Mindenki fogja be a pofáját, és dolgozzon

„Fradika a sztár”, „Deep Purple”, „Metal Kaos”, „Punk's not dead”, netán a „Levi örökké szereti Nórit”, a sima „itt jártam típusú tagek, a „Pinát a dolgozóknak!” vagy „Le a gravitációval!” típusú viccekkel kiegészítve mindenkinek ismerősek lehetnek az egyszerűbb falfirkák kapcsán. A firka valószínűleg egyidős magával az írással, ahogy az is, hogy információközvetítés mindenféle formájára igénybe vették folyamatosan.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Dacára, hogy részben már át is vette a helyét az olcsó matricázás, jó eséllyel sose fog kiveszni teljesen, annyira egyszerű odaírni üzeneteket helyekre. Egy szimpla „Mocskos tolvaj Orbán/Gyurcsány  felirattal manapság is bárki bárhol  találkozhat . Ahogy azt is tudjuk, hogy most is van ereje a formátumnak. Például amikor CEU-botrány elején valaki csak krétával   felírta Orbánék utcáján a betonra   A walesi bárdokat, még azon az éjszaka gyorsan letakaríttatták, nehogy túl sokan lássák. M ost lehet, hogy csak nevetünk ezen a népszerűségi félelmen, de azért voltak jóval keményebb következmények is nálunk, nem is olyan rég.

„Röpcéduláznak, telefirkálják a falakat – bagatell ügy! … Elfogjuk az illetőket, felakasztjuk vagy tarkón lőjük – el van intézve, bagatell ügy! … Ezek az ország lakosságának mindössze egy minimális töredékét képezik! Mennyi? Ezer, tízezer, húszezer…? De mi van a többivel?... Azok itt vannak, élnek, szuszognak – és nekünk velük van dolgunk! Azok itt vannak a nyakunkon, s az igazi dolgunk velük adódik!”

  Amit  Az ötödik pecsétben  magyaráz a civil ruhás nyilas, az egyrészt jól jelzi, hogy a 20. században a falfirka cseppet sem volt tréfadolog.  Könnyen az életével fizethetett érte az, aki a hatalomnak nem tetsző üzenetet akart közvetíteni, nálunk jóformán az egész század során. Másrészt pedig azt is, hogy a műfajban van potenciál, lényegében egy ingyenes plakáthelyet jelent akár a város legfeltűnőbb pontjainál.

  Az internet előtti időben ezért is volt érthető az állami figyelem a firkálókra, pláne a csak a kormánynak hozsannázó sajtó időszakaiban. A firkálókat el lehetett kapni, de a felébresztett gondolatokat vagy lelkiismeretet jóval kevésbé.  Mi most a Fortepan gyűjteményéből válogattunk az 1990 előtti magyar falfirkákból, amikor igazán komoly tétre ment a firkálgatás. Érdemes észrevenni, hogy sokszor annyira fajsúlyosnak ítélhették meg ezt a kommunikációs formát, hogy az akkori aktuális Fidelitas vagy CÖF is beszállhatott időről időre ugyanúgy, hátha elhitethetik, hogy ők is a nép nyelve azért.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!