Foci nincs, de más sportok a hógolyótól a lepkegyűjtésen át az ágy akkurátus bevetéséig annál inkább; a jezsuita paptanárok a szellem művelése és a rendszeresség mellett a testkultúrára is nagy hangsúlyt fektettek. Kellett is a változatosság, hogy a bentlakásos iskolákban ne fásuljanak bele a gyerekek a reggeltől estig tartó szigorú napirendbe, de az “ép testben ép lélek” egyébként is fontos elv volt ezekben a nyolcosztályos elitképző gimnáziumokban.
A jezsuitákról az biztos nem mondható, hogy ne lett volna komoly tapasztalatuk a nevelésben. A piaristák mellett ők voltak a hagyományos tanítórend ,a legintellektuálisabbak mind közül, akik a missziós munka mellett (erről láthatták múlthéten a kínai válogatást) mindig is híresek voltak a világra, modernitásra, tudományra való nyitottságukról is. A kísérletező, rácsodálkoztató természettudományos oktatás a két magyarországi gimnáziumukban is meghatározó volt, de ez az itt látható, Kalocsán és Pécsett készült fényképekről is kiderül.
Volt itt meteorológiai léggömb és komoly rovargyűjtemény, de a gimnázium szertárában még kitömött tigris is. A jezsuita rend brutális felszámolása során (1950-ben 400 szerzetest internáltak) az iskolákat államosították. A tigris ezt is “túlélte”, ma is megvan a kalocsai gimnáziumban, a Pestre múzeumba került rovargyűjtemény azonban egy ‘56-os belövéstől megsemmisült - ezek pótlására kellett aztán cigisdobozokban csempészni haza a csigákat Kubából,de ez már egy másik történet. Az egykori jezsuita diákok 70 év után is összetartanak, és nagy nosztalgiával emlékeznek az iskolai évekre. A jezsuita Levéltár és a Fortepan jóvoltából megmutatjuk, hogy mire is.
A pécsi Pius Gimnázium diákjai gyertyafény mellett tanulnak. 1936-ban járunk. Az internátusban a diákok életkor szerint szakaszokba voltak osztva, ezeket egy még pappá nem szentelt rendtag, ún. magiszter vezette, aki – a gimnáziumi foglalkozás kivételével – minden idejét a szakaszával töltötte. Ő felügyelt a kötelező tanulóidők alatt, szervezte a programokat, „lelki olvasásokat” tartott, sőt még egy hálóteremben is aludt a gyerekekkel. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Szerzetes kalapban, lepkehálóval, az aláírás szerint a helyszín és időpont: Pécs, 1914. Thalhammer János igazi tudós-tanár volt, európai hírű zoológus, aki kalocsai tanári évei alatt kezdett foglalkozni kétszárnyú rovarok gyűjtésével. 30 évig a kalocsai, majd haláláig a pécsi jezsuita gimnáziumban tanított természettudományos tárgyakat. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
A biológia szertárban hatalmas zoológiai gyűjtemény volt. Az iskola államosítása után a Thalhammer-gyűjtemény (6095 faj 30 ezer egyede) a Nemzeti Múzeum Állattárába került. 1956-ban szovjet belövéstől szinte teljesen elpusztult. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Kalocsai diákok és jezsuita skolasztikusok a kalocsai Nagymezőn 1927-ben. Az iskolákban nagy hangsúlyt fektettek a mozgásra, télen folyamatosan működött a jéggondozó bizottság, volt jól felszerelt tornaterem, Pécsen uszoda is - sokáig ez volt a város egyetlen uszodája. A tornaórák célja a sportszerűségre és fegyelemre való nevelés volt. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Pécsi diákok kirándulása 1934-ben. A vakáció alatti programok szervezésére létrehozták a Szünidei Pius-kört, mely önképzőkör jellegű összejöveteleket is tartott. A karácsonyi és húsvéti vakációt a bentlakók tölthették az internátusban is, de a nyári vakáció idejére el kellett hagyniuk az intézetet. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Téli ródlizás pécsi diákokkal. A bentlakókat csak az elöljáróság engedélyével látogathatták a szülők, havonta egyszer, a tanórák és a stúdiumok idején kívül. Az intézetből kijárni is csak havonta egyszer lehetett, kizárólag szülők vagy közeli rokonok felügyelete alatt, és csak akkor, ha a tanuló "tanulmányi eredményeiben és magaviseletében semmi kifogásolható nem volt". (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
A pécsi Pius gimnázium elsős konviktorainak ozsonnája. Az internátusban évi 700 korona tartásdíjat kellett fizetni, ez fedezte a napi négyszeri étkezést, a rezsit és az orvosi ellátást. Egy bentlakó diák éves költségei mindent egybevéve, takarékosságtól függően 950 és 1200 korona között mozogtak 1915-ben. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
A pécsi elsősök hálókörlete. Tanítási napokon fél 6-kor volt az ébresztő, majd reggeli imádság és szentmise, fél 7-kor reggeli. Még az első óra előtt studium a leckék átismétlésével, 8-tól tanítás, ebéd után hosszabb felüdülési idő, “rekreáció” a játszótéren vagy a játszóteremben - ez nem szabadfoglalkozás volt, hanem a szakasz közös programja a magiszter felügyelete alatt. Ezután háromszor egy héten csoportos séta, a többi napon ehelyett stúdium, majd uzsonna, újra rekreáció, 5-től 7-ig megint stúdium egy 5 perces szünettel, végül vacsora, 8 -kor esti ima és elvonulás a hálóterembe. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Zoológiai gyűjtés a Baja melletti Vaskúton 1912 júniusában, Thalhammer János vezetésével. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
A kalocsai gimnáziumhoz meteorológiai és csillagászati megfigyelő állomás is tartozott. Ezt még 1878-ban Haynald Lajos bíboros-érsek hozta létre, felszerelését Konkoly-Thege Miklós irányította. Az obszervatóriumot Fényi Gyula szerzetestanár, világhírű csillagász irányította 1885-től 1913-ig. Fényi fő kutatási területe a napkitörések, napfoltok vizsgálata volt, ezzel olyan nagynevű jezsuita elődök nyomába lépett mint a 18. században tevékenykedő Hell Miksa és Sajnovics János. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Pécsi hógolyócsata. A pécsi Pius gimnázium fokozatosan épült ki, parkja, játszóterei, sportpályái a harmincas évek elejére készültek el. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Jezsuita mikulás és krampusz Innsbruckban. Bár az osztrák rendtartománytól elszakadva 1909-ben megalakult az önálló magyar jezsuita rendtartomány, ezután is sok magyar jezsuita kint tanult teológiát. Egyikük volt a képen is látható Raile Jakab, aki majd 1944-1945-ben a Mária utcai rendház pincerendszerében bújtat el több tucat zsidót, köztük a Nobel-díjas Harsányi Jánost is. A kommunista hatalomátvétel után sok magyar jezsuita menekült került Innsbruckba, Raile azonban a bostoni egyetem tanára lett, de hamarosan meghalt egy balesetben. 1992-ben posztumusz elnyerte a Világ Igaza címet a jeruzsálemi Yad Vashem Intézettől. (Fotó:
Jezsuita Levéltár / FORTEPAN)
Az összeállításban legnagyobb érdemei Mihalik Bélának, a Jezsuita Levéltár vezetőjének vannak. Ő segített a rend kínai missziójáról szóló nagyképben is. Ha azt még nem látta, most már el ne mulassza semmiképpen.
Ezt a cikket Barakonyi Szabolcs és Kolozsi Ádám készítette. Munkájukhoz felhasználták Somodi Imre két korábbi írását. Az egyik az Egyháztörténeti szemlében jelent meg, a másik a miskolc.hu egyháztörténeti sorozatában.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon