A húsevők valódi fenyegetésnek tartják a vegán életmódot?

Talán már mindenki hallotta a környezetében az „Én ezt a salátát meg nem eszem. Mi vagyok én,  nyúl?” mondatot, ami csak egy a növényi étrend követőit érő intrikákból. Mindezt pedig egyre gyakrabban hallgathatjuk, a vegán életmód ugyanis mára már nem csupán divathullám, hanem egyre növekvő társadalmi mozgalom is, amely környezeti, egészségügyi és etikai megfontolásokból épít új fogyasztási szokásokat. Emiatt a vegánokat és a vegetáriánusokat sűrűbben éri kritika, gúny vagy akár nyílt ellenszenv a húsevő embertársak irányából. Pedig igazán örülhetnének, hiszen ahogy azt az arcukba előszeretettel bele is vágják: legalább több hús jut nekik az asztalnál. 

Az ellenszenv, kritika vagy gúny temérdek okból adódhat. Egyeseket csak az bosszant, hogy valaki divatból ül fel a jól hangzó életmódnak, így próbálva különlegessé válni, és kilógni a sorból, míg mások azt hangoztatják, hogy a növényi étrend sosem fogja tudni azokat a tápanyagokat megadni az emberi szervezetnek, amelyet az állati eredetű élelmiszerek igen. Persze adódnak olyanok is, akik a férfiasságukat is abban mérik, hogy mennyi húst esznek meg a vasárnapi ebédnél... Ezekben a gúnyos felvetésekben részigazságokat minden bizonnyal lehet is találni, egy új finn kutatás azonban most feltárta a jelenség mélyebb okait is: a húsfogyasztók részéről megjelenő harag, irigység és félelem mögött sokszor önértékelési problémák, társadalmi bizonytalanság és az identitásféltés áll.

Pszichológiai tényezők állnak a tréfarépák mögött

A vegánokat érő, húsevő társaik irányából érkező heves gyűlölet és lenézés okainak megvilágítása érdekében a finn Vaasa Egyetem kutatói 3 600 európai résztvevőt vontak be egy kísérletbe, amelyben azt vizsgálták, hogyan viszonyulnak az emberek a különböző étrendet követő vásárlókhoz. A résztvevőknek háromféle bevásárlólistát kellett értékelniük, amelyek csupán a fehérjeforrásokban tértek el: az egyik listán húsalapú termékek (pl. darált hús, kolbász), a másikon vegyesen hús és növényi alternatívák voltak találhatók, míg a harmadik kizárólag növényi alapú ételeket (pl. zöldségfasírt, vegán virsli) tartalmazott.

Az eredmények meglehetősen ellentmondásosak voltak, mivel bár a résztvevők a növényi alapú étrendet követőket környezetbarátnak, egészségtudatosnak és erkölcsösnek tartották, velük szemben jelentős negatív érzelmeket is kimutattak.

Roosa-Maaria Malila, a kutatás egyik szerzője szerint ezek a reakciók nem egyedi esetek, hanem a jelenlegi társadalom lenyomatai. „A húsfogyasztás nem pusztán étkezési szokás, hanem egy mélyen beágyazott kulturális norma, amelynek megkérdőjelezése identitásválságot okozhat azokban, akik ezen normák mentén élnek” – emelte ki a kutató.

Nem ízléskülönbség áll a gyűlölet mögött

A húsfogyasztók által tanúsított agresszió és elutasítás a vegánok felé azonban nem pusztán szimpla ízléskülönbségből ered, a kutatás eredményeinek fényében sokkal inkább egyfajta pszichológiai védekezésként értelmezhető. Ugyanis amikor a növényi étrendek képviselői – akár szó nélkül is – alternatívát nyújtanak a megszokott fogyasztási mintákkal szemben, az gyakran

Ez a fenyegetettség több szinten is megjelenik. Egyrészt morális kihívást jelent, hiszen ha a vegán életmódot sokan egészségesebbnek és környezetbarátabbnak tartják, akkor az azt választók „erkölcsi fölénybe” kerülhetnek – legalábbis így érzékelhetik ezt a húsfogyasztók. Ez az erkölcsi kihívás pedig önkéntelen összehasonlítást vált ki, amely könnyen vezethet irigységhez, szégyenérzethez vagy dühhöz. Másrészt ott van a változástól való félelem, amely a modern társadalmak sajátja. A húsfogyasztás sokak számára nemcsak szokás, hanem örömforrás, családi hagyomány, sőt identitáselem, így amikor ez veszélybe kerül – például egyre több információ lát napvilágot a húsipar környezeti hatásairól vagy az állattartás etikai problémáiról –, ezek az emberek védekezni kényszerülnek. Ennek következményeként ahelyett, hogy szembenéznének a kényelmetlen igazsággal, inkább támadják azokat, akik ezeket a ténymorzsákat tálalják nekik. 

Végül nem elhanyagolható a társadalmi különállás érzése sem. A vegánok a legtöbb esetben kisebbségben vannak, étkezési szokásaik merően eltérnek az átlagosnak tartott viselkedéstől. Ez elidegenedést szülhet, amit a többség hajlamos fenyegetésként értelmezni. Azt pedig az élet más területein is már megtanulhattuk, hogy

Az életmód iránti ellenszenv tehát sokkal mélyebbről fakad, mint amennyit a felszínen látunk. Nem csupán arról van szó, hogy valaki nem szereti a tofut, vagy idegenkedik a szójatejtől. A probléma gyökere az identitásban, a morális dilemmákban és a változástól való félelemben keresendő. A vegánokat érő támadások pedig – sokszor bármilyen igazságtalanok is – valójában tünetei egy olyan társadalmi átalakulásnak, amelynek irányát egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni.

(Borítókép: Egy fiatal nő hamburgert eszik. Fotó: NurPhoto / Getty Images)