Nincs biztonságosabb, az idei tragédiák mégis megingatták a repülésbe vetett hitünket

Az indiai repülőgép-szerencsétlenség – amelynek során 241 ember vesztette életét másodpercekkel a felszállás után – sokak számára nemcsak tragikus hírként jelent meg a hírekben, hanem egyfajta újabb megerősítésként is, hogy a levegőben való közlekedés nem teljesen veszélytelen. A tragédia ráadásul nem egyedülálló, 2025 első félévében már 460 ember vesztette életét légiközlekedési balesetekben – januárban például egy amerikai katonai helikopter ütközött össze egy utasszállítóval, a tragédiában 67-en vesztették életüket.

Bár a szakértők hangsúlyozzák, hogy a repülés még mindig az egyik legbiztonságosabb közlekedési forma, az ilyen események könnyen felerősítik az emberek félelmét, és előtérbe hozzák a repülésfóbia – vagyis az aerofóbia – témáját. Ez pedig fontosabb, mint azt elsőre gondolnánk, ugyanis becslések szerint az iparosodott országok lakosságának akár 40 százaléka is szenvedhet a repüléstől való félelemtől.

De mégis hogyan ne rettegjünk az ilyen balesetek után a repüléstől? 

A repülésfóbia nem egyszerű idegesség

Míg sokan enyhe szorongást éreznek egy-egy turbulencia vagy műszaki hiba miatt, másokat már pusztán a repülés gondolata is pánikba ejt. A szakemberek szerint a repüléstől való félelem, vagyis az aerofóbia az egyik leggyakoribb specifikus fóbia, és csak az Egyesült Államokban több mint 25 millió felnőttet érint. A fóbia nem csupán kellemetlen érzés, hanem testi (szapora szívverés, izzadás, szédülés, hányinger), érzelmi (pánik, túlzott aggodalom), és viselkedési tünetekkel (utazások lemondása) is járhat. Ráadásul ezek a tünetek már napokkal a repülés előtt jelentkezhetnek, és ha hónapokig fennállnak, valamint akadályozzák a mindennapi életet, diagnosztizálható fóbiáról beszélünk.

Egyesek a bezártságtól, a magasságtól, vagy éppen a turbulenciától tartanak, míg másokat a kontroll hiánya, a betegségek terjedésének lehetősége, vagy a gépen való rosszullét gondolata is megrémíthet. Mindez azt mutatja, hogy a félelem komplex, és egyénenként nagyon eltérő lehet az, hogy pontosan mi váltja ki. De miért olyan nehéz megszabadulni tőle?

A repülésfóbia kialakulása mögött több tényező is állhat. A pszichológusok szerint a félelem nagyobb eséllyel alakul ki azoknál, akik eleve szorongásra hajlamosak, illetve akik korábban traumatikus élményen mentek keresztül – legyen az egy autóbaleset, természeti katasztrófa vagy akár egy másik repülőút során átélt ijesztő élmény, vagy a hírekben látott katasztrófa. Emellett a gyerekkori minták is fontosak, hiszen ha egy gyermek látja, hogy a szülei vagy a barátai félnek a repüléstől, nagy eséllyel ő is átveszi ezt a viselkedést.

A fóbia legnagyobb nehézsége mégis abban rejlik, hogy az elkerülő magatartás – például egy út lemondása – ugyan rövid távon megnyugvást hoz, ám hosszú távon erősíti a félelmet. Ez a megkönnyebbülés pozitív visszacsatolást ad az agynak, hiszen azt gondolhatjuk, hogy „elkerültem a veszélyt, jól tettem, hogy lemondtam az utat”. A következő alkalommal viszont még erősebb lesz a késztetés az elkerülésre, így fokozatosan beszűkül az egyén mozgástere, és válik a fóbia valóban az életünket akadályozó tényezővé.

Van kiút a félelemből

A jó hír az, hogy a repülésfóbia – mint a legtöbb fóbia – kezelhető. A leghatékonyabb módszernek az úgynevezett expozíciós terápiát és válaszmegelőzést tartják. Ez azt jelenti, hogy az érintett fokozatosan szembesül a belőle félelmet kiváltó helyzettel, miközben megtanulja kezelni a szorongását. Ezt terapeuta segítségével relaxációs technikák, légzési gyakorlatok (például 5 másodperces, orron át történő belégzés, rövid szünet, majd 7 másodperces lassú kifújás szájon át) és vizualizációs módszerek támogatják.

Az is sokat segíthet, ha az érintett megismeri a repülés műszaki hátterét, például, hogy hogyan működik a felhajtóerő vagy a repülőgép hajtóműve – ezt a „racionalizáló védekezési mechanizmust” gyakran ajánlják pszichológusok.

Emellett fontos, hogy az érintett ne nyúljon önkezelési módszerekhez, például alkoholhoz vagy erős nyugtatókhoz (pláne ne egyszerre), hiszen ezek rövid távon ugyan enyhíthetik a pánikot, de hosszú távon csak fenntartják a félelmet, ráadásul függőséghez is vezethetnek. Ezeknél a módszereknél jóval többet ér, hogyha valaki nem egyedül utazik, és előre megbeszéli az érzéseit az útitársával, és együtt kidolgozzák a leküzdési stratégiákat.

A statisztikák nem hazudnak

Hiába van azonban megoldás, a 2025-ös év valóban különösen sok szomorú repülési hírt hozott, így nem csoda, hogy többen úgy érzik, valami megváltozott. Az Air India 171-es járatának katasztrófája, valamint a korábbi balesetek alapján egyre többen azt latolgatják, hogy valóban veszélyesebb lett-e a repülés. A sokakat érdeklő kérdésre a válasz a szakértők szerint egyértelmű nem, noha

Ám ez sokkal inkább egy rövid távú kilengés, mintsem hosszú távú tendencia.

Jan-Arwed Richter, a légi közlekedési biztonságot vizsgáló német Jacdec cég alapítója rámutatott, hogy a 2025-ös halálesetek száma már most meghaladja az éves átlagot (ami 284), de a statisztikai értékelés során hosszabb időszakokat kell nézni, mivel a repülés története során az általános tendencia egyértelműen a javulás, például 2023-ban a teljes baleseti ráta 0,8 volt, ami azt jelenti, hogy 1 baleset jutott 1,26 millió repülésre, összességében pedig mindössze egy gép zuhant le, akkor egy nepáli balesetben 72-en vesztették életüket.

A mostani tragédiák látszólagos halmozódását főként az információrobbanás és a média nagyító hatása okozza. A folyamatosan frissülő hírfolyam miatt az emberek úgy érzik, mintha a balesetek mindennapossá váltak volna – ami különösen a gyerekeknél okozhat fokozott szorongást.

Fontos kiemelni, hogy a konkrét balesetek elemzése sokszor rámutatott, nem csupán a technika, vagy éppen emberi mulasztás, hanem összetett körülmények vezetnek a tragédiákhoz. Egy repülőgép-szerencsétlenségben való halálozás esélye körülbelül egy a 11 millióhoz, de a túlélés esélye sokak szerint akár az ülésválasztástól is függhet. Egyes repülési szakértők állítják, hogy a gép középső részén, a folyosói üléseken ülő utasok halálozási aránya 44 százalék, míg a hátsó részében a középső üléseken ülők esetében ez az arány 28 százalék – írja a Daily Mail. Azonban fontos észben tartani, hogy a baleset kimenetelét leginkább az esemény jellege határozza meg, nem pedig a választott, vagy éppen sorsolt ülésünk helye.

(Borítókép: Narendra Modi indiai miniszterelnök meglátogatja a baleset helyszínét 2025. június 13-án, miután egy Londonba tartó Air India-járat 242 emberrel a fedélzetén lezuhant az Ahmedabad városából való felszállás után. Fotó: Indiai Sajtóinformációs Iroda / Anadolu via Getty Images)