Steiner a kolozsvári katonai csapatkórház parancsnoka volt, ebben a tisztségében még Zita trónörökösnével is találkozott. Ahogy a Pápai Hírlap 1916. november 11-i számában, vagyis majdnem pontosan 100 évvel ezelőtt olvasható, míg az alig egy hónappal később királlyá koronázott IV. Károly „polgári személyekkel érintkezett”, Zita főhercegnő „a sebesült kórházakat látogatta meg, melegen érdeklődvén az ápoltak sorsa iránt”.

Annak ellenére, hogy Steiner a háború előtt általános, majd urólogiai sebésznek készült, és a háború után is főleg azon a területen működött, a háború alatt a kolozsvári Zápolya utcai csapatkórház főorvosa, majd főtörzsorvosa lesz. Rengeteget műt, a Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztjével és más érmekkel is kitüntetik.

Steiner a háború után nem költözik Szegedre a többi orvossal, akik a magyar kórház bezárása után elhagyják Kolozsvárt, inkább magánrendelőt nyit, és ott praktizál tovább.

1939-ben családjával ugyan áttér a katolikus hitre, a zsidótörvények alól csak 1944-ben mentesítik, ekkor egy évig ő vezeti a sebészeti klinikát, állandóan operál és tanít. A háború után is elismert orvos maradt, 1959-ben, agyvérzésben hunyt el. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

A fényképekről túl sok adat nem maradt meg, igazából az sem teljesen biztos, hogy Steiner maga készítette-e a fotókat, vagy valaki más fotózott-e.

Ezen a képen például Julius Krahsnig szerepel, de róla semmit sem találunk, ha csak egyszerűen az interneten keresünk - egyike volt a háború szörnyűségeit elképesztő sebekkel túlélőknek, akiket az új módszereket tulajdonképpen épp akkor kidolgozó sebészek mentettek meg. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Csak sejteni lehet, hogy ezen a képen nem véletlenül áll a középpontban a sérült karfán nyugtatott, de csuklóból lógó karja. Wéber Leopoldról nem maradt fent több információ. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Itt mindenkinek egyértelmű, mit fotózott a sebész. Arnóczky János mindkét lábát amputálni kellett térd alatt, és bár az internet semmit nem talál róla azon túl, hogy 1918-ban megemlíti egy honvédségi közlöny, a képek között még viszont fogjuk látni. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

A képek mindegyike egy-egy táblán rögzítve maradt fent, általában arra, és nem a fényképre magára írták fel a modellt álló sebesült nevét. Azonban az idők során ezek olyan nehezen olvashatóvá váltak, hogy a Fortepan munkatársai azt a részt nem digitalizálták, csak a fotót. Néhány esetben a név közvetlenül a fotóra került rá, de sajnos Wilhelm Brandtról nem sikerült találni semmit. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Valószínűleg itt is a bal kar a kép lényege, legalábbis az azon az oldalon lévő sebtapaszok is erre utalnak. A kép alanyának neve nem maradt fenn, a sapkarózsára írt IFJ sem segít sokat, az ugyanis I. Ferenc József nevének rövidítése, ami nagyjából annyit mutat meg, hogy a férfi honvédként szolgált. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Tomory Vidor főhadnagy, a Magyar Királyi 11. honvéd gyalogezredből. Róla történetesen nem is olyan nehéz megtudni, hogy a bal vállát ért találat már a második sebesülése volt: a harctéri ellátásáról riportfotó is készült, mely az internetre feltöltött archívumokban is elérhető. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Ezen a fényképen se név, se a kórház bélyegzője nem szerepel, de talán név nélkül is megmutatja, milyen pusztításból kellett kihozni valamit a sebészeknek. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Ahogy említettük, Arnóczky János a 25 képes sorozatban az egyedüli, aki többször is szerepel (van egy harmadik kép is róla, de azt nem válogattuk be). Itt épp az látszik, hogy a kolozsvári kórházban a sebészet mellett a protézisgyártás is üzemelt.

Ne felejtsük, hogy a képen az 1910-es évek végének csúcstechnikája látható, ahogy a sebek ellátásáról készült fotóknál, úgy itt is az alkalmazott eljárás megörökítése volt a cél. Ugyanakkor az is látszik, hogy külön műterem nem állt rendelkezésre, a két alany két hokedlin áll. A nekünk balra álló embert Számuel Imrének hívták.

(Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Koprol Gergely honvéd, valószínűleg lábsérülés után, nem számítva arra, hogy 100 év múlva kicsit többen láthatják majd a felvételt. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

Körősy Károly, akinek szokatlan írásmódú neve eleve lehetetlenné teszi, hogy a Google bármit is találjon róla, viszont a fényképen látható fejsérülés után az is csodának tűnik, hogy Steinerék meg tudták menteni a kor eszközeivel. Valószínűleg nem is véletlenül fotózták le. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)

A legelborzasztóbb kép talán a válogatásban. A plasztikai sebészet még nagyon gyerekcipőben járt ekkor, bár talán pont az ilyen sebesülések, vagyis maga a háború indította el azt a fejlődést, amely miatt ma már megdöbbentő eredményekre képesek az orvosok. A háborús plasztikai sebészet úttörőjének a brit Harold Gilliest tartják, aki először használt bőrgraftokat a sértetlenül maradt testrészekről. A nagy különbség a kolozsvári sebészekhez képest, hogy Gillies kifejezetten rekonstrukciós célú műtéteket végzett, jó ötezret, amivel lefektette a plasztikai sebészet alapjait. (Fotó: Steiner Pál / FORTEPAN)