Hátborzongató bűncselekmények történtek az Alföldön

2025.05.09. 12:34
Gyilkosság, rablás, családon belüli erőszak, szerelmi bosszú – bármi megtörténhet még a legálmosabbnak tűnő alföldi városban is, de mekkora mázli, ha van egy hozzáértő rendőrnő? Kár, hogy a kollégái ezt nem feltétlenül becsülik meg, így dr. Patócs Ilonának nemcsak a gyanúsítottakkal kell megküzdenie, hanem a saját társaival is, akik előítéletei elől nem tudott menekülni.

Időutazásra indulhatnak a magyar bűnügyek rajongói, hisz Patócs Ilona A nyomozó című könyvének forgatásakor rögtön egy hátborzongató bűnesettel találják szemben magukat az olvasók, ráadásul mindezt a kilencvenes évek kezdetén. Egy tinédzser fiú olyan brutális módon végezte ki a húgát a sátánra hivatkozva, hogy a tetthely feltérképezése még az orvosszakértőnek is komoly dilemmát okozott. A látvány mindenkit alaposan próbára tett, de nem úgy, mint a szomszédokét, akik önként és dalolva jelentkeztek, hogy vallomást tegyenek, hátha ezzel kapnak egy-két információt ők is. 

A történet megtörtént, a szerzőnek pedig az ország legelső bűnügyi vizsgálójaként nem csupán a pimasz elkövetőkkel kell megküzdenie, de egy férfiak által erősen uralt területen, a saját kollégáival is. A rendőrök akkor még nem is sejtették, hogy az állandóan szekált nőből egyszer az ország egyik legismertebb ügyvédje lesz…

Rendőrségtől a tárgyalóteremig

Dr. Patócs Ilona nem szépít az átélt eseményeken, és nem kezd öndicséretbe még akkor sem, amikor az olvasó azt gondolná, hogy már rég kijárna neki. Az eseteket nem szárazon, rendőri szaknyelven mutatja be, helyette inkább olyan hangulatot fest le, mintha csak egy kávézás alkalmával mesélne egy barátunk a munkahelyi problémáiról. Üdítő lehet az is, hogy végre megismerhetjük, mi járhat egy egyenruhás fejében, amikor a legszörnyűbb életellenes bűncselekmények helyszínén jár, vagy ha csak egy futó lopásról van szó.

Alapos korképet kaphatunk a kilencvenes évek alföldi hangulatából, ahol bármi megtörténhet.

A férfiak által uralt területen ráadásul tényleg nem egyszerű kiemelkedni a többiek közül, vagy szimplán csak a munkáját elvégeznie…

A szerzőt először elküldik, hogy végezze el a jogi egyetemet, majd utána szárazabbnál szárazabb munkákat adnak neki, ahol nem tudja megmutatni a tehetségét. Pedig ha tudták volna a társai, hogy az ország egyik legismertebb ügyvédje lesz alig pár évvel később, valószínűleg hosszasan és jóval erényesebben marasztalták volna a kapitányságon.

A rendőrből végül sikeres ügyvéd lett, aki például Hatvani Istvánt védte a Prisztás-gyilkosság ügyében, védencéről pedig a mai napig állítja, hogy ártatlanul ítélték el. Hatvani volt az, akit korábban elítéltek a Prisztás-gyilkosság miatt, mondván, ő lőtte le 1996. november elsején Óbudán az alvilágban is ismert vállalkozót, méghozzá Portik Tamás megbízásából. A gyilkosság miatt Portikot, rajta kívül pedig Fazekas Ferencet is elítélték, aki a helyszínre csalta az áldozatot. Igen ám, de miután Hatvaniékat elítélték, az ismert szlovák bérgyilkos, Jozef Rohác „jelentkezett”, és bevallotta: ő ölte meg Prisztást

Az ügyvédnő fellebbezett a korábbi ítélet ellen, perújítást kezdeményezett. Rohác akkor a bíróságon azt mondta, hogy a bűncselekményért elítélteknek (tehát Portiknak, Hatvaninak és Fazekas Ferencnek) semmi közük nem volt a vállalkozó megöléséhez. Vallomásában részletesen leírta a bűncselekmény helyszínét, az elkövetés módját és annak egyéb körülményeit. A bíróság kérdésére válaszolva elmondta, hogy azért tesz beismerő vallomást, mert az évek során a fegyházban megváltozott, így nem tartja helyesnek azt, hogy másokat ítélnek el azért, amit ő követett el. Első körben felmentették Hatvani Istvánt, végül jogerősen mégis elítélték a férfit. 

(Patócs Ilona: A nyomozó. Troubadour Books, 2025, 318 oldal)