Kincsek bújtak a budakeszi padlás mélyén

Hunyady 1921-ben született Pécsen, ahol a helyi jezsuita gimnázium kirúgta, miután Ady Endre verseit dicsérte egy írásában. Nem sokkal később Badacsonytomajra került kántortanítóként, majd 1942-től katonai szolgálatot teljesített a második világháborúban, ám Németországban a szövetségesek fogságába esett.

A háború után visszatért Pécsre, ahol a Nemzeti Parasztpárt városi titkára lett, majd Várkonyi Nándor mellett a népi írókhoz kötődő Sorsunk folyóirat prózai és kritikai rovatvezetőjeként, illetve a városi szabadművelődési hivatal munkatársaként dolgozott. Első novelláskötete, a Szerencsétlen emberek 1947-ben jelent meg. Az ebben szereplő nyolc történet helyszínei is a falvak, illetve a városi peremvidékek voltak.

A rá következő évben Budapestre költözött, ahol mintegy hét évet dolgozott a Magyar Nemzet szerkesztőségében. Közben megjelent első regénye, az Elsüllyedt ország, majd első drámája, a Bányászbecsület is, amit a Belvárosi Színház mutatott be. 1956-tól az Állami Déry Színház dramaturgja, 1960-tól pedig a Képes Újság kulturális rovatának vezetője lett. Innen az úttörőszövetség lapjához, a Pajtáshoz került, majd két évre a Magyar Horgászhoz, innen pedig a Népszavához.

Közben sorra jelentek meg a magyar történelem jeles alakjait bemutató ifjúsági regényei: a Hunyadi Jánost bemutató Hollós vitéz, a Petőfiről szóló Viharmadár vagy a magyar Robinson Crusoe, Jetting Károly kalandjait ismertető Hét tenger vándora. Ezek mellett írt még ifjúsági regényeket az inkákról, a spanyol polgárháborúról, az 1437-es erdélyi parasztfelkelésről, leghíresebb műve pedig talán a nándorfehérvári diadal idején játszódó A fekete lovag.

Az írói, újságírói és fordítói pályája mellett azonban Hunyady fényképészettel is foglalkozott. Az úttörőgyűlések és -szakkörök (Pajtás), illetve a magyar halastavak és holtágak (Magyar Horgász) mellett gyakran fotózott más művészeket. Hunyady ugyan író emberként elsősorban az írókra fókuszált, de alkalomadtán filmeseket, színészeket, zenészeket és képzőművészeket is megörökített. Az írókról készült fülszövegportréi a Magvető és a Szépirodalmi kiadó könyvein jelentek meg, amelyekért képenként 200 forintot fizettek neki.

Az író és fotós Budapesten halt meg 1983 decemberében, örököseit egyelőre nem sikerült felkutatni. A nemrég előkerült Hunyady-anyaggal a jövőben még fogalkozunk az Indexen, és a nyár során a Fortepanra is felkerülnek majd az első képek, ezúttal azonban az író művészportréióból válogattunk.