Összemosódó képek múlt időmből: Csoóri Sándor 1930-2016

Csoóri Sándor még a református gimnázium VII. osztályos tanulója volt, amikor 1949-ben a Pápai Néplapban verseket és termelési riportokat publikált. „Én a proletárokkal fejlődöm/ mint anyaméhben a kisgyerek” - írta abban a korszakban, amikor „nem is nagyon fontos az emberi szó: a traktor és a cséplő dalol.” A háború utáni új világ a munkásosztály és a parasztság diadalától harsogott, tömegesen kerültek az oktatásba és a nagyvárosokba az olyan tehetséges parasztgyerekek, mint az „elzárt és elzárkózó” Zámolyon született Csoóri.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Könyvek helyett történetek vették körül, a családi legendárium szerint haldokló nagyanyja lökte az irodalom felé és a régi életformától minél messzebbre, amikor az újszülött a feje alá csúsztatta gyűrött és megsárgult Bibliáját: „az új sarj írástudó ember legyen. A tudásé és a törvényeké, s a világért se maradjon odahaza parasztnak.” A negyvenes-ötvenes évek fordulóján ugyanezt kívánta Rákosi Mátyás is, így Csoóri a budapesti Egyetemi Orosz Intézetben elkezdte (majd abbahagyta) az orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakot. Több folyóirat munkatársa volt, a rövidéletű Új Hangban a versrovatot vezette: itt együtt dolgozott a fotókon látható Illyés Gyulával, a pimaszul fiatal Juhász Ferenccel és Moldova Györggyel.

A hatvanas évek, amikor ezek a Hunyady József-fotók is készültek, tevékeny és önmarcangoló korszak volt Csoóri számára. Megjelent már verseskötete (Felröppen a madár), szociográfiája (Tudósítás a toronyból), útirajza (Kubai napló). Esszéi (Faltól falig), gyermekversei (Lekvárcirkusz bohócai) álltak a könyvesboltok polcain, elkezdett dolgozni a MAFILM dramaturgjaként. Közben sokszor feltette a kérdést önmagának, mi ő valójában: költő vagy prózaíró? Paraszt vagy értelmiségi? Városlakó vagy falusi? Mert azzal kellett szembesülnie, hogy „rangosodott a vidék,” lett autó, meg sátortetős ház és „soha nem élt ilyen jól a parasztság,” csak közben az is elveszett, aminek nem lett volna szabad: a falusi közösség eltűnt, a falu csak lakóhely lett. A falvak átalakulásával párhuzamos volt saját otthontalanságának megélése: már sem ide, sem oda nem tartozott, a falusi kocsmában a Gellért presszó kávéja hiányzott, a nagyvárosban meg az emberek összetartása. „Néha zavar ez a felemás lét, néha megnyugtat. Választanom kellett volna? Egyértelműbbé válnom. Zavarodottabb korszakaimban meg is próbáltam, de csak a fejemet sikerült kiröpítenem az űrbe” – írta.

Csoóri Sándor: Fénykép, nagy háttérrel

  A cikkben Csoóri Sándor Összemosódó képek múlt időmből c. írásából idéztünk. Az életrajzi adatokhoz ezt használtuk.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!