Elárverezik Napóleon hagyatékát, azt szeretné a tulaj, ha Elon Musk venné meg az egészet

Pierre-Jean Chalencon több mint 40 éven át gyűjtötte össze a kivételes darabokat, melyek közt találni bútorokat, ezüstneműt, porcelántárgyakat, szobrokat, személyes csecsebecséket, valamint festményeket és rajzokat is – különösen figyelemreméltó az öt rajzolt előtanulmány a világhírű klasszicista festőtől, Jacques-Louis Davidtól. A legismertebb francia régiséggyűjtőnek számító Chalencon 18 évesen vette meg az első darabot, amely rajongása tárgyához kötődik, gyűjteménye ma pedig mintegy 1000 relikviából áll.

Ezeket a 2015-ben 6 millió euróért megvásárolt párizsi Palais Vivienne-ben helyezte el, a Napóleon emlékének szentelt palotától a hírek szerint azonban most kénytelen megválni, hogy visszafizethessen egy 10 millió eurós, műtárgyvásárlásra felvett hitelt. A magát „Napóleon sajtófőnökének” tartó Chalencon azonban a Le Parisien napilapnak tagadta, hogy el lenne adósodva, így viszont nincs magyarázat arra, miért válik meg a szeretett daraboktól.

Ezek olyanok számomra, mint a gyermekeim. Azt kívánom, hogy Elon Musk, az új Napóleon vásárolja meg az egészet, és tartsa egyben a gyermekeimet

– nyilatkozta a műgyűjtő a Tesla tulajdonosáról, akit pont olyan „self-made mannek” tart, mint a francia hadvezér-császárt. A Sotheby’s a június végi árverést megelőzően a piacra dobott darabokat kiállította hongkongi és New York-i bemutatótermében is. De 2005–2011 között már több helyütt is meg lehetett tekinteni a gyűjtemény egy részét az Egyesült Államokban, illetve 2015-ben egy válogatást a kollekcióból bemutattak több kínai múzeumban is, ahol a látogatók száma meghaladta az egymilliót.

„Napóleon valóságos rocksztárstátuszt ért el, élete és tettei továbbra is megmozgatják az emberek fantáziáját, többek között olyan neves filmrendezőkét is, mint Ridley Scott vagy Steven Spielberg. Sokan ennek a gyűjteménynek köszönhetően tudnak ma többet róla, köztük egy új, fiatalabb rajongói generáció is” – tette hozzá Marine de Cenival, a Sotheby’s Paris értékesítési vezetője.

Ritka lehetőség arra, hogy a francia történelem egy darabkáját megszerezzük

Az árverési tételsor átfogó képet ad a korzikai tábornokról, aki Európa urává vált: a korai éveitől és katonai karrierjének felívelésétől kezdve koronázásán és bukásán át egészen végső száműzetéséig követhetjük nyomon a pályafutását. A gyűjtemény darabjait nézegetve picit olyan, mintha az ember maga is ott állna a csatamezőn, a hálószobákban és dísztermekben. A hatalom, a politika, a pompa, a megteremteni vágyott mítosz vegyül itt az amögötti magánember sebezhetőségével, ambícióival és önellentmondásaival – áll az aukciósház közleményében.

A leütési darabok három nagy kategóriába sorolhatók: személyes holmik, ajándéktárgyak és az imázsformálás eszközei, melyekben egyúttal közös az alacsony sorból származó uralkodó énbrandingje. Napóleon ugyanis az ókori Róma dicsőségét felelevenítve klasszikus szimbólumokat vett át, hogy hatalmát legitimálja és megteremtse császári arculatát. Ikonikus – most megvásárolható – lovas portréjával, amint átkel az Alpokon, Hannibálhoz és Nagy Károlyhoz, a történelem nagy hadvezéreihez hasonlította önmagát. A szintén eladósorban lévő ünnepélyes koronázási portré megjeleníti Napóleon hivatalos képmását, ami ragyog a császári jelképekben. Trónokat helyezett el a palotákban, miközben a római sas – a hatalom és hódítás szimbóluma – minden birodalmi jelképen megjelenik.

Épp ezért lóg nagyon ki a gyűjteményből a Napóleont életének utolsó napjaiban ábrázoló, James Sant által festett Az utolsó fázis című portré, melyen már nem egy rettegett uralkodót látunk, hanem megtört, sorsába beletörődő embert. Kétségkívül a Szent Ilona szigetéről származó, a fényűző luxust nélkülöző személyes hagyatékelemek visznek legközelebb a személyéhez, ilyen annak a 19 darab fejkendőnek egyike (becsértéke 8-12 millió forint), amellyel a hidegre egész életében érzékeny, trónfosztott császár a nedves éghajlat ellen védekezett.

Valahol 120-200 millió forint közé taksálják a már beteg Napóleon első, saját kezűleg írt végrendeletét, amelyben száműzetésében megmaradt ingóságainak szétosztásáról rendelkezik. De ilyen emlék az 1800-as marengói csatában viselt köpenye is, amelyben végül is eltemették. Napóleon nagy becsben tartotta ezt a ruhadarabot, hiszen a Habsburg Birodalom elleni hatalmas győzelem életének egyik fénypontja volt, így fiára hagyta az öltözéket, amely sosem jutott el hozzá – az osztrák császári kormány ugyanis megtagadta a végakarat teljesítését. Ebből egy szövetdarab maradt csak meg mára, ami várhatóan szintúgy 8-12 millió forint között kel el.

De eladó a császár mahagóni koporsójának egy kis darabja is, amelyet valahol 4-6 millió forint között értékesítenek várhatóan. Napóleon haját halála után leborotválták, hogy halotti maszkot tudjanak készíteni, a tincseket a császár által kijelölt örökösök kapták (elhunyt hozzátartozók haját eltenni emlékbe közkeletű szokás volt a korszakban – a szerk.). Egy ilyen hajtincs – egy függönydarab és a császár mellényének szövetmintájával – is gazdát keres most, csupán 1,6-2,4 millió forintért.

Szupergazdagként most részben fel lehet öltözni Napóleonnak is

Szent Ilona szigetéhez is kapcsolódik a forradalmi szabadalom, az esernyőszerűen összecsukható, tokban szállítható, gurulós tábori ágy, amelyen – számos katonájához hasonlóan – a császár is meghalt. Ezt a bútorféleséget az uralkodó annyira nagyra tartotta, hogy nemcsak a fronton aludt ilyenben, hanem a palotákban is, sőt a császárnék hálószobáiba úgyszintén ilyet tetetett. Bár nem ez ama ominózus halálos ágy (az közgyűjteményben van), de szépen megmaradt a baldachinja is, becsértéket nem is közöltek, valószínűleg csillagászati áron kel el. Hogy Napóleon milyen nagy becsben tartotta ezt a fejlesztést, annak bizonyságául álljon itt a fiához intézett pár sora:

A tábori ágyaim, amelyeket minden hadjáratomban használtam. Azt kívánom, hogy ez a csekély örökség kedves legyen az ön számára mint emlék egy apától, akiről az egész világ beszélni fog.

Szintúgy a fiának akarta adni alsóruházatát, de Ausztria ennek a kézbesítését is megtagadta, így Napóleon édesanyja őrizte haláláig, utána pedig a testvéreire szállt. Egy komplett összeállítás (ing, nadrág és selyemharisnyák) keresi most a gazdáját valahol 20-30 millió forint között, ami elég jutányos ár, ha tudjuk, hogy csak az ingért korábban több mint 40 millió forintot fizetett ki Chalencon úr egy árverésen. Persze, van ennél drágább ruhanemű is, még az első konzuli időszakból, amikor a hadvezérből gyakorlatilag Franciaország diktátora lett. Nincs becsérték hozzárendelve a konzuli kabát ujjához sem, amelynek bársony anyaga nem véletlenül foltos. A konzuli kabát az Ingrés által festett portré után ikonikussá vált, de egy étkezés alkalmával egy szolgáló véletlenül leöntötte mártással. Napóleon megbízta a későbbi császári szabót, hogy cserélje le, de a szabó végül megtartotta a koszos ruharészt.

Nem kevésbé kötődik Napóleon alakjához a vállal párhuzamosan viselt kalapja, amely ellentétben állt azzal, ahogy a katonák viselték ezt a fejfedőt, vállal merőlegesen. A koronázása után a császár mindig tizenkét kalapból álló teljes készlettel rendelkezett, évente négy újat rendelt kalaposától – akit később lecserélt, mert túl drágának találta. Minden kalap három évig volt használatos, áruk darabonként 60 frank volt, bár Napóleon csak 48 frankot volt hajlandó fizetni értük. A császár egyébként nem kedvelte az új kalapokat, ezért a személyi inasa törte be őket számára. Alkalmanként ajándékozott kalapokat közeli barátainak is, de Szent Ilona szigetére is vitt magával négy kalapot, az egyikben temették el. A Sotheby’s által most licitre bocsátott viseltes kalapot Napóleon használta, majd Mouton tábornoknak, egyik hűséges katonájának ajándékozta, aki fontos szerepet játszott az 1809-es, Habsburg Birodalommal vívott esslingi csatában.

De más személyes tárgyakra is le lehet csapni, ilyen például az a négydarabos ezüst étkészlet, ami annak a szettnek a része, amelyet a poroszok zsákmányoltak a waterlooi csata után, kifosztva a császár hintóját. Mivel a kanál, a kés, a villa és a kiskanál osztrák fémjellel is el van látva, így feltehetőleg később Bécsbe kerültek, most meg 12-20 millió forint közti becsértékkel az árverésen landolnak. Szintúgy ebből a hadizsákmányból származik a császár arany és ébenfa pecsétje, amelynek későbbi tulajdonosa a nagy ellenfél, Wellington hercege lett. A díszdobozos pecsétért valószínűleg 60-100 millió forint közt kell fizetni.

Válásuk után sem felejtette el a szeretett feleségét

Számos olyan kincs van még a gyűjteményben, amely betekintést enged Napóleon magánéletébe. Az egyik ilyen egy példány az egyházi házasságának anyakönyvi kivonatából Joséphine de Beauharnais-val, egy nappal a Notre Dame székesegyházban való koronázásuk előtt, 12-20 millió forintért, de további 20-30 millió forintért hozzávehető a válási papírok egy része is. (A paksaméta fontosabb okiratai természetesen a Francia Nemzeti Levéltár birtokába kerültek.) Ez a díszmappa megrendítő emléke Napóleon e sorsfordító időszakának 1809–1810 között. Uralma csúcsán kénytelen volt feláldozni Joséphine iránti szerelmét – aki minden győzelmében osztozott vele, de utódot nem tudott adni számára –, hogy biztosítsa a dinasztia jövőjét egy vitathatatlan trónörökös révén.

A Joséphine-nel töltött évekből is számos szép tárgy keresi most új tulajdonosát. Ilyen a császárné arany, gyöngyház és bálnacsont lovaglópálcája 16-24 millió forintért, amely korábban Napóleon sógora, Joachim Murat leszármazottainál volt, akik 2015-ben adták el azt a Christie’s árverésén. Ennél jóval drágább a császárné aranyozott mahagóni fésülködőasztala a Saint Cloud-i kastélyból, ez 80-160 millió forint között kel el valószínűleg.

De pazar a mahagóni, ébenfa és elefántcsont társasjátékdoboz is, amelyből a kártyalapok sem hiányoznak, és amely feltehetőleg Napóleon személyes használatára készült a fontainebleau-i kastélyba. A játékok ugyanis fontos szerepet játszottak Napóleon udvarában, minden rezidenciáján számos játékasztalt tartott. A császár szenvedélyes játékos volt, de rosszul viselte a vereséget – másnap gyakran ajándékokkal kérte az emiatti dühében megbántottak bocsánatát. Ez a darab a fentebbiekhez képest szinte ingyen van, 2,8-4 millió forint között kel majd el valószínűleg.

Egész sok porcelántányér és -tárgy van a listán, amiből kiemelendő a gyönyörű sévres-i porcelán jégvödör (12-20 millió forint), amelyet az immár elvált császárné rendelt meg egy komplett terítékkel együtt. Az 1798-as egyiptomi hadjárat után Franciaországban kitört az „egyiptománia”, így a sévres-i porcelángyár is kirukkolt egy ilyen stílusú készlettel. Joséphine maga is odavolt ezért a divatért, így válásuk után ezt az üzenetet kapta Napóleontól: „Rendkívül szép porcelánkészletet rendeltem számodra. Fogják kérni az utasításaidat, hogy valóban kifinomult legyen.” A készletből egy darab aranyozott, kézzel festett desszertes tányér is bekerült az aukciós tárgyak sorába, ennek értéke valahol 30-48 millió forint között van.

Napóleon később is ajándékozott porcelántányérokat volt felesége és annak fia számára, ezek a svájci látképes darabok is megvásárolhatók most. Bár több aranyat tartalmaznak, lévén teljes felületük a nemesfémmel van borítva, mégis olcsóbbak azok a porcelántányérok, amelyeket Joséphine és fia, Eugéne de Beauharnais, Napóleon fogadott fia (egyúttal Itália alkirálya és Velence hercege) számára készítettek.

A Sasfiók babakelengyéjére is le lehet most csapni

Számos olyan tárgy is bekerült a gyűjteménybe, amely a Napóleonhoz közel állók hagyatékából maradt ránk: húga, Elisa Bonaparte toszkán nagyhercegnő sévres-i porcelán teáskannája, sógornője, Hortense de Beauharnais holland királyné sévres-i teáskannája, tálcája és ezüst étkészlete, bátyja, Joseph Bonaparte spanyol király mahagóni széfje, sógora, Joachim Murat nápolyi király ezüstkancsója és -tálja, vagy egyik tábornokának, Treviso újdonsült hercegének ülőgarnitúrája. A kereskedelem fellendítése és a francia díszítőművészet kiválóságának bemutatása érdekében Napóleon számos műtárgyat rendelt, amelyeket családi és diplomáciai ajándékként adott tovább.

Ezek a tárgyak nemcsak a császár ízlését tükrözik, hanem azokat az érzelmi vagy politikai kötelékeket is, amelyek fontosak voltak a számára. A fentiek mellett így kapott ülőgarnitúrát III. Szelim török szultán is – ez most szintúgy megvehető 20-30 millió forint közötti áron. De nem pusztán a komplett nappali berendezését lehet most megoldani ülőalkalmatosságokkal, ha az ember csak egy különleges karosszéket keres, arra is van opció. A párizsi Tuileriák trónterméből is van egy szép fotel, de az igazi nagy szám Napóleon egyik feltételezett trónusa, amely a torinói Stupinigi-palotában várhatta, hogy a császár-király ráüljön.

Napóleon a jelenlegi északolasz tartományokból megszervezett ugyanis egy csatlós államot, amelynek élére ezúttal nem valamelyik testvérét vagy sógorát helyezte, hanem önmagát koronáztatta királlyá. Napóleonnak nagyon fontos szimbólumok voltak a trónszékek, a hatalmat testesítették meg, a királyoktól eltérően – akik ekkoriban vendégeiket már inkább privát szalonokban fogadták – ő mindig a tróntermekben várta az elé járulókat. Az árverésre kerülő karosszék egyértelműen trónus jelleget mutat, nagyon hasonló a többi palotában talált darabhoz, de minden kétséget kizáróan nem bizonyított egyelőre, hogy ez lenne az 1805–1814 közt fennálló Itáliai Királyság trónszéke – leütési ára azonban így is minden előzetes kalkulációt felül fog múlni valószínűleg.

A végére hagytuk a Róma királyához, Napóleon fiához, a Sasfiókhoz köthető relikviákat. Pár hónappal Joséphine-től való válása után Napóleon ugyanis már meg is esküdött. Több opció is volt, de végül is a nagy ellenségtől választott arát: a fiatal és gyönyörű Habsburg-Lotharingiai Mária Lujza osztrák főhercegnőt, magyar és cseh királyi hercegnőt. A várva várt trónörökös hamar megérkezett, 1811. június 9-én meg is keresztelték. A babakelengye csodálatos lett, csak cipőből kétszáz párat gyártottak az újszülöttnek. A korszakban szokás volt, hogy az uralkodócsaládok gyermekeinek értékes ruhaneműjét, miután elhasználódott vagy ki lett nőve, a csemete körül szolgáló személyzet kapta meg, hogy ebből pluszbevételre tegyenek szert. 

A Sasfiók keresztelői kelengyéjéből a fontainebleau-i kastélyban is ki van állítva pár darab, és most akár haza is lehet belőle vinni ezt meg azt 20-30 millió forintért. Szintén szép darab a pólyás baba portréjával készült arany és elefántcsont karkötő, amelyet Napóleon rendelt meg feleségének. Még egy ilyen darabról tudni, amelyet Mária Lujza az apjának küldött haza ajándékként Bécsbe a jeles alkalomból – ez most 12-20 millió forint közt fog gazdára lelni a becslés szerint.

Az új császárnéhoz még egy roppant szép darab köthető a gyűjteményből: egy gyémántokkal díszített, zománcozott óra jól példázza a megrendelő (Mária Lujza vagy a császár) kifinomult ízlését. (Akárcsak az a gyémánt pecsétgyűrű, amelyet a császári pár 1811-es hollandiai látogatása során ajándékozott oda és most akár 120 millió forintért is elkelhet.) Az ilyesféle nyakórákat – merthogy ezt medálként, láncon viselték – a császárné ajándékozta udvarhölgyeinek. A gazdag gyémántdíszítés miatt jelenleg 16-24 millió forintra taksált darab ML monogramja azt sejteti, hogy ez személyes használatra készült. De az is biztos, hogy a császárné elajándékozta egyik udvarhölgyének, mielőtt elhagyta Franciaországot, hogy fiával együtt hazaköltözzön Bécsbe (Napóleon inkább szeretőjét vitte magával Elba szigetére), hogy majd – apja jóvoltából – Parma, Piacenza és Gustalla uralkodó hercegnőjeként folytassa tovább az életét.