Lusta bunkók és deviáns kollégák teszik rémálommá a munkahelyeket?

Amikor munkáról van szó, a legtöbb ember számára elsősorban a soha meg nem szűnő stressz, a nyomás, a korán kelés vagy éppen a fizetés jut eszébe. Egyet hátralépve azonban már jóval több panaszt tudnak felsorolni a munkavállalók, ha arra terelődik a szó a beszélgetésben, hogy kinek milyen napja volt, vagy éppen ezúttal mi volt az, amivel az őrületbe kergették a kollégái, a főnökei. 

Az esti családi beszélgetések során sokan hallhatták már, hogy kinek melyik munkatársa hogyan húzta ki magát az összes feladat alól, szegte meg a munkaidőre és viselkedésre vonatkozó szabályokat, vagy tettette magát elfoglaltnak, esetleg teljesen alkalmatlannak, elkerülve azt, hogy újabb feladatokat varrjanak a nyakába. 

Ezek ugyan valóban igencsak bosszantó dolgok, ám amikor a munkahelyi deviáns viselkedésről esik szó, elsőként aligha arra gondol az ember, hogy a kollégái hány percig bambultak ki az iroda ablakán a munka elvégzése helyett.

Amikor munkahelyi devianciáról beszélünk, sokkal inkább azok a munkavállalók jutnak eszünkbe, akik kirívó módon kerülik a munkát, lopnak a cégtől, vagy nyíltan, akár tettlegességig fajuló konfliktusba kerülnek. De mi van akkor, ha a deviáns viselkedés sokkal árnyaltabb is lehet? Gondoljunk csak azokra, akik rendszeresen elkalandoznak a gondolataikban, túlságosan hosszú kávé-, ebéd- és cigiszüneteket tartanak, vagy szexista „apuvicceket” ejtenek el egy-egy értekezleten – ne adj’ isten, az irodába beérve a fiatal recepciós kislánynak. Kutatások szerint a legtöbb alkalmazott rendszeresen gyakorol apróbb szabálysértéseket, ami alapjaiban változtatja meg azt, ahogyan a munkahelyi devianciát értelmezzük.

Nem elég, hogy lusták, még viccesnek is gondolják magukat 

A hagyományos kutatások gyakran élesen elkülönített kategóriákban gondolkodtak: a deviancia vagy személyek ellen irányul (például ellenségeskedés a kollégákkal), vagy a szervezet ellen (például szabályszegés vagy a termelékenység szándékos hátráltatása, csökkentése). Csakhogy a munkavállalók többsége nem sorolható egyszerűen a jó vagy rossz kategóriába, és viselkedésük sem mindig illik bele ezekbe a merev sémákba. Sokkal gyakoribbak az apróbb, alig észrevehető, de romboló viselkedésformák, amelyek együttesen jelentős hatással lehetnek a munkahelyi kultúrára.

Most egy átfogó kutatás során a HEC Paris Business School kutatói több mint 6000 munkavállaló válaszait elemezték, húsz különböző nemzetközi tanulmány alapján. A statisztikai modellezés segítségével öt különböző viselkedési mintázatot – devianciatípust – sikerült azonosítani, amelyek túlnyúlnak a klasszikus jó/rossz vagy személy/szervezet felosztáson. Egy másik kutatás során – amelyben 553 személy vett részt – ráadásul szintén megerősítették ezeket a mintázatokat, és azt is vizsgálták, hogy ezek miként hatnak az elégedettségre, a felmondási szándékra és más munkavégzési mutatókra.

Az első és legnagyobb csoport a „visszahúzódó munkavállalóké”, akik a kutatásban részt vevők 39 százalékát tették ki. Ők nyíltan nem problémásak, sokkal inkább a háttérbe húzódnak, de gyakran késnek, visszafogják az erőfeszítéseiket, és általában kerülik a közvetlen részvételt. Viselkedésük jól illeszkedik a nemrégiben elterjedt csendes elbocsátás áldozataiéhoz. A következő, kisebb csoport

Ők kombinálják az alacsony produktivitást a társas viselkedés hiányával, ami talán az egyik legbosszantóbb magatartásnak számít a kollégák szemében. A „megrekedt munkavállalók” (a résztvevők 21 százaléka) sem tűnnek különösen rombolónak a felszínen – gyakran csak elkalandoznak, vagy néha-néha késnek –, ám passzivitásuk és motiválatlanságuk hosszú távon akadályozhatja a szervezeti fejlődést – írja a vezető szerző a The Conversation hasábjain. 

A klasszikus rossz almák, azaz a „kiemelten deviánsak” csoportjába tartoznak (4 százalékuk), akik többféle zavaró viselkedést is rendszeresen gyakorolnak – jellemzően azért, mert erős elégedetlenséget éreznek a munkájukkal kapcsolatban. Végül nem szabad elmenni szó nélkül a „minimálisan deviánsnak” elnevezett csoport (27 százalék) tagjai mellett sem, akik tartózkodnak a legtöbb szabálysértéstől, és általában példás munkahelyi polgároknak számítanak. Még ha ezek az arányok torzultak is a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodás miatt (az emberek hajlamosak jobb színben feltüntetni magukat), a számok így is azt mutatják, hogy

A kutatás fontos következtetése azonban kétségkívül az, hogy a munkahelyi deviancia nem csupán a szabályszegések szélsőséges példáiról szól. Az olyan viselkedések, mint az álmodozás, a hosszabb szünetek tartása vagy a cinikus megjegyzések, sokkal gyakoribbak – és bár nem váltanak ki azonnali reakciót a vezetésből vagy a kollégákból, ezek az apró dolgok idővel alááshatják a szervezeti kultúrát.

Hatással van a teljesítményre is

A dolgozók gyakran akkor kezdenek nem megfelelően viselkedni, amikor igazságtalanságot éreznek – például egy túlzottan követelőző főnök vagy éppen a támogató közeg hiánya miatt. Az ilyen helyzetek gyakran vezetnek ahhoz, hogy a munkavállaló valamiféle ellenállásban fejezi ki elégedetlenségét. A kutatás megerősítette ezt:

Ezzel szemben az elszigetelődés érzése inkább megrekedt viselkedésformákhoz vezet. Persze a személyes jellemzők is komoly szerepet játszanak. A barátságos közeg hiánya például növeli az esélyt a beosztottak udvariatlanabb viselkedésére. Az igazán érdekes azonban az, hogy még a leginkább lelkiismeretes munkavállalók is mutatnak némi devianciát – jellemzően visszahúzódás vagy illetlen megnyilvánulás formájában. Valószínűleg azért, mert magas elvárásokat támasztanak magukkal és másokkal szemben, és frusztráció esetén hajlamosak nyíltan jelezni, ha ezeket nem teljesítik.

A deviáns viselkedés természetesen hatással van a teljesítményre is. A „minimálisan deviánsak” általában jól dolgoznak, támogatják társaikat, és elégedettek a munkájukkal. Ezzel szemben

Ugyanakkor a helyzet ennél összetettebb: például a „visszahúzódó” és „megrekedt” típusú dolgozók gyakran nem keltenek feltűnést, ám a cég szempontjából hosszú távon jócskán akadályozhatják a fejlődést – állítják a kutatók. Külön figyelmet érdemelnek a „lusta bunkók”, akik ellentmondásos módon egyes területeken visszahúzódnak, nem végzik el a rájuk bízott feladatokat, és udvariatlanok, máskor viszont segítőkészek, és akár kiemelkedően is teljesítenek. Az ilyen kettősségek különösen nehézzé teszik a vezetők dolgát, hogy hol is húzzák meg a határt az elfogadható viselkedés és a tolerálhatatlan között.

Nem mindig szándékos rosszindulatból ered

A kutatás rávilágított arra is, hogy a szabályszegés nem feltétlenül szándékos rosszindulatból ered. Sokan egyszerűen így próbálnak megbirkózni a munkahelyi stresszel, kiégéssel vagy személyes nehézségekkel. Némelyikük visszahúzódása mögött akár egészségügyi problémák is állhatnak, másoknál viszont ez egyszerűen magyarázható a motivációhiánnyal – így ha sikerül ezeket a különbségeket megérteni, a vezetők sokkal hatékonyabban kezelhetik a problémákat.

A deviancia tehát nem feltétlenül ritka jelenség. Bár csak 4 százalékuk vallotta be azt, hogy rendszeresen mindenféle szabályszegést elkövet, ugyanakkor csak 27 százalékuk állította, hogy teljesen mentes az ilyen viselkedéstől.

Ez a felismerés alapjaiban formálhatja át azt, ahogyan a munkahelyi viselkedést, a szabályszegések megítélését és kezelését értelmezzük. Így esetleg ahelyett, hogy kizárólag a rossz almák kiszűrésére fókuszálnánk, érdemes megérteni, miért viselkednek így az emberek – és milyen körülmények teszik valószínűbbé az ilyen viselkedésformák megjelenését.

(Borítókép: Egy irodai munkás Londonban 1997 májusában. Fotó: In Pictures Ltd. / Corbis / Getty Images)