Az elmúlt napokban futótűzként járta be a világsajtót a hír, miszerint a cannes-i filmfesztivál szigorította a vörös szőnyeges dresszkódot, konkrétan megtiltva a „meztelen ruhák” viselését. A döntés hatalmas vitát váltott ki: egyesek üdvözölték a fesztivál eleganciára törekvő lépését, míg mások a női önkifejezés és divatszabadság elleni korlátozásként értelmezték.

Mindez nem is meglepő, hiszen az utóbbi évek vörös szőnyegeit – többek között az idei Met-gálán vagy a Grammy-díj-átadón – uralta a naked dress trendje, amit olyan hírességek viseltek, mint Florence Pugh, Emily Ratajkowski, Kendall Jenner, vagy éppen a sokat vitatott Bianca Censori, akinek extrém megjelenései hónapok óta lázban tartják a közvéleményt. De vajon honnan ered ez a stílus, és miért vált újra ekkora szenzációvá? Mit jelent valójában egy ruhadarab, amely szinte semmit sem takar? 

A meztelen ruha hatalma: divattörténet, provokáció és kulturális erő

A „naked dress”, vagyis a meztelen ruha története sokkal mélyebbre nyúlik vissza a popkultúra látványos vörös szőnyeges botrányainál. Az, hogy valaki a testét szinte teljesen felfedve jelenjen meg a nyilvánosság előtt, nem pusztán stílusbeli döntés, hanem történelmileg is visszavezethető, többrétegű jelenség. Már a 18. században, Marie Antoinette is közfelháborodást váltott ki, amikor 1783-ban egy festményen pamutból készült ruhát viselt, amit akkoriban alsóneműnek tartottak. Ezzel nemcsak az akkori udvari etikettet rúgta fel, de a női reprezentáció határait is.

A 20. században a hollywoodi filmipar, a glamourkultúra és a popzene tette igazán ismertté ezt a fajta öltözködést. Az 1920-as években Clara Bow áttetsző ruhája már sokkolta a közönséget, de a valódi áttörés Jean Harlow nevéhez fűződik, aki 1933-ban a Bombshell című filmben viselt olyan selyemruhát, amelyben a fények hatására úgy tűnt, mintha meztelen lenne. Ez volt az első eset, amikor a sajtó elkezdte használni a „naked dress” kifejezést. A hatvanas és hetvenes években Jane Birkin áttetsző ruhája és a Cher Bob Mackie által tervezett, kristályokkal és tollakkal kirakott, testet felfedő darabok új szintre emelték a meztelen ruha jelentését. Ráadásul Cher 1974-es Met-gálás megjelenése akkora hatással volt, hogy egy évvel később ebben a ruhában szerepelt a Time magazin címlapján, amit egyes amerikai államokban betiltottak. A naked dress ezzel végleg beépült a kulturális főáramba, és egyre inkább a női szexualitás és szabadság szimbólumává vált.

A kilencvenes években a naked dress újabb botrányos hulláma jött: Kate Moss 1993-as ezüst ruhájáról csak utólag derült ki, hogy a vaku teljesen áttetszővé tette, míg Rose McGowan 1998-ban egy láncszemekből álló ruhában jelent meg az MTV Video Music Awardson, alatta csak egy tangával – később elmondta, hogy ez a test feletti kontroll visszaszerzésének aktusa volt, a nők elleni erőszak elleni lázadás. A kétezres években Jennifer Lopez zöld Versace-ruhája – ami olyan sok keresést generált, hogy a Google emiatt indította el képkereső funkcióját – és Britney Spears Toxic klipbeli kristályos outfitje is a naked dress új korszakát jelezték.

Persze ezt követően sem volt megállás, a 2010-es években Rihanna 2014-es, kristályokkal kirakott ruhája, Beyoncé, Taylor Swift vagy Kendall Jenner rendszeres áttetsző megjelenései már egyértelműen a naked dress fősodorbeli elfogadottságát jelentették. Zendaya futurisztikus Balmain ruhája pedig művészi és filmes értelmezéssel emelte új szintre a meztelen test prezentációját.

Botrány, önkifejezés és határfeszegetés a vörös szőnyegen

A 2020-as évekre a naked dress már nemcsak divatirányzat, hanem egyfajta társadalmi kommentár lett. Florence Pugh pink áttetsző ruhája 2022-ben például nemcsak a test szabadságáról, hanem a női szégyenérzet társadalmi konstrukciójáról is szólt. Pugh szerint nem a mell látványa zavarta az embereket, hanem az, hogy ő nem szégyellte megmutatni. Kim Kardashian 2022-ben a Met-gálán Marilyn Monroe eredeti ruháját viselte, amit a híres énekesnő 1962-ben John F. Kennedy elnök születésnapján hordott – ezzel nemcsak történelmet írt, hanem intenzív vitákat is generált a múzeumi darab épsége, valamint a kulturális örökség használata kapcsán.

A 2023–2024-es időszak azonban új fokozatot jelentett a naked dress történetében. Bianca Censori, Kanye West (Ye) felesége teljesen újradefiniálta a meztelen megjelenés fogalmát.

Ezek a megjelenések komoly társadalmi reakciókat váltottak ki: volt, aki a női önkifejezés művészi csúcspontjaként értékelte, mások szerint Censori csak provokál, és egy tárgyiasító narratívát erősít. A kritikák gyakran Ye irányába is mutattak, aki kreatív koncepcióként fogja fel ezeket a megjelenéseket, és akinek új márkáján keresztül ezek a ruhák gyakran performanszértékkel bírnak.

2024-ben és 2025-ben a Met-gála már szinte a naked dress hivatalos parádéjává vált: Kylie Jenner, Emily Ratajkowski, Dua Lipa és Florence Pugh is áttetsző, testhez tapadó ruhákban jelentek meg, gyakran minimális alsóneművel. A vörös szőnyeg így az áttetsző testillúziók versenyévé alakult, amelynek célja nem csupán a figyelemfelkeltés, hanem a női test mint önálló, autonóm médium ünneplése is volt. Azonban ez az irányzat nem maradt következmények nélkül: a 2025-ös cannes-i filmfesztivál hivatalosan is bejelentette, hogy tiltja a naked dress típusú ruhák viselését a vörös szőnyegen, hivatkozva a fesztivál kulturális és elegáns arculatának megőrzésére. Ez a döntés újabb vitákat indított el arról, hol húzódik a határ az önkifejezés és a „jó ízlés” között, illetve mikor válik egy ruha politikai állásfoglalássá.

A meztelen ruha tehát egyszerre szól a test felszabadításáról, a női autonómia visszaszerzéséről, a divat határainak tágításáról és a provokáció erejéről. Ez a stílus nem csupán ruha, hanem üzenet: az, aki felveszi, azt kommunikálja, hogy nem hajlandó alárendelni magát a társadalmi elvárásoknak, sőt készen áll rá, hogy újradefiniálja, mi számít szépnek, tiszteletreméltónak vagy éppen botrányosnak. És bár a forma, az anyag, a test és a kontextus változik, a naked dress alapgondolata – hogy a test nem szégyen, hanem kifejezés eszköze – időtállónak bizonyul. Újra és újra előkerül, minden korszakban mást mond, de egy dolog változatlan: ezt mindig hangosan teszi.

Jelen vagyok, és nem félek látszani 

A meztelen ruhák láthatóan már évek óta uralják a vörös szőnyeget, ám most úgy tűnik, a cannes-i filmfesztivál szervezői új határokat húztak. A döntés, miszerint ezeket a merész darabokat száműzik a hivatalos eseményekről, heves reakciókat váltott ki a divatszakma képviselőiből. Holdampf Linda stylist szerint a tiltás túlzó és korszerűtlen, hiszen ezen daraboknál sokkal többről van szó, mint puszta provokációról.

A naked dressek kitiltása Cannes-ban túl szigorú és kissé anakronisztikus döntés. Ezek a ruhák nem pusztán provokatívak, sokkal inkább a modern női önkifejezés eszközei. A vörös szőnyeg mindig is a divat kísérletező terepe volt, meghatározza, formálja a divatot és a hétköznapi emberek viszonyát az öltözködéshez. Természetesen az egyik legfontosabb az elegancia, de a határokat a kor diktálja – és ma már mást jelent a formális

– mondta el kérdésünkre.

A stylist szerint nem véletlen, hogy ezek a darabok ilyen népszerűségre tettek szert az elmúlt években. Nemcsak látványosak, hanem valódi vizuális játékot is kínálnak a nézők számára, miközben ikonikussá vált megjelenések sorát ihletik. „A naked dressek népszerűsége részben annak köszönhető, hogy elképesztően látványosak – optikai illúzióval játszanak, testet sejtetnek, de nem mindig mutatnak. Ez a feszültség adja az erejüket. Az ikonikus pillanatok – Chertől kezdve Rihannán át Zendayáig – mind hozzájárultak a népszerűségükhöz. De Beyoncé, Bella Hadid, Kim Kardashian vagy Doja Cat megjelenése is ide sorolandó. Ez a fajta ruha a bátorság, a testtudatosság és a dizájn mesteri összhangja.”

Holdampf szerint ezek a ruhák azonban sokkal mélyebb jelentést hordoznak, mint amit elsőre feltételeznénk. A meztelenség nem öncélú, sokkal inkább az önkifejezés egyik legradikálisabb formája.

A divat mindig is az önkifejezésről szólt, és a naked dress az egyik legerőteljesebb formája annak, hogyan tud valaki kilépni a komfortzónájából, és vállalni önmagát. Nem csupán a test, hanem az attitűd is láthatóvá válik. Ez egy vizuális kiáltvány: jelen vagyok, és nem félek látszani.

Sokan persze felvetik, hogy mennyire illik egy ilyen ruha a formális események világába, a szakember szerint azonban a vörös szőnyeg sajátos, ceremoniális terep, ahol a benyomáskeltés gyakran fontosabb, mint a szabályok követése.

„A vörös szőnyeg valójában nem annyira »formális«, mint inkább ceremoniális – a megjelenés lényege, hogy maradandó nyomot hagyjon. Ami nem fér bele, az a hanyagság vagy a provokáció öncélú használata. Egy naked dress lehet rendkívül kifinomult – ha minőségi, jól szabott, és viselője magabiztosan hordja. A kulcs mindig az egyensúly: a test látszódhat, de sosem szabad, hogy a ruha olcsó vagy közönséges hatást keltsen” – vélekedett.

De vajon mennyire nyitott a hazai közönség az ilyen extravagáns darabokra? A stylist szerint Magyarországon is egyre gyakrabban látni hasonló ruhákat, bár más esztétikai szempontok érvényesülnek.

Itthon is egyre gyakrabban találkozunk naked dressekkel, főként tévéműsorokban, gálákon vagy divateseményeken. A magyar divatkultúra alapvetően nyitott az új irányzatokra, ugyanakkor a közönség sokszor árnyaltabban viszonyul az ilyen merész megjelenésekhez. Többnyire nagyobb hangsúly kerül az eleganciára és a visszafogott megoldásokra, de ez nem jelent elutasítást – inkább egyfajta más esztétikai értékrendet tükröz. A fiatalabb generációk viszont egyre magabiztosabban kísérleteznek, ami folyamatosan alakítja a hazai stílusképet

– emelte ki.

A naked dress tehát nem csupán ruha, hanem kijelentés. Egyfajta belső állapot külső megnyilvánulása – őszinteség, sebezhetőség, de mindenekelőtt erő. Holdampf szerint „az erejük abban rejlik, hogy egyszerre sugallnak sebezhetőséget és erőt”. Egy ilyen ruha azt üzeni: „ez vagyok én, mindenféle filter nélkül – miközben persze technikailag tökéletesen megtervezett, stylingolt és kontrollált megjelenésről van szó. A transzparencia itt nemcsak a ruha anyagára, hanem az attitűdre is vonatkozik: őszinteség, bátorság, nőiesség – újraértelmezve.”

A hírérték növelése a cél?

Bár a naked dressek megítélése sokszor megosztó, Kiss Márk stylist szerint sem az a kulcskérdés, hogy ezek a darabok jelen lehetnek-e egy vörös szőnyeges eseményen, hanem az, hogyan tálalják őket. Úgy véli, a meztelen ruhák népszerűsége egyértelműen a látványosságukban és hírértékükben rejlik – egy jól elhelyezett naked dress ugyanis nemcsak figyelmet kelt, de beszédtémává is válik, ami egy celeb esetében stratégiai jelentőséggel bír.

Ahogy a tervezők és a közösségi média egyre magasabbra tolják az emberek ingerküszöbét, a hírességek is egyre extrémebb darabokkal próbálnak kitűnni. A naked dress egy olyan ruhadarab, amivel biztosan címlapra lehet kerülni. Ha valaki olyasmit visel, ami szinte mindent megmutat, annak egyszerűen hírértéke van – a divatoldalak írnak róla, a képek körbejárják az internetet. Ez pedig nemcsak figyelmet, hanem reklámértéket is jelent az adott személy vagy márka számára

– magyarázta lapunk megkeresésére. Ugyanakkor Kiss Márk hangsúlyozza: egy ilyen ruha nem eleve jó vagy rossz döntés – minden azon múlik, milyen stílusban és kontextusban jelenik meg.

„Nem gondolom, hogy önmagában a naked dress egy ördögtől való dolog lenne. Sokkal inkább azon múlik, hogy milyen ízléssel van kialakítva, hogyan van stylingolva, ki viseli, milyen testalkatra készült, milyen az anyaghasználat. Lehet ezt művészien, esztétikusan és ízlésesen is megvalósítani – de ugyanígy könnyen át lehet csúszni a közönséges, vulgáris hatásba is. A döntés mindig a stylist és a sztár kezében van: ők finomhangolják, hogy egy ilyen megjelenés működik-e adott eseményen vagy sem.”

A szakember szerint a szakmán belül sem ítélik el ezeket a darabokat – a meztelen ruha egyértelműen jelen van a kortárs divatban, sőt mondhatni reneszánszát éli. A hangsúly itt is az esztétikán van: hogy a végeredmény ízléses és karakteres legyen, ne pedig előnytelen vagy hatásvadász.

„A divatszakmán belül nem kerül kisebb polcra az, aki naked dresst választ – ez nem ilyen egyszerű. A kérdés az, hogy az összhatás hogyan működik. Ha a megjelenés ízléses, harmonikus, és vizuálisan erős, akkor senki sem kérdőjelezi meg a döntést. A baj ott kezdődik, ha valami esztétikailag félresiklik – például ha a ruha nem illik a viselőjére, rosszul van szabva, vagy egyszerűen nem az adott eseményhez passzol. Akkor valóban jogos a kritika, de önmagában a naked dress mint koncepció nem elvetendő – sőt, jelenleg kifejezetten népszerű és sokféleképpen újragondolt darab” – emelte ki. 

A stylist úgy látja, hogy a hazai tervezők és ismert emberek is egyre bátrabban kísérleteznek ezekkel az irányokkal – még ha nem is a legextrémebb formájukban.

Itthon is egyre többen próbálkoznak ezzel a stílussal – nem feltétlenül a legszélsőségesebb változatokkal, de a naked dress hatásait idéző ruhák már egyre gyakrabban megjelennek gálákon vagy nyilvános eseményeken. És általában jól is működnek. A hazai tervezők figyelnek arra, hogy ezek ne legyenek ízléstelenek, inkább a határok finom feszegetéséről van szó, mintsem botránykeltésről

– mondta.

Mindez jól mutatja, hogy a meztelen ruha valójában nemcsak divattrend, hanem egyfajta kortárs vizuális nyelv – amely, ha jól alkalmazzák, erőteljes, stílusos és emlékezetes tud lenni. A kérdés nem az, hogy létezhet-e, hanem az, hogy mennyire mesterien tudják megformálni.

(Borítókép: Zendaya 2021. szeptember 3-án Velencében, Olaszországban. Fotó: Pascal Le Segretain / Getty Images)