyunk” – tette hozzá.

Van jelentőségük a tehetségkutatóknak

Tekintve, hogy a producer egy hazai tehetségkutatóban tűnik fel, arról is kérdeztük, hogyan viszonyul az efféle műsorokhoz. Mint megjegyezte, az American Idol első, második és harmadik évadán is dolgozott, és a leginkább az tetszett meg neki, hogy különböző tematikájúak voltak az adások. Hol country, hol musical, máskor pedig rock műfajú dalokat énekeltek a versenyzők, akiket igyekeztek megfelelően tanítani és képezni. Hozzátéve, a 80-as években több ezer rádióállomás jött létre, amelyek mindegyike különféle stílust képviselt, így a hallgatók a jazztől kezdve a klasszikus zenéig különféle műfajokkal találkozhattak. Ennek a keveredésnek köszönhető, hogy az emberek hozzászoktak a különböző stílusokhoz, és még inkább értékelni kezdték a műfaji sajátosságokat. 

A tehetségkutató műsorok mindenkinek egy esélyt adnak. Sok időbe telik, mire valaki igazán jó lesz valamiben, ahogy az is, hogy megmássza a sikerig vezető ranglétrát. Hacsak nem vagy olyan különleges, mint Kelly Clarkson. Amikor először voltam a producere, illetve Carrie Underwoodnak, azonnal sztár lett belőlük, és azok is a mai napig

 – emlékezett vissza.

A tehetségkutatók kapcsán pedig adja magát a kérdés, hogy a fejlődő technológia és a jelenleg mindent leuraló közösségi média miatt egyáltalán van-e még létjogosultságuk az ilyen műsoroknak. Bár a TikToknak vagy a YouTube-nak köszönhetően ma már szinte akárki ismertté válhat egy pillanat alatt, Child elmondása szerint ez közel sincs párhuzamban azzal, amikor egy százfős stáb dolgozik azon, hogy egy versenyző hétről hétre a legjobb formáját hozza, jól mozogjon és énekeljen, szép legyen, és közben folyamatosan fejlődjön, felkészítve őt arra, amivel a jövőben találkozhat, amennyiben valóban a zenei pályafutást választja. 

Ha csak TikTok-videókat készítesz a hálószobádban, nem kapod meg ezt a segítséget, így a tehetségkutatók szerepe vitathatatlan. Annak ellenére, hogy szeretem a Dancing with the Starst, legalább annyira kedvelem a Survivort, amiben hétköznapi emberek kapnak esélyt. Ez azért is érdekes, mivel mindegyiküknek képbe kerülsz a személyes történetével, ami egy TikTokra, YouTube-ra vagy Instagramra feltöltött videó esetében nincs így. Ez spékeli meg az egészet, és ha olyan szerencsés és tehetséges vagy, mint Shawn Mendes – akivel egyébként nagyon szeretnék együtt dolgozni –, szinte azonnal világszenzációvá válsz. De annak is megvan a maga szépsége, hogy ma már bárkiből lehet sztár

– tette hozzá.

A producer úgy fogalmazott, gyakran megesik, hogy a lemezkiadók leszerződtetnek olyan előadókat, akik a közösségi médiában futottak fel, ám arra csak később döbbennek rá, hogy nagy hibát vétettek. „Egymáson átgázolva próbálják őket leszerződtetni egy valag pénzért, majd rájönnek, hogy az adott személy nem tudja, hogyan kell előadni, sosem állt színpadon, és soha nem írt többet egy népszerűvé vált dalnál, aminek köszönhetően felfedezték. Tehát ki kell találniuk, hogyan szerezzék vissza a pénzüket. Ez a TikTok csapdája” – említette meg.

A technológia óriási változást hozott

Desmond Childot a tehetségkutatók szerepe és az online felfutott előadók lehetőségei mellett saját karrierével kapcsolatban is kérdeztük. Pályafutása a 70-es évek óta tart, így megtapasztalhatta, miképp változott a dalszerzés folyamata, illetve hogy a folyamatosan fejlődő technika által milyen mértékben könnyebbült meg a producerek, zeneszerzők élete. Mint felidézte, abban az időben jelentek meg az első dobgépek, amikor először együtt dolgozott Paul Stanley-vel, a KISS zenekar tagjával. Azelőtt a dalszerzéskor el kellett képzelnie a dob hangját, amíg nem volt lehetősége egy zenésszel találkozni, aki eljátszotta neki. Ahogy kiemelte, a dobgép megjelenése óriási változást jelentett, majd megérkeztek a szintetizátorok és a szekvenszerek, így a digitális világ megnyitotta előttük a kapukat.

1996-ban Miami Beachre költöztem, volt egy dupla garázsunk, és eldöntöttem, hogy az egyikben lesz a stúdióm. Nem volt hely nagy masináknak, de abban az időben hallottam először a Pro Toolsról, így beszereztem. Az enyém volt az egyik első stúdió, ami ezt a rendszert használta. A Livin’ la Vida Loca pedig a legelső dal a történelemben, ami a slágerlisták élére került, és digitálisan rögzítették 

– fejtette ki. 

Úgy fogalmazott, a Livin’ la Vida Locától eredeztethető a reggaetón műfaj népszerűvé válása, ami a Despacitónál csúcsosodott ki igazán. Kiemelte, az elmúlt húsz évben rengeteg fejlődésen esett át a technológia, így ma már a kreativitásnak sem lehet határt szabni. Mint kifejtette, kedveli a modern hangzásvilágot, mivel mindig elgondolkodtatja, vajon hogyan alkothatták meg, ami arra készteti őt, hogy hasonlóképp kezdjen el kísérletezni a hangokkal, így a fiatal előadók kifejezetten inspirálóan hatnak rá. Arra a kérdésre pedig, hogy mi jelenti számára a legnagyobb ihletet az alkotás során, úgy felelt, a pénz mellett sok más tényező is motiválja őt – állítása szerint a fiai úgy hívják a házukat, hogy Living Room on a Prayer, ami egy utalás Bon Jovi Livin’ on a Prayer című dalára.

Az hatott rám a legnagyobb motiváló erőként, hogy szegény körülmények között nőttem fel, és nem akartam újra ilyen helyzetbe kerülni. Erről a könyvemben is írok, sokak számára lehet inspiráló, hogy a mélyszegénységből lettem nagyon sikeres. Sok időbe telt, mire rájöttem, hogyan tudom ezt elérni, hogyan legyek boldog, és egy olyan ember, aki hasznos tagja tud lenni a társadalomnak. Ezek egyikét sem tudod megtenni, ha szegény vagy

– jegyezte meg.

Ahogy kiemelte, szegénynek lenni azt is jelenti, hogy az ember élete unalmas, mivel sosem vehet elegáns ruhákat, ehet jót egy étteremben vagy vásárolhat szép bútorokat. Kifejtette, csak az lebegett a szeme előtt, hogy gondoskodni tudjon az édesanyjáról, és úgy tudja őt kezelni, mint egy királynőt, ami szerencsére bejött, így jelenleg is Miami Beachen él. 

Büszke a férjére és fiaira

Ahogy arról Child beszámolt, ugyan rengeteg ikonikus dalt szerzett karrierje során, arra ő sem számított, hogy a Ricky Martin által énekelt She Bangs ekkorát fog szólni. Úgy fogalmazott, bár csak belecsöppent ebbe a projektbe, végül ő írta meg a dalszöveget, és a producere is lett a szerzeménynek, amelyben szinte ugyanazon dallamok váltják egymást, amit ő kissé unalmasnak talált, így igen váratlanul érte, amikor látta, a közönség mennyire szereti. Mint mondta, két évvel ezelőtt William Hung énekelte el az American Idolban a saját stílusára formálva, aminek hatására ismét felkapottá vált. Kiemelte, pontosan ez a zene szépsége, mivel attól függően változik egy dal, hogy ki milyen köntösbe bújtatja. Példaként említette A kaszkadőr című filmben felcsendülő I Was Made for Loving Yout, amelynek Yungblud készítette el egy változatát, újraértelmezve azt. Mint mondta, különösen nagy büszkeséggel töltötte el, amikor meghallotta a Yungblud által feldolgozott dalt, de akad más is az életében, ami elégedettséggel tölti el. 

A leginkább a férjemmel való házasságomra vagyok büszke, akivel már 34 éve vagyunk együtt, és körülbelül félúton döntöttünk úgy, hogy gyereket szeretnénk vállalni. Egy film is készült erről Two: The Story of Roman & Nyro címmel – ikerfiaink ekkor már 9 évesek voltak –, amiben kifejtjük, hogyan találtunk béranyát – aki végül az egyik barátunk lett –, illetve mesterséges megtermékenyítéshez folyamodtunk, hogy világra jöhessenek

– mondta, felidézve, abban az időben úttörőnek számított ez az eljárás, és sokakat inspiráltak is vele, rengeteg levelet küldtek nekik ezzel kapcsolatban. 

Apám még élt, amikor elmondtam neki, hogy gyerekeink lesznek. Csak nézett rám, és azt mondta: »Micsoda? Nektek lehetnek gyerekeitek?« Kész őrültség. Egy nagyon intelligens ember volt, mégis azt hitte, hogy a meleg férfiaknak nincs elég tesztoszteron a szervezetükben ahhoz, hogy nemzőképesek legyenek

– tette hozzá, megjegyezve, apja végül csak kis időt tölthetett a fiaival, akik háromévesek voltak, amikor elhunyt. Úgy tartotta, az ikrek külső adottságai hűen tükrözik magyar származásukat.

Komolyan kell gondolni a szakmát

Mint kiemelte, férje és gyermekei töltik el őt a legnagyobb büszkeséggel, nem a sikeres szerzeményei, ám arról sem feledkezett meg, hogy az általa írt ikonikus dalok tették lehetővé, hogy most ilyen színvonalon élhessenek. Megemlítette, a mostani fiatalok viszont amiatt vannak nehéz helyzetben, mivel ha olyan életet akarnak, amilyen az övé, és azt csinálni, amit szeretnek, nagyon felkészültnek kell lenniük. Elmondása szerint ez azt jelenti, hogy tanulniuk kell, minél inkább önellátóvá válni, és sokféle zenét hallgatni, majd azokból ihletet merítve kialakítani a saját stílusukat. 

Sokan nem hajlandóak kockáztatni, így a zene egy hobbivá válik a számukra. A zenei pálya viszont egy nagyon nehéz terep. Amikor diákokkal beszélek erről, mindig azt mondom, ha van B terved a karrieredet illetően, akkor menj, csináld inkább azt, miért vesztegeted az idődet? Talán kicsit keménynek hangzik, de igaz, nagyon komolyan kell gondolni ezt a szakmát

– jelentette ki.

Child mindemellett az interjú során említést tett jövőbeli terveiről is, egy Broadwayre tervezett musicalről, amin már húsz éve dolgozik, és a Cuba Libre címet viseli. Elmondása szerint ez idő alatt hat rendezővel dolgozott együtt, de már látják a fényt az alagút végén. A darab történetével kapcsolatban elárulta, édesanyja felmenőinek igaz történetét dolgozza fel, bemutatva a kubai forradalom előtti és utáni időszakot. Megjegyezte, édesanyjának két húga volt, mindkettejüknek dekoratív volt a megjelenése, ezáltal pedig a politikusok érdeklődését is felkeltették. „Egyikük Fulgencio Batista diktátor szeretője lett, a másik pedig Fidel Castróé. Tehát van két testvér, két diktátor és egy sziget, erre varrjon gombot. A musical a rivalizálásukra és a kötelékükre épül, tehát a családunk történelméről szól, a benne lévő dalok pedig egyszerűen fantasztikusak. Nagy izgalommal tölt el, és egy új rendező is a segítségünkre van, akinek hála csak most kezdtünk el igazán előrehaladni” – számolt be.

(Borítókép: Desmond Child 2024. december 3-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)