Hajós András: Sokat ülök az arcukon, azért értem a nyelvüket

Vasárnap este ismét izgalmas pillanatoknak lehettünk szemtanúi TV2 showműsorában, A Nagy Duett hetedik adásában a nézők döntése alapján a múlt hetihez hasonlóan, most is öt páros mérkőzött meg egymással – a búcsúzó Visváder Tamás és Radics Gigi visszatért a színpadra.

Ezen a héten ráadásul egy másik meglepetéssel is szolgáltak a szerkesztők, hiszen a műsor a tervezettel ellenben két további adással bővült. Ennek értelmében A Nagy Duett elődöntőjére május 4-én, míg a végső döntőre május 11-én kerül sor, ahol a legjobb párosok küzdenek majd meg a végső győzelemért. A műsor ezen szakaszába érve még nagyobb a tét, így a versenyzők ezúttal is minden tőlük telhetőt megtettek. Persze a látottak és hallottak alapján lehet ezt jobb lett volna, ha nem reklámozzák...

A show-t ezúttal Till Attila és Liptai Claudia dalolása nyitotta, a műsorvezetők Pink: So what című slágerével indították el az adást, amelyben ezúttal is kétszer álltak színpadra a párosok, először egy szabadon választott duettel, majd egy a mesterek által írt dallal. 

Kasza Tibi pedig az előző adásokhoz hasonlóan már néhány perc után címet szolgáltatott az újságíróknak, miután elárulta, hogy nagyon örül, hogy Visváder Tomiék visszatértek, majd kiemelte, hogy „a csapatunk olyan, mint egy fordított közmunkaprogram, hárman dolgozunk, a Hajós meg nézi". 

Tavaszi lomtalanítás és csikidam!

A vasárnap esti adás a múltkor kiesés szélére sodródott Sydney van den Bosch és mestere Pető Brúnó előadásával indult, akik az Ellopták a biciklim című Ham Ko Ham nótát vitték a színpadra. Már a kisfilmből kiderült, hogy ezúttal sem egy túl komolyan vehető előadásra számíthatunk, a komolytalanságuk azonban a mulatós műfajból adódóan ezúttal nem volt műfajidegen. A műsor nézői számára már nem újdonság, hogy az éneket sokszor meglehetősen nehéz jóra értékelni A Nagy Duettben, a buli hangulatba azonban belefér, még ha esetenként a házibulik részeg hőbörgésére is hasonlított leginkább az előadásuk. 

A zsűri értékelése szerint jól állt a párosnak a műfaj és a dal is, a szakmai értékelés azonban ezúttal is inkább a viccek durrogtatásából állt.  Horváth Tamás például annyit tett hozzá a produkcióhoz, hogy „ennyi hajléktalant én még nem láttam boldognak”, szerencséjére azonban Kasza Tibi kicsit tompított a megszólalásán kiemelve, hogy a színpadon lomisokat játszottak el a versenyzők, nem pedig hajléktalanokat. 

Hajós András számára saját emlékeket idézett fel az előadás, mivel korábban ellopták az ő biciklijét is, ám a rendőrség elkevert valamit, és végül őt hívták be gyanúsítottként. Hozzá hasonlóan szerencsénkre azt is megtudhattuk, hogy Szabó Zsófinak is ellopták már a kerékpárját. Mindez azonban csak a kezdet volt. Horváth Tamás ugyanis úgy reagált Szabó Zsófi azon mondatára, hogy Pető Brúnó most nem volt megerőszakolva, hogy azért a tengerentúlon már lehet utolérte volna az eltörléskultúra gyorsan őrlő malma. 

Lehet az kéne, hogy megerőszakolják

– mondta. 

A produkciójával a zsűritől 33 pontot zsebelt be a páros. 

Másodikként az elmúlt két hétben is adásgyőztesként végző Mihályfi Luca és Hegyes Berci mutatta meg az általuk tanultakat, az RGO: Létezem című slágerét pedig egy katonai kiképzés bemutatásával dobták fel. Az ének pedig ezúttal is a helyén volt a való életben is egy párt alkotó versenyzőknél, Hegyes Berci már az elmúlt hetekben is bizonyította, hogy nem csak a tánctudás, hanem az énektudás osztásánál is jó sorban állt. Legalábbis egy ideig biztosan. 

Szabó Zsófi szerint profi volt az előadás, sőt, a mindig kritikus Hajós András szerint is helyén volt a hang, és a „szikoraság” is, a meglehetősen visszafogottnak indult értékelés azonban ezt követően is meglehetősen éles kijelentések követték. Ugyanis miután Szabó Zsófi kiemelte, hogy szerinte „menő katonának lenni”, Hajós András rávágta, hogy „kevés dolgot utálok jobban, mint a katonaságot”, Kasza Tibi pedig tovább görgetve a témát azt mondta, hogy ha támadás éri hazánkat, reméli nem ők ketten lesznek az utolsó védvonalban, mert „akkor sz*rban vagyunk”. 

A pontok ennek ellenére tükrözték a produkció minőségét, és a páros ezúttal is bezsebelte a maximális 40 pontot. 

Az őket követő Aurelio és Nótár Mary sem okozott csalódást ezúttal sem,  akik ezúttal török ruhába, vízipipázó háremhölgyek között adták elő Cserháti Zsuzsa slágerét a Kicsi, gyere velem rózsát szedni-t. Az abszurd látvány azonban nem okozott sokáig sokkot, ugyanis Aurelio futballszurkolóhoz illő üvöltő énekhangja hamar elvitte a nézők figyelmét. Bármennyire is megdöbbentő a valóságshow-sztár énekhangján hallani a magyar zenetörténelem egyik leghíresebb dalát, fontos megemlíteni, hogy Nótár Mary most is megvillantotta elképesztő énekhangját, és a disszonáns hangok erdejében sem hibázott egyszer sem.

Ehhez mérten a zsűri is meglehetősen örömmel hallgatta a produkciót. Kasza Tibi kiemelte, hogy bár korábban úgy gondolta, hogy Aurelio „a kontár, ha már ott van mellette Nótár”, ma nem ez történt, mert ha mellette nem ilyen hang lenne, ez ma már éneklésnek tűnt volna, mégha nincs is hangja. Horváth Tomi méltán kiemelte, hogy Nótár Mary az egyik legjobb mester a mezőnyben, mivel úgy kezeli Aureliot, ahogyan az meg van írva. A botrányhőst ráadásul tovább dicsérte: „hanggal ugyan nem tudsz rendelkezni, de dinamikázol. Inkább

kicsi, gyere velem gombát szedni, hátha hallucinálok valami hangot is

– vicceskedett. 

A pozitív értékelések pedig számokban is mérhető volt, 40 pontot kaptak.

Tovább bővítette a színházba illő előadásaik sorát Lékai-Kiss Ramóna és mestere Brasch Bence, akik a műfajra jellemző módon Demjén Ferenc El kell, hogy engedj című számát adták elő, a produkció pedig akár a Hogyan tudnék élni nélküled című sikerfilm egyik jelenete is lehetett volna. Esetükben ezen különösebben nem kell meglepődni, Brasch Bence ugyanis már nem egyszer megmutatta énektudását, Lékai-Kiss Ramóna számára pedig szintén nem idegen közeg a színház, így a mostanihoz hasonló musical-hatású előadások sem. 

A zsűri kiemelte, hogy bármennyire is könnyen kirázták a könyökükből, ezt a dalt így előadni nagyon nehéz. Horváth Tamás szerint ismét kiléptek a komfortzónájukból, ami abból a szempontból azért támadható álláspont, hogy ez bármennyire is egy show, nem áll távol a színháztól. 

Rami, lehet, hogy én hiszek benned egyedül ebben az országban, de csinálok akkor neked egy lemezt, és együtt bukunk meg

– maradt hű humorához Hajós András értékelésében, aki társaival együttesen 40 ponttal jutalmazta az előadást. 

A múlt héten bármennyire is sértetten fogadta a végül búcsúzó, majd visszatérő Visváder Tamás a zsűri értékelését, és hangoztatta, hogy ő amiatt veszi poénra sokszor az előadásmódot, mert fentről ezt várják el tőle, a vasárnapi adásban ismét jó kedélyűen, viccelődve állt kamerák elé Radics Gigi oldalán, a Neoton Família: Santa Maria című dalát újragondolva. A produkció a tökéletlenségek, és Visváder szövegtévesztése ellenére is az este egyik üde fénypontja volt, már ami a szórakoztatás-faktort illeti. Ezt pedig nem csupán én állítom, a zsűri is hasonlóan értékelte a párost, akiket szórakoztatónak és humorosnak tartanak, így szerintük rájuk tényleg nagy szükség van ebben a műsorban. Mondandójukat végül 37 ponttal erősítették meg. 

Arcra ülés és hamisítatlan roma buli is volt, mégis úgy fáj

A legjava pedig csak ezután következett, a második körben következhettek a mesterek dalaiból fabrikált duettek. Ezek közül már az elején arcpirító dalt hallgathattak meg a nézők, ugyanis Sydney van den Bosch-ék Bruno és Spacc: Aha-aha című Z-generációs himnuszát adták elő, amely finoman szólva sem szűkölködik szexuális utalásokban – elég csak az „ülj rá az arcomra, pattogj rajta csattogva” sorra gondolni. Ennek ellenére talán ez volt a páros eddigi legjobb előadása, amelyen annak ellenére, hogy az autotune sokat segített, Sydney van den Bosch pedig tökéletesen hozta a dalt, még a megbotránkozók is jól szórakozhattak.

„A költészetet színpadra vinni mindig nagy felelősség” – értékelt Kasza Tibi, aki a „szívem fektesd le a gyereket” felirattal ülte végig a dalt, amit szívesen látott volna Schmuck Andor előadásában is. Persze menetrendszerűen érkezett Hajós András újabb címadó kiszólása is, aki ezúttal úgy magyarázta, hogy érti a mai fiatalokat, hogy

Sokat ülök az arcukon, azért értem a nyelvüket.  

Pető Brúnó és Sydney van den Bosch 36 pontot azonban még így is kiérdemelt. 

Mihályfi Luca és Hevesi Berci az énekesnő és Manuel Rendben című slágerét varázsolták a színpadra. Eredetileg egy meghitt szerelmes pillanatra számítottak, a produkció azonban inkább az este egyik legmeghatóbb, könnyfakasztó kisfilmjével maradt emlékezetes. A színpadon ennek ellenére hozták a tőlük megszokott színvonalat, még ha Hegyes Berci énektudása ezúttal hagyott némi kívánnivalót maga után, de az érzelmek végül mégis levették a zsűrit a lábáról – na meg a félmeztelen felsőtest villantása a nézőket. Szabó Zsófi megjegyezte, hogy a félmeztelen felsőtest kissé elvitte a figyelmét, míg Hajós András ironikusan megjegyezte: „A régi énem azt mondta volna, hogy sajnos mi is hallottuk” – utalva a táncos mondatára, miszerint ezt a dalt most kifejezetten szerelmének szeretné elénekelni. A hamis hangokért ezúttal pontlevonás is járt, így az elmúlt adások legstabilabb párosa a maximum helyett ezúttal „csak” 39 pontot érdemelt ki. 

A könnyes zsebkendők azonban csak ezt követően áztak át igazán, ugyanis Aurelio és Nótár Mary hamisítatlan roma bulit csaptak: a Csigabiga című dallal varázsolták el a közönséget. Aurelio ráadásul cigányul is tanult az adásra, és a lendületük, vidámságuk a közönség szívét is megnyerte. Hajós András szellemesen megjegyezte, hogy „a lábad egy ponton nagyobb cigány volt, mint Győzike lába valaha", Kasza Tibi pedig hozzátette: „inkább lennék büfés most, mint zsűri." A duó hatalmas ovációt kapott, ehhez mérten pedig az sem volt meglepetés, hogy 40 ponttal jutalmazta őket a zsűri – bebizonyítva, hogy egy ilyen műsorban nem a hibátlan ének, hanem ez a fajta őszinte, szívből jövő szórakoztatás a siker kulcsa.

A még mindig az előző produkciótól nyüzsgő stúdiót hamar lehűtötte Brasch Bence és Lékai-Kiss Ramóna, akik a színész 15 évvel ezelőtti slágerét, a Fogadj el így című szerelmes dalt adták elő. Brasch hangja a videóklip elkészülése óta jócskán megérett, a produkciót pedig ezúttal már jóval szerényebb hajkoronával adta elő, ami persze így sem fékezte meg a Viva-korszak nosztalgiavonatát.

„Szatír és szatírné” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az előadás utáni párbeszédet Till Attila utalva a ballonkabátos párosra, ami hamar újra a „poénok” útjára terelte a műsor folyamát. Pedig Szabó Zsófi ezúttal tényleg fontos dologra világított rá, miután feltette a kérdést:

Nem futtatjátok le magatokban, hogy ide felesleges értéket teremteni? Szerintem persze igenis megéri ezzel foglalkozni és dolgozni, de nem lehet igazságosan pontozni

– mondta, akivel ezer meg ezer hol rossz, és néha jobb poén ellövése után Kasza Tibi is egyetértett, szerinte hálátlan nem duett dalt ketten előadni.  A páros ezúttal 37 ponttal gazdagodott. 

Hangjával ugyan a tehetségkutatók futottak kategóriájába is nehezen férne be, Visváder Tamás előadásmódja, de színészi kvalitását ismét megvillantotta, pedig ezúttal tényleg nehéz dolga volt: Radics Gigivel az énekesnő Úgy fáj című dalát vitték színpadra. És bármennyire meglepő, tényleg fájt. Ezúttal azonban a korábbi viccek többségével ellentétben már tényleg a nevetéstől, ugyanis a duó Aurelióék magasságába lépett szórakoztatásban.

„Defektből effekt, hátrányból előny. De többször felkacagtam, remekül szórakoztam.  Visszaszavaztak, a hangoddal pedig most megháláltad. Egy beteg embert nem bántnunk” – célozta mondandóját főként Visváder Tamás irányába Hajós András. 

A kelletlen poénkodás a többi zsűritagtól is elmaradt, Horváth Tamás pedig Radics Gigi énekhangját dicsérte. „Radics Gigi dalt énekelni kihívás, de ti színészkedtek, belelálltatok. Tamás humoros, jól fogja meg a dolgot, és Gigit is jó ilyen szerepben látni” – emelte ki, amire Visváder csak annyit reagált, hogy ordibált, mert „úgy fájt”. A pontok hallatán azonban már aligha sajgott bármilye is a párosnak, ugyanis 36 pontot kaptak az előadásra.

Veszélyzóna

A napi győztes ezúttal a zsűri pontszámai és a szavazatok alapján Nótár Mary és Aurelio lettek, akik elsőként meneteltek tovább a jövő heti elődöntőbe. A másik biztos továbbjutó a szavazás lezárását követően Mihályfi Luca és Hegyes Berci párosa lett, így Lékai-Kiss Ramóna és Brasch Bence, Pető Brúnó és Sydney van den Bosch, illetve Radics Gigi  és Visváder Tamás párosa került a veszélyzónába. Persze itt még koránt sem ért véget a műsor, ugyanis a zsűri egy párost még megmenthetett a végső szavazástól, a voksok többsége pedig ezúttal Brasch Bencéékre esett, így ők is ott lesznek legközelebb is a mezőnyben. Ezzel ugyanaz a két páros közül került ki a kieső, akik a múlt héten is pengeélen táncoltak. 

És hogy miért néztünk végig ezúttal is egy a múlt hetihez szinte teljesen megegyező végjátékot? Azért, hogy egyfajta időutazóhoz mérten, a múltat, és így a jövőt is megmásítva most a két páros közül, a múlt hetivel ellentétben Pető Brúnótól és a várandósságát ezúton bejelentő Sydney van den Boschtól búcsúzhassunk. 

A Nagy Duett jövő vasárnap, május 4-én négy párossal, az elődöntővel folytatódik. 

(Borítókép: TV2)