A Csepel-kerékpár menő exportcikk volt, jól jött érte a valuta
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Biztos önnek is volt Tacskója, BMX-e, Campingje, ha idősebb, akkor talán Diadalt vagy Mátrát is hajtott. Ezekben a márkákban azonkívül, hogy kerékpárokat takarnak, egy közös dolog van: mindegyiket Csepelen gyártották. A gyár története lassan százéves, de most nem a hősidők képeit vettük elő, hanem a szocialista korszakot mutatjuk be Urbán Tamás (Fortepan) fotóin, amikor százezresével ontotta a gyár a bringákat.
Meglepő, de az első Csepel kerékpárok nem is Csepelen, hanem az ausztriai Grazban készültek el. A csepeli kerékpárgyártást Weiss Manfréd indította el 1929-ben, a Steyr-Daimler-Puch művektől vette meg a licencet és a gyártáshoz szükséges gépeket. Míg a gyárat felszerelték, addig csak a szintén Ausztriából érkező alkatrészek összeszereléséből állt a kerékpárgyártás. Az első kétszáz Csepelt ráadásul nem is itthon rakták össze. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A később a politikai kurzusok által sokszor átkeresztelt gyár (volt Rákosi Mátyás Művek is) már a kezdetektől arra törekedett, hogy a komplett kerékpárt saját alkatrészekből állítsák össze, csak néhány eleme származott más gyártótól. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Tudja, hol van Kis-Csepel? A térképen nehezen fogja megtalálni, és nemcsak azért, mert Észak-Magyarországon van. A kerékpárgyár sárospataki leányvállalatában 800 százan is dolgoztak a vázakhoz szükséges csövek legyártásban. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Weiss Mandfréd gyárát a bicikli népszerűségének felismerése hívta életre, és ennek megfelelően a tömegtermelést célozta meg. Az évi pár tízezer darab legyártásától az 1980-as évekig 250-300 ezerig fejlődtek. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Csepelen sárvédőt, vázat, nyerget, pumpát is gyártottak, a Camping bicikli világítását Bakony Művek szállította, a gumikat pedig a Taurus vagy egy vietnami gyár. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Ahogy azt a mai napig a cég jogutódjánál dolgozó Béres Jánostól megtudtuk, egy-nap 5-600 biciklit raktak össze. A két műszak egyszerre több típus összeszerelését végezte. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Hiába ontotta a gyár a kerékpárokat, előfordult, hogy itthon hiánycikk volt. Ennek nemzetgazdasági okai is voltak, a jó minőségű bicikliket könnyű volt exportálni, az Egyesült Államokba és Angliába is adtak el a Csepeleket. A bringákért kapott valuta pedig mindig jól jött az államnak. Nem véletlenül dotálták a csepeli exportot. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Nem véletlen, hogy újra és újra felbukkannak a fotókon a női munkások. A csepeli kerékpárgyárban dolgozók elég nagy arányát tették ki. Ennek is megvan a magyarázata. A szalagmunka kötöttségét jobban bírták a nők, és néhány, nagy kézügyességet igénylő szerelési fázisban, mint például a centrírozásban sokkal hatékonyabbnak bizonyultak a férfiaknál. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
(Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A kerékpárgyárban dolgozni rangot is jelentett, meg jó fizetést. Egy szereldei dolgozó annyit vihetett haza, mint egy kohász, és már egy kezdő is szép órabért kapott. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
(Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Míg kezdetben négyszáz dolgozóval indult a Weiss Mandfréd féle gyár, addig a nyolcavanas évekre a kétezer főt is elérte a munkások létszáma. Igaz, a kerékpárgyár eközben összeolvadt a varrógépgyárral és a ruhaipari gépgyárral. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A kerékpárok az 1970-es '80-as években is nagyjából annyit értek, mint ma. Egyhavi fizetésnyi összeget kellett értük adni. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A csepeli kerékpárgyár több száz típust jegyeztetett be, illetve gyártott a története során, a legnépszerűbbnek a különböző Camping-típusuk bizonyultak, ezekből egymillió darabot adtak el. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon