A Mester utcai húskereskedő hagyatéka

2015.11.22. 11:13 Módosítva: 2015-11-22 11:21:29
A Fortepan öt évvel ezelőtt ötezer fotóval indult. Az induló képek kétharmada a nyolcvanas évek közepétől lomtalanításokon talált fényképekből állt. És bár azóta sok minden változott a honlap és a gyűjtés karakterében, a lomtalanítás mint szenvedély és szérum megmaradt. Többször gondoltunk rá, hogy egy-egy lomtalanításon talált sorozat (stílusosan kupac) történetét a háttérrel együtt mutassuk meg. Hogy kiderüljön, hol találtuk a fotókat, és milyen állapotban voltak. A véletlen úgy hozta, hogy ezt most meg is tehetjük. A helyszín a IX. kerület, az időpont november 9., hétfő. A szmogos-napsütéses délutánba beletenyerelt egy félórás eső, ennek még jelentősége lesz a történetben.

A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Lomtalanításon fotókra vadászni valójában szinte reménytelen vállalkozás. Kukázó sorstársaink pontosan tudják, hogy a papírképek, albumok jó eséllyel eladhatóak, így az utóbbi években mi is inkább vásárolni szoktunk. Gyorsba', ha lehet, olcsón. Saját találatra egyetlen esélyünk maradt: a negatív film. Negatívokat ugyanis nem nagyon szed föl más, a filmek szinte eladhatatlanok, de minimum értelmezhetetlenek. Hisz nem tudni, mi van rajtuk. Egy részük eleve ezért kerül ki a lomtalanításra. Az örökösöknek fogalmuk nincs, hogy mikor, hol és miért készültek a fotók. Valószínűleg ez történhetett a Vaskapu utcában is, ahol történetünk tárgya, a több mint ezer, szanaszét szórt és csúnyán megázott síkfilm és pár tucat tekercs hevert. 

Az rögtön látható volt, hogy egy jelentősebb amatőrfotós-hagyatékról van szó, bár a teljes nagyságrend sosem fog kiderülni. A filmek már órák óta ázhattak a flaszteren, és többen is széttúrták a kupacot előttünk. Amit lehet, összegyűjtöttünk egy fekete kukászsákba, és igyekeztünk gyorsan hazaérni vele. Az elázott, összeragadt negatívokat fontos gyorsan kiáztatni és leszárítani, hogy az emulzió ne sérüljön nagyon. A kádban áztatás és szárítás közben már kezdett kirajzolódni a szerző személye és stílusa. A válogatás és gyors szkennelés azonban megdöbbentő eredményt hozott. A több száz kép között pár tucat igazán jelentős is akad. Egy pesti polgár fotós naplójának részletei a harmincas évek végétől. Séták a belvárosban és a Lánchídon, kicsit Escher Károly fotóit, kicsit Jávor Pál filmjeit idéző felvételekkel. De helyenként Rodcsenkót és az avantgárd fotózást követő képkivágásokkal, fény-árnyék játékokkal, felülnézeti képekkel. Rendőr a Híradó mozi előtt, nagyvárosi forgalom, kevés műemlék, sok jelen idejű utcakép a legjobb formájában lévő Budapestről. Pont amire vágytunk!