Harry herceg a bizonyíték: a királyi család gyűlöli a felelősségvállalást

Harry herceg élete teljes egészében megváltozott, amikor úgy döntött, feleségül veszi Meghan Markle amerikai színésznőt. A brit királyi családban több példát is láttunk már arra, hogy valaki rangján alul szeretett volna házasságot kötni, pusztán szerelemből, ennek viszont soha nem lett jó vége – leginkább azért, mert az illető nem kapott rá engedélyt. Margit hercegnő egész életén át tartó boldogtalansága a legjobb példa erre, azonban III. Károly király egész életének drámája is ugyanezt bizonyítja. Egyvalamivel viszont egyik családtag sem számol, pedig minden egyes alkalommal eljött az ideje: ez pedig a következmény.

A királyi család legtöbb tagja láthatóan ugyanis nem igazán tud mit kezdeni a ténnyel, miszerint a tetteknek – legyen az helyes vagy helytelen – következménye van. A közel harminc éve meghalt Diána hercegné számára is ezt volt az egyik legnehezebb elfogadni, éppen úgy, ahogy Margit hercegnőnek és III. Károly királynak is. Ezt a sémát a következő generációk is továbbviszik, jelen esetben Harry herceg tetteiben és döntéseiben manifesztálódik mindez. De hogyan is jutottunk idáig?

A menekülő herceg kálváriája

Miután Harry herceg és Meghan Markle egybekeltek, rövid időn belül világossá vált számukra, hogy éles megkülönböztetésben részesülnek Vilmos herceg és Katalin hercegné párosához képest. Részben emiatt is határozott úgy öt évvel ezelőtt Harry herceg, hogy lemond címeiről, és hátrahagyja addigi életét Meghan Markle boldogságáért. Közvetlen rokonsága persze nem feltétlenül értette, hogy miért érezte ezt helyes döntésnek, azonban később kitálalt arról, hogy egy visszahúzó erőnek, egy örökké szorító láncnak érezte azt, hogy a királyi család tagja volt. Minderről egy 2021-es Oprah-interjúban vallott először, hiszen akkor még jó ötletnek tűnt borítani a bilit minden sérelmével kapcsolatban, ráadásul azok után, hogy a Netflix is megannyi szerződést ajánlott számukra feleségével, még biztosabbnak érezte döntését.

A menekülés Harry herceg számára ugyan ösztönös cselekedet, de kicsit sem meglepő. Szüleitől ezt a példát látta, különösen, ha a tetteik következményeinek viseléséről volt szó. Édesapja előszeretettel húzta fel a nyúlcipőt, ha hibás döntéseinek elismerésére került volna sor, és édesanyja is inkább mindig másban kereste a hibát, és előszeretettel tetszelgett az áldozat szerepében egész életében. A kiváltságok tengerében így szinte egyetlen feladatuknak nem tudtak eleget tenni, sem mint egyének, sem mint házastársak – nemhogy méltóságteljesen szolgálni a népet. Nem csoda tehát, hogy

Miután úgy döntöttek feleségével, hátrahagyják Nagy-Britanniát és az ottani életük minden kiváltságát és felelősségét, a herceg nem igazán akarta elfogadni, hogy már közembernek számít. Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy „a státuszom nem változott, nem is változhat, hiszen én az vagyok, aki vagyok, ezen nem lehet változtatni”. Míg ez részben igaz, az a tény, hogy hercegi feladatait nem látja el, igenis hatalmas változással járnak a mindennapjait tekintve, például már nem jár sem neki, sem családjának a királyi család által biztosított védelem, amit az egyik legnehezebb volt elfogadnia.

35 évig szolgáltam a hazámat, és úgy gondolom, még most is ezt teszem

– vélekedett a friss BBC-interjúban. Az tagadhatatlan, hogy beleszületett a hercegi szerepbe, ez nem az ő döntése volt, viszont az már igen, hogy elmeneküljön az ezzel járó felelősségek elől.

A trónörökös és a tartalékos

Néhány évvel ezelőtt adta ki életrajzi könyvét, amelyben többek között édesanyja elvesztéséről, apjával és testvérével való kapcsolatáról, sőt a királyi családban betöltött szerepéről is írt. Utóbbi esetében kiderült, tartalékként tekint magára, ráadásul azért, mert édesapja is így fogalmazta meg helyét a család táplálékláncában. A hercegről a következőképpen beszélt III. Károly még a születése előtt, feleségének is címezve mondandóját:

Remek, adtál nekem egy trónörököst meg egy tartalékost, a munkám ezennel el van végezve.

A király még nem is tudta, de ezzel a kijelentésével megpecsételte fia sorsát mint fekete bárány. Mindehhez természetesen az is hozzájárult, hogy Diána hercegné nem állt gyermekei apja mellé abban, miszerint kiváltságos helyzetük mellett kötelezettségeik is vannak, amik szintén abból fakadnak, hogy hercegnek születtek. Harry hercegben ez a kötelezettségtudat sohasem szilárdulhatott meg teljesen, mivel ő mindig csak a tartalék volt.

Egészen fiatal korában megtapasztalta, hogy Vilmos elsőszülött révén fontosabb, előbbre való, mint ő, ezt a helyzetet pedig senki sem tanította meg kezelni neki. Édesapjának fel sem tűnt ez, édesanyja pedig mindig egyenlően szerette őket, és nem is vett részt a királyi család életében annyira, hogy észrevegye ezt. Tinédzserkorukban aztán kitört a Vilmos-mánia is, amikor minden fiatal lány őrjöngve rajongott fivéréért, amire szintén irigy volt, és mindez csak tovább tetézte kisebbségi komplexusát. Édesanyjuk halála után szintén kevesebb figyelmet kapott, így egészen sajátos megoldást választott a gyász feldolgozására: az alkoholhoz és a drogokhoz nyúlt. Állítása szerint a pszichedelikus szerek átsegítették a traumán, viszont a mai napig nem múlt el az édesanyja elvesztésével járó fájdalom. Diána hercegnével együtt ugyanis a mentsvárát veszítette el, a leghűségesebb szövetségesét.

Meghan Markle volt az első ember anyja halála után, aki mellett teljes értékűnek érezhette magát. Közös sorozatukban a herceg azt mondta:

Meghan nagyon sok szempontból hasonlít édesanyámra. Ugyanolyan együttérző és empatikus, ugyanolyan magabiztos és melegséget áraszt.

Ez a hasonlóság hozta ki Harry hercegből is édesanyja örökségét, a harcias lázadót, de egyben ennek köszönhetőn volt képes szembeszállni a királyi családdal saját és felesége boldogsága érdekében is. Szintén a sorozatban mondta, hogy gyermekeiben (főként Lilibetben) is felfedezi Diánát, nekik azonban egy teljesebb, boldogabb gyermekkort szeretne adni, mint amiben neki része volt.

Diána öröksége 

Harry herceg és Diána hercegné életútja rendkívül hasonló. Mindkettejük számára nehézség felelősségteljesen viselkedni, mivel túlzottan vágynak a szabadságra, és közben észre sem veszik, hogy az orruk előtt van. Harcba szállnak a médiával, majd védőpajzsként, eszközként használják saját imidzsük feljavítására vagy éppen megvédésére. Ez az összefüggéstelen, kapkodó viselkedés jellemezte a néhai hercegnét, és ugyanígy cselekszik most Harry herceg is.

A herceg is ugyanúgy összeveszett mindenkivel és magára haragított mindenkit, akit csak tudott a családjában, majd áldozatként vonult fel az amerikai sajtóban, oldalán feleségével, Meghan Markle-lel, aki támogatta mindezt. Diána hercegné sok mindennel nem értett egyet a királyi család működését illetően, a problémát viszont az jelentette, hogy nem is igazán kívánta tiszteletben tartani azokat. Ezt elsősorban azzal tette, hogy fiaiban nem erősítette meg a népük iráni felelősségtudatot, szinte semmibe vette a tényt, hogy egy trónörököst és egy herceget nevel. Ez Harryre nagy hatással volt, most pedig vissza is üt, legfrissebb interjújában meg is fogalmazta: „A történelem ismétli önmagát.”

Ezt a csatabárdot feltehetően soha nem ássák már el. Míg Vilmos a monarchia érdekében túl tudott lépni ezen, Harry képtelen rá, ragaszkodik hozzá, és mind a mai napig várja a bocsánatkérést érte. Ezzel a viselkedéssel viszont kizárólag saját maga alatt vágja a fát, ugyanis királyi sarjként mindenkinek a monarchiát és a nép szolgálatát kell az első helyre tennie, ezt diktálja a kötelesség. Családja tiszteletben tartja döntését, miszerint Harry herceg ebből többé nem akarja kivenni a részét, viszont ennek az a következménye, hogy végül tényleg teljesen magára marad. Ezt senkinek nem lenne könnyű elfogadnia, így nem meglepő, hogy Harry számára sem az.

Békét kötne

Többévnyi bizonygatás, próbálkozás és eredménytelen harc után Harry herceg úgy döntött, ismét édesanyja nyomdokaiba lép, és a média segítségét kéri. Exkluzív nagyinterjút adott az első számú brit lapnak, amelyben elmondta, ki akar békülni családjával, többé nem látja értelmét a viszálykodásnak, mivel értékesebbnek tartja az életet ennél. Arról is beszélt, hogy tudja, sokan a családjából soha nem fogják megbocsátani neki, hogy könyvet írt vagy beszélt egyes történésekről, viszont hiszi, a békéhez szükség van az igazságra. A BBC-interjúval az volt az elsődleges célja, hogy a királyi család által elhallgatott igazságokra fényt derítsen, illetve hogy közvetetten kezdeményezze a békekötést.

Nem tudom, mennyi ideje van hátra az apámnak, aki a biztonsági kérdés miatt nem áll szóba velem. Azonban az élet értékesebb annál, hogy tovább csatározzunk, jó lenne, ha az igazság kiderülése után jöhetne a békülés

– fogalmazott a herceg. Hangsúlyozta, nagyon szereti a hazáját, és öt évvel ezelőtt is fájó szívvel hagyta maga mögött. Fontosnak tartaná, hogy megmutathassa gyermekeinek az otthonát, de erre most még nem sok esélyt lát. Arról is beszélt, hogy édesapja könnyen helyre tehetné ezt a helyzetet, hiszen a legfőbb döntés már az ő kezében van. Meglátása szerint elég lenne, ha III. Károly utat engedne a szakembereknek, hogy rendezzék Harry herceg és családja biztonságát, hogy ne csupán királyi meghívásra térhessenek vissza a szülőföldjére.

A slamasztika, amibe Harry herceg keveredett, rendkívül összetett probléma, és épp annyira van szerepe benne neki, mint a királyi család egészének. Úgy fest, senki sem akar tanulni a múlt hibáiból, mindenki ragaszkodik a saját igazához és büszkeségéhez. A béke valóban elkerülhetetlen az igazság nélkül, azonban egyelőre egyik fél sem ismerte be, hogy hibázott. Ez az, amibe az egyébként is problémás apa-fia kapcsolat belebukhat, és ez az, amiért Harry herceg sohasem kaphatja meg, ami úgy érzi, hogy járna neki.

(Borítókép: Harry herceg 2025. április 9-én. Fotó: Max Mumby / Indigo / Getty Images)