A Sötét Angyal, akitől még a saját gyerekei is féltek

Ma már sorozat is készült egészen meghökkentő tetteiről, a 19. században pedig saját családját tartotta rettegésben Mary Ann Cotton, akinek gyilkos hajlamaira a mai napig nem találtak egyértelmű magyarázatot. A viktoriánus kor első igazi sorozatgyilkosaként vált hírhedté, és sokáig sikerült titokban tartania azokat a szörnyűségeket, amiket felnőtt korában elkövetett. Ez Mary Ann Cotton, vagyis a Sötét Angyal története. Az 1830-as években született, amikor Nagy-Britanniában a nehézségek kéz a kézben jártak a változás és a fejlődés újdonságaival, érdekességeivel és az élet kicsit egyszerűbbé válásával.

Ekkoriban indult el a szigetországban az első utasszállító vonat, ami Liverpool és Manchester között közlekedett, ebben az időszakban tiltották be véglegesen a rabszolgatartást, azonban ekkoriban volt a lehető legrosszabb helyzetben a munkásosztály. Ennek oka az volt, hogy a társadalmi csoporthoz tartozók egy városrészben laktak, mind rendkívül nagy szegénységben éltek, és a higiéniával sem törődtek, így a kolera és az ehhez hasonló betegségek nem voltak szokatlanok, rengetegen meghaltak. Mindemellett a gyermekmunkásokból is egyre több lett, akik szintén hamar elhaláloztak túlhajszoltság vagy alultápláltság miatt.

Ebben a miliőben látta meg a napvilágot Mary Ann Cotton (született: Robson), édesapja bányász volt, édesanyja pedig a kor szellemének megfelelően háziasszony. Apját nagyon hamar elvesztette, aki halálos balesetet szenvedett egy munkanapján. Ezután nem sokkal édesanyja újraházasodott, viszont az új férfit Mary Ann nem kedvelte, így hát elköltözött otthonról. Ezt úgy tehette meg, hogy gyermekéveit és korai tinédzserkorát is munkával töltötte, ruhákat javított. A források szerint nagy álma vált valóra azzal, hogy a maga ura lett. Nővérnek tanult, emellett óraadó volt egy vasárnapi iskolában. Akkoriban egy nő nem engedhette meg magának, hogy hajadon legyen, így Mary Ann is férjhez ment, bár viszonylag későn, ugyanis 20 éves volt, amikor bekötötték a fejét. Ezután vették kezdetüket a szigetországban a furcsa halálozások, amelyek egyvalamiben egyeztek, és ez nem volt más, mint Mary Ann.

Három házasság, huszonegy halál

1852-ben ment feleségül William Mowbray-hez, akivel, úgy tartják, legalább négy gyermekük született, más források viszont nyolc-kilencet is állítanak – tekintve hogy mindössze három gyermek maradt életben, és legalább öt halálesetről hallottak akkoriban, a nő férjén kívül. Mindegyik halál szokatlanul gyorsan következett be, és mint ma már tudjuk, vesztüket gyomorhurut okozta, amelyre akkoriban nem létezett gyógymód, hiszen nem is ismerték ezt a betegséget.

Mary Ann a férjével is végzett 1864-ben, aki szintén gyomorhurutban vesztette életét, majd a kór

akivel egyetlen életben maradt gyermeke, Isabella Jane élt. Első férje halála után nem sokkal ugyanis két további gyermeke is meghalt tisztázatlan körülmények között.

Az 1860-as évek vége felé házvezetőnőként dolgozott egy James Robinson nevű özvegy férfinál, akivel hamar közel kerültek egymáshoz, és össze is házasodtak. Robinsonnak volt három gyermeke korábbi házasságából, akik közül kettő hirtelen meghalt nem sokkal az után, hogy a pár frigyre lépett. Később közös gyermekeik is születtek, akik közül szintén az összes meghalt, amit Robinson furcsállt, kezdte sejteni, hogy a felesége keze lehet a dologban. Az erősítette meg ebben, amikor Mary Ann megkérte őt, kössön életbiztosítást. Nem várta meg, hogy ő legyen a következő áldozat, elvált, és nem kötötte meg a biztosítást.

Mary Ann ezt követően 1870-ben ment hozzá Frederich Cottonhoz, akitől két gyermeke született. 1872-re mindhárman meghaltak, nem meglepő módon gyomorhurutban. A férfinak azonban volt egy fia egy korábbi házasságból, akit valami oknál fogva életben hagyott, és egy évig még nevelgette, azonban nagy szegénységben éltek, sokat kellett nélkülözniük. Végül aztán ez volt az oka annak, hogy 1873-ban leleplezték és letartóztatták.

Az igazság

Tekintve hogy nem éltek túlságosan jó körülmények között, a kor szokásainak megfelelően a szegénysegélyezésért felelős helyi közösségi vezető, Thomas Riley meglátogatta őket, és kérdezősködni kezdett élethelyzetükről, mindennapjaikról és persze Charlesról, aki akkor még csak hétéves volt. Ekkor Mary Ann elszólta magát, és a feljegyzések szerint azt mondta a férfinak, hogy „már nem sokáig fog zavarni a kisfiú, megy a többi Cotton után”. Ez megütötte a közösségi vezető fülét, és a rendőrséget bevonva elkezdtek nyomozni Mary Ann Cotton után, mindeközben pedig hírt kaptak Charles haláláról is, ami megerősítette őket gyanújukban, és börtönbe zárták a nőt.

Néhány hónapot töltött börtönben, a bíróságon nem vallotta magát bűnösnek – annak ellenére, hogy tizenhárom gyilkossággal tudták megvádolni –, és mindenre volt valami elmés magyarázata. Charles esetében azt mondta, arzénmérgezést kapott, ami a viktoriánus korban normálisnak mondható volt, mivel még a házak tapétáiba is tettek a mérgező szerből. Ennek ellenére bűnösnek találták a kisfiú halálában, a többi esetet azonban ki tudta magyarázni.

Sor került az igazságszolgáltatásra: kötél általi halálra ítélték. Kivégzése ügyetlenül alakult, ugyanis a csapóajtót túl alacsonyra állították, így a rövid zuhanás nem végzett Maryvel, ahogy az általában történni szokott. Így aztán a hóhér kénytelen volt megfojtani.

Na de hogy csinálta, és miért?

Igazi angol lady módjára végzett áldozataival Mary Ann Cotton, ugyanis minden egyes gyilkossága alkalmával teát főzött, amit megspékelt néhány csepp arzénnal. Ennek hatására gyomorhurut alakult ki férjeinél és gyermekeinél is, viszont nem lehetett semmivel bizonyítani, hogy mérgezés okozta betegségüket. Az arzén ugyanis egy színtelen, szagtalan anyag, ami nem is hagy nyomot maga után, mindössze pusztítást.

Mary Ann veszte a túlzott magabiztossága volt, megbízott a szer hatékonyságában, és két évtizednyi gyilkolás után már nem volt annyira körültekintő, mikor és hogyan végez áldozatával. Így történhetett, hogy Charles halála után a halottkém azonnal a mérgezésre utaló jeleket kereste a kisfiún.

Indítéka a gyilkosságokra egészen meghökkentő, mivel kizárólag a pénzvágy hajtotta, ki akart törni a szegénységből. Amikor megismerkedett egy férfival, célja volt, hogy teherbe essen tőle, majd megkérte az adott férfit, kössön életbiztosítást gyermekükre és saját életére is. A gyermekhalandóság gyakorisága miatt ez nem is volt buta ötlet, viszont, mint már tudjuk, feltehetően sokkal kevesebb gyermeke halt volna meg természetes úton. Miután végzett valamennyi gyermekével és férjével, begyűjtötte az utánuk járó pénzt, és abból tartotta el magát.

Története mai szemmel nézve egyaránt sajnálatra méltó és gyomorforgató, különösképp azért, mert már tudjuk a feljegyzésekből, hogy Mary Ann Cotton utolsó leheletéig ártatlannak gondolta magát, nem érezte jogosnak, hogy felelősségre vonták tetteiért.