Ikonikus bajuszáról vált világhírűvé, pedig csak a pénzét akarta behajtani

További FOMO cikkek
-
Bejelentették a Sztárbox idei versenyzőit, G.w.M és Kulcsár Edina is ringbe száll
- Tovább drágultak a termékek, amelyeket már eddig is csak kevesen tudtak megfizetni
- Gyógyszer-túladagolással szállították kórházba a börtönből R. Kellyt
- Nyugtalanító részletek derültek ki Cher fiának a drogtúladagolásáról
- Fördős Zé úgy érzi, még lehet gyereke
Kevés olyan videójáték-karakter létezik a világon, aki annyira ikonikussá vált, mint Mario – a piros sapkás, bajszos vízvezeték-szerelő, aki évtizedek óta a Nintendo birodalmának zászlóshajója. Ám amit sok rajongó nem tud, az az, hogy a gombákon ugráló bajszos fickó karaktere nem csupán fantázia szüleménye. A név, amely ma már egy világot jelent a játékosok számára, egy igazi, hús-vér emberhez, a Mario Segale névre hallgató férfihez köthető, aki ráadásul soha nem gondolta volna, hogy egyszer legenda lesz belőle – név szerint legalábbis.
Tartozásból lett kasszasiker
Mario Arnold Segale 1934-ben született az Egyesült Államokban, Washington államban. Olasz származású családból származott, szülei földművesek voltak, ám ő ennek ellenére már fiatal korától kezdve az üzleti világban mozgott. A II. világháború utáni Észak-Amerika virágzó időszakában Segale az ingatlanpiacon találta meg számításait. A hatvanas-hetvenes években már jelentős szereplője volt a washingtoni kereskedelmi ingatlanpiacnak, különféle raktárakat, irodaházakat és ipari épületeket adott bérbe.
A Nintendo of America számára is ő biztosította az egyik első amerikai telephelyet – egy egyszerű raktárépületet Tukwilában, Seattle közelében. A japán játékóriás épp akkor próbált betörni az amerikai piacra, ám nem ment minden zökkenőmentesen. A legenda szerint 1981 elején Segale személyesen is ellátogatott a Nintendo-telephelyre, hogy behajtsa a bérleti díjat, amelynek fizetése késlekedett. Egy határozott, kemény stílusú üzletember volt, aki pontosan tudta, mit akar – és nem félt szólni érte. Ez a rövid, de emlékezetes jelenet pedig elég volt ahhoz, hogy a japán és amerikai fejlesztőcsapatok egy kissé vicces ötlettel álljanak elő.
Abban az időben a Nintendo épp egy új arcade játék fejlesztésén dolgozott, amit később Donkey Kongként ismert meg a világ. A játék főhőse egy egyszerű pixelhős volt, akinek egy hatalmas majom által elrabolt nőt kellett megmentenie. A karaktert akkoriban egyszerűen csak „Jumpman”-nek hívták, ám a korábbi terveket hamarosan felülírták.
Mijamoto Sigeru, a játék megalkotója ugyanis úgy érezte, hogy a karakternek szüksége van egy erősebb, emberibb névre, amely megkülönbözteti őt a többi videójáték-figurától.
Ekkor ugrott be nekik a hangos, pénzét behajtani kívánó férfi, és az így megismert név: Mario.
A név olaszos csengése, Segale alacsony, robusztus termete és határozott fellépése tökéletesen passzolt az új hőshöz – így megszületett Mario, az azóta a világ legismertebb digitális figurájává előlépő karaktere, akit bármennyire is hihetetlen, a bérbeadójukról neveztek el.

Ácsból lett vízvezeték-szerelő
A legelső játékban, a Donkey Kongban Mario még nem volt vízvezeték-szerelő, a fejlesztők a karaktert ácsnak szánták. A játékmenet ugyanis egy építkezésen zajlott, így ez logikus döntésnek tűnt. Ám amikor 1985-ben megjelent a Super Mario Bros., minden megváltozott.
Az új játékban a játéktér tele volt csövekkel és föld alatti járatokkal – innen jött az ötlet, hogy Mario mostantól vízvezeték-szerelő legyen. Ez a váltás nemcsak praktikus volt, hanem segített abban is, hogy a karakter egy „kisember”, egy hétköznapi hős képében jelenjen meg. A kék kezeslábas, a piros sapka, a nagy bajusz és az olaszos név mind hozzájárultak ahhoz, hogy Mario valóban mindenki Mariójává váljon.
Mario Segale azonban az árnyékban maradt, még ha keresztapákat megszégyenítő módon virágzott is az üzlete. Bár a neve bekerült a videójáték-történelembe, Segale soha nem kapott nagy figyelmet. Erre pedig nem is vágyott. Továbbra is a saját ingatlanvállalkozására koncentrált, és ritkán nyilatkozott a Nintendóhoz fűződő kapcsolatáról. Egyetlen, 1993-as nyilatkozatában annyit mondott viccelődve:
Még mindig várom a jogdíjakat a Nintendótól.
Ez a mondat pedig tökéletesen tükrözi Segale stílusát – tudta, hogy beírta magát a popkultúra történetébe, de soha nem próbált hasznot húzni belőle. A Mario-karaktert ihlető férfi végül 2018-ban hunyt el, 84 éves korában, ám neve örökre fennmaradt – még ha nem is feltétlen úgy, ahogyan ő azt eltervezte.
Mario azóta bejárta a világot, szó szerint és virtuálisan is. Több száz játékban szerepelt, versenyzett gokartban, teniszezett, focizott, sőt még orvos is lett. Az évtizedek során Mario megjelenése és hangja is fejlődött: a 8 bites pixelhalmazból egy részletesen animált 3D-s figura lett, aki már saját hangot is kapott (köszönhetően Charles Martinet szinkronművésznek, aki egészen 2023-ig kölcsönözte a hangját). A Super Mario sorozat több mint 800 millió példányban kelt el világszerte, és a karakter mára nem csak játékfigura, hanem kulturális ikon, akit minden generáció ismer – ha már a neve eredetét nem is.
(Borítókép: Mario karaktere Kaliforniában. Fotó: Matt Winkelmeyer / Getty Images)