Világosabb felhőkkel és vulkánkitörések imitálásával menthetik meg a Földet
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További FOMO cikkek
-
Ikonikus bajuszáról vált világhírűvé, pedig csak a pénzét akarta behajtani - Hiába tiltották ki a vörös szőnyegről, a mellbimbóvillantás igenis lehet ízléses
- Chris Brownt szabadlábra helyezték több mint kétmilliárd forint óvadék fejében
- Kórházba került az ausztrál OnlyFans-sztár, miután több mint ötszáz férfival feküdt le
- Várandós a lány, akivel Azahriah egy WC mögött csalta meg a párját
A magyarországi premier előtt nézhettük meg a BBC Earth új, klímaváltozással foglalkozó dokumentumfilmjét – a látottaktól pedig szó szerint nem jutottunk szóhoz. Nem a látványtól, sőt nem is a drámától, hanem attól a döbbenetes felismeréstől, hogy a klímaválság megoldása már nem elsősorban tudományos kérdés. A tudomány – az, amely részben a problémát okozta – ugyanis ma már képes lehet arra, hogy megállítsa a globális felmelegedést. A valódi kérdés inkább az: hajlandók vagyunk-e élni vele, és elég gyorsan képesek vagyunk-e cselekedni?
A BBC Earth április 27-én, vasárnap 21 órakor képernyőre kerülő legújabb dokumentumfilmje, a Panoráma: Megmenthetik a világot a klímatudósok? olyan technológiákat mutat be, amikről sokan talán még sosem hallottak, és amelyek a bolygó jövőjének kulcsát jelenthetik. Ilyenek például a mechanikus fák, amelyek ezerszer hatékonyabban kötik meg a szén-dioxidot, mint a természetes erdők, vagy az óceán fölé permetezett mikrocseppek, amelyek a felhőket világosabbá téve csökkentik a napsugárzás földre gyakorolt hatását.
A film azonban nem áll meg az innovációk felsorolásánál. Meghallgatjuk benne a világ vezető klímatudósait is – köztük Prof. Myles Allent és dr. Shaun Fitzgeraldot –, akik arra figyelmeztetnek: önmagában a kibocsátás csökkentése már nem elég. A légkörben jelenleg is ott keringő, több évtizedes szén-dioxid még évszázadokon át melegíteni fogja a Földet, hacsak nem távolítjuk el célzottan. A film épp ezért sürgeti a gondolkodásváltást:
a zéró kibocsátás önmagában nem jelent valódi megoldást, ha közben az eddig kibocsátott szén-dioxid ott marad a levegőben.
Ez a dokumentumfilm így nemcsak azoknak szól, akik még mindig reménykednek, hanem azoknak is, akik már feladták, vagy éppen mindig csak legyintettek a problémára. Mert lehet, hogy a tudomány nem tudja egyedül megmenteni a világot, de ha nem hallgatunk rá, biztosan nem is lesz kiút.
Bár a kritikusok erre vélhetően ismételten azt harsogják majd, hogy ez csupán üres pánikkeltés vagy egy újabb globális összeesküvés az emberek életének korlátozására és megváltoztatására. A filmben látottak alapján azonban számukra is egyértelművé válhat, hogy a klímakutatók és a saját pénzüket és idejüket sem sajnáló civilek törekvése nem csupán hangzatos marketingszöveg, hanem valóban komoly téttel bír: a cél ugyanis a Föld, így a jövőnk megmentése.
Az elrettentő adatok ellenére is optimisták
Egy izlandi gleccser repedező jégmezőin indul a film, és a néző már az első képkockáknál érzi: nem egy szokványos természetfilmről van szó. A Panoráma: Megmenthetik a világot a klímatudósok? apokaliptikus felütéssel, de mégis a remény jegyében mutatja be a bolygónkért harcoló tudósok és mérnökök munkáját. A film nemcsak technológiai áttöréseket és kísérleteket tár fel, hanem egy világméretű válság komplex rétegeit is megpróbálja feltérképezni. Ahogy elhangzik, a globális szén-dioxid-kibocsátás évente közel 40 milliárd tonna, és a kutatók egyöntetűen állítják:
nem elég csökkenteni a jövőbeli kibocsátást, azt is kezelnünk kell, ami már évszázadok óta a légkörben rekedt.
A film középpontjában olyan, figyelemre méltó tudósok állnak, mint Myles Allen professzor, az Oxfordi Egyetem Klímaváltozási Intézetének vezetője, aki szerint „megállíthatnánk a klímaváltozást egyetlen generáció alatt, ha a fosszilis energiahordozókat értékesítő cégeket köteleznénk arra, hogy a kibocsátott szén-dioxidot visszajuttassák a föld alá – oda, ahonnan eredetileg jött”.
Shaun Fitzgerald, a Centre for Climate Repair igazgatója azt hangsúlyozza, hogy nemcsak a kibocsátás csökkentése a cél, hanem az aktív eltávolítása is. „Nem tudjuk, hogy a tudomány elég lesz-e, de optimisták vagyunk.” Mellettük olyan tudósok is szóhoz jutnak a filmben, mint Dante McGrath, a Southern Cross University kutatója, aki a Nagy-korallzátonynál dolgozik a cloud brightening, vagyis a felhőfényesítési kísérleteken, amelyek célja a napfény visszaverése és a tengerek hőmérsékletének csökkentése. A filmben bemutatott technológiák elsőre sci-fiszerűnek tűnnek, mégis működhetnek. De mégis milyen technológiák jelenhetik a megoldást?
Mesterséges fákkal és világosabb felhőkkel a jóért
A dokumentumfilm egyik legmegdöbbentőbb része az, ahol a néző testközelből ismerkedhet meg azokkal a forradalmi technológiákkal, amelyek célja nem csupán a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, hanem az atmoszférában már jelen lévő üvegházhatású gázok tényleges eltávolítása. A film világossá teszi: nem elég kevesebbet kibocsátani – az eddig felhalmozott szén-dioxidot is el kell tüntetni ahhoz, hogy érdemben csillapítsuk a globális felmelegedést.
Az egyik leglátványosabb példa erre az úgynevezett mechanikus fa, amelyet Arizonában tesztelnek. Ez a különös, oszlopszerű szerkezet a természetes fák működését utánozza, de azoknál akár ezerszer hatékonyabban képes elnyelni a levegőből a szén-dioxidot. A Carbon Collect fejlesztésében készült rendszer passzívan működik: a légmozgás önmagában elegendő ahhoz, hogy a levegő eljusson a kémiai szűrőkhöz, amelyek megkötik a szén-dioxidot. A gáz ezután hengeres tárolókba kerül, ahonnan biztonságosan eltávolítható vagy ipari célokra újrahasznosítható. A megoldás külön előnye, hogy száraz, szélcsendes területeken is hatékonyan működik, hátránya viszont a magas beruházási költség, illetve a szén-dioxid végső sorsa körüli szabályozási kérdések.
A levegőből történő közvetlen szén-dioxid-kivonás másik ígéretes formáját Izlandon alkalmazzák. A Climeworks által működtetett rendszer a levegőből kivont szén-dioxidot a Carbfix-technológiával kombinálva véglegesen eltávolítja: vízzel elegyítve a gáz a föld alá kerül, ahol reakcióba lép a bazaltkőzettel, és stabil ásványi formába kötődik. Ez a „kővé válás” akár már két év alatt megtörténhet. A folyamat teljesen zöld, hiszen a működéshez szükséges energiát egy vulkanikus erőmű szolgáltatja. Ugyanakkor ez a megoldás csak azokban a térségekben alkalmazható, ahol adottak a megfelelő geológiai feltételek, például bazaltos talaj és geotermikus energia.
Nem kevésbé lenyűgöző az a napelemes reaktor, amelyet a svájci ETH Zürich fejlesztett ki. Ez az eszköz a légkörből kivont szén-dioxidból és vízgőzből képes szintetikus üzemanyagot előállítani napenergia segítségével. A reaktor belsejében a napfény koncentrált hőjével 1500 Celsius-fok körüli hőmérsékleten molekuláris szinten bontják szét az alkotóelemeket, majd újraépítik őket szénhidrogénláncokká. A cél egy olyan körforgásos üzemanyagrendszer megteremtése, amely különösen a repülés és más energiaigényes ágazatok esetében válhat kulcsfontosságúvá. A technológia azonban egyelőre még csak kísérleti fázisban van, és igen költséges.
A dokumentumfilm olyan megoldásokat is bemutat, amelyek nem közvetlenül a szén-dioxid eltávolítására, hanem annak hatása csökkentésére irányulnak. Ilyen például a marine cloud brightening, vagyis a „felhővilágosítás”. Ennek során
apró, sós vízcseppeket permeteznek a levegőbe, hogy sűrűbbé és világosabbá tegyék a felhőket, ezáltal azok több napfényt vernek vissza a világűrbe.
A módszer célja az óceánfelszín hőmérsékletének csökkentése különösen érzékeny területeken, például a Nagy-korallzátonynál. A technika azonban komoly vitákat vált ki, hiszen beavatkozhat a természetes időjárási rendszerekbe, és hosszabb távon geopolitikai feszültségek forrásává is válhat.
Egészen más irányból közelít a problémához a brit Capchar startup megoldása, amely a biochar, vagyis biológiai eredetű faszén előállítására szakosodott. A növényi hulladékot oxigénszegény környezetben égetik el, így a szén nem kerül vissza a légkörbe, hanem stabil formában a talajba keverhető. Ez nemcsak hosszú távon megköti a szén-dioxidot, hanem talajjavító hatása is van: növeli a vízmegtartó képességet, és elősegíti a tápanyagok hasznosulását. Ráadásul ez egy olcsó, könnyen skálázható módszer, amely helyi közösségek számára is elérhető lehet – bár hatása inkább regionális szinten érvényesül.
Drasztikus megoldásként másoljuk a vulkánkitörést!
A klímamérnöki megoldások egyik legvitatottabb formája a sztratoszférikus aeroszol-injekció, amely lényegében a vulkánkitörések természetes hatását próbálja utánozni.
amikor egy nagyobb vulkánkitörés során kén-dioxid kerül a sztratoszférába, az ott apró részecskékké – szulfátaeroszolokká – alakul, amelyek visszaverik a napfényt, ezáltal globális lehűlést idéznek elő.
Ezt a jelenséget figyelték meg például az 1991-es Fülöp-szigeteki Pinatubo-kitörés után, amely átmenetileg fél fokkal csökkentette a Föld átlaghőmérsékletét. E technológiai másolat lényege, hogy mesterségesen juttatnának ki hasonló részecskéket – például kén-dioxidot – nagy magasságba, ballonokkal vagy speciális repülőgépekkel. A cél visszaverni a napsugárzás egy részét, így „napernyőként” csökkenteni a felszínre jutó hő mennyiségét. A módszer elméletben gyors és hatékony lehet a globális felmelegedés lassításában, azonban súlyos aggályokat vet fel.
A legnagyobb problémát a következmények kiszámíthatatlansága jelenti. A természetes időjárási rendszerek megváltoztatása – például a monszunok átrendeződése – komoly veszélyeket hordozhat, különösen a mezőgazdaságban. Emellett egy ilyen beavatkozás geopolitikai feszültségeket is kelthet: ki dönti el, mikor mennyit és hova kell permetezni? Ráadásul a technológia nem oldja meg a klímaváltozás gyökerét jelentő szén-dioxid-problémát, csupán ideiglenesen elnyomja annak egyik tünetét. Ennek ellenére több országban – például az Egyesült Államokban és Kínában – is zajlanak kísérleti programok az aeroszol-injekció biztonságos kivitelezhetőségének vizsgálatára. Egyes kutatók szerint ez lehet az utolsó védelmi vonal, ha más módszerek kudarcot vallanak.
A dokumentumfilm végső üzenete azonban világos: egyik technológia sem csodaszer, és egyik sem képes önmagában megoldani a klímaválságot. Szükség van rendszerszintű megközelítésre, amely magában foglalja a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését, az igazságos és átlátható finanszírozási modellek kialakítását, valamint a társadalmi és politikai együttműködést. Ahogy Prof. Myles Allen fogalmaz a filmben: „A fosszilis energiahordozók ipara képes lenne megoldani ezt. Az Egyesült Királyság 2022-es gázszámlái elegendők lettek volna ahhoz, hogy minden kibocsátott szén-dioxidot kétszeresen eltávolítsanak a légkörből.” A film tehát nemcsak a tudomány vívmányaira mutat rá, hanem a kollektív felelősségre is – a jövőnk ugyanis nem kizárólag a kutatók kezében van, hanem mindannyiunkéban.
(Borítókép: Vulkán az izlandi Reykjanes-félszigeten 2021. május 11-én. Fotó: Cris Toala Olivares / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
