A római katolikus családból származó Matuska 1892-ben született Csantavéren. Édesapja, Antal egy papucskészítő mester volt, aki meghalt, amikor Szilveszter tízéves volt. Matuska a kalocsai érseki tanítóképzőbe ment, ahol kántor-tanítói oklevelet szerzett. Püspökhatvanban szerzett állást. Amikor Jászárokszálláson nyaralt, a Jászvidék című lap így írt róla: "Mint ügyes kántor, néhai Nagy Lajos kántorunknak meghívására 1912 nyarán a vakációt községünkben töltötte, segédkezvén a kántori teendőkben. A csinos és jó modorú fiatalember csakhamar megnyerte környezetének barátságát, s dédelgetett kedvence lett a fiatalságnak. Míg délutáni szabadidejét a sportpályán töltötte (...) addig esti időtöltései a hajnalba nyúltak."
1913-ban Matuska bevonult, és a világháborút gyakorlatilag végigharcolta egy-két megszakítással. A háború kitörésekor őrvezetői rangban harcolt a szerb harctéren. Megsérült, majd előléptették; 1914 decemberében hadapródőrmesterként került kórházba, aztán végül a tiszti iskola helyettesparancsnoki tisztségéig jutott. 1915-ben az orosz harctérre vezényelték, majd megjárta a pécsi honvédezredet és az erdélyi trachomás századot is, ahol parancsnok volt. Főhadnagyként szerelt le, és a háború után szülőfalujába tért vissza, hogy tanítóként dolgozzon, ami mellett kereskedni is kezdett. Miután megszületett a lánya Mezőtúron is gazdálkodásba kezdett, majd 1922-ben már Budapesten élt. 1928-ban pedig Bécsbe költözött, ahol ingatlanokkal kezdett foglalkozni, de ez már nem annyira jött be neki, sőt csődközeli helyzetbe került. Próbálkozott mindenféle találmányokkal, az egyik ilyen éppen egy olyan dolog volt, ami jelzi a mozdonyvezetőknek, hogy a sínen valamilyen akadály van a vonat előtt. Végül aztán fel is robbantott egy vasúti hidat, rajta egy vonattal.
1931. szeptember 12-ről 13-ára virradó éjszaka, néhány perccel éjfél után Matuska felrobbantotta a Bia és Torbágy közötti viaduktot, amint azon éppen áthaladt a bécsi gyors. A balesetben 22 ember halt meg és további 17 megsérült. De mielőtt ennek részleteire kitérnénk, tegyük hozzá, hogy nem ez volt Matuska első és egyetlen robbantásos merénylete, vagy annak kísérlete vonatok ellen. Mint a bécsi tárgyalás során kiderült a bajorországi Jüteborgnál, illetve Ansbachnál is próbálkozott ezzel.
A korabeli magyar sajtóban már szinte mindenhol látni vélték, amint megjelent, vagy egyenesen merényletre készült. Ahogy a Mezőtúri Újság megfogalmazta akkor: "minden valamire való város emlegeti. hogy ott lakott és látták őt ekkor és ekkor. Így valóságos legendakör képződik körülötte". Majd ugyanez a lap később közölt is egy cikket „Matuska Szilveszter Mezőtúron is robbantani akart – Titokzatos látogatók a vasúti híd mellett – A szemtanúk Matuskát határozottan felismerik" - címmel. Ebben azt írják, 1931. augusztus 11-éről 12-ikére virradó éjjel valaki egy vasbeton gerendát helyezett el "a helybeli Berettyó-hídtól mintegy 5 méternyi távolságra a vasúti síneken keresztül. Éjféltájban egy kettős mozdony haladt át a hídon, mely Mezőtúr állomásról indult Békéscsaba felé. A mozdony szerencsére lassan haladt, s a mozdonyvezető észrevette a keresztbe tett gerendát, melyet néhány méternyire maga előtt tolt, s még idejekorán sikerült megállnia, mielőtt a kisiklás bekövetkezett volna". És természetesen mindenki a korábban földdel Mezőtúron is rendelkező Matuskát látta a környéken. (Fotó:
Fortepan/Schermann Ákos)
A bécsi gyors fél 12-kor indult el Budapestről, a Keleti pályaudvarról, és a feljegyzések szerint viszonylag kevesen, 105-en utaztak rajta a személyzeten kívül. Hajnal negyed egykor ért a vonat a vidaukthoz, ahol egy hatalmas robbanás után a mozdony kisiklott, majd hat kocsit magával húzva a mélybe zuhant. A vonat hátsó részében utazók elmondása szerint hatalmas robbanást hallottak, majd hallották, ahogy az első kocsik a mélybe zuhanva leérkeznek. Többen több robbanásról beszéltek, ez amiatt is lehetett, hogy a kisiklató detonáció miatt mélybe zuhanó mozdony kazánja is felrobbant. Éjszaka volt, vaksötét, csak a zuhanást túlélő sérültek kiabálását lehetett hallani. Többen leereszkedtek a roncsokhoz, de nem igazán tudtak segíteni eleinte a sötétben. (Fotó:
Becker György / FORTEPAN)
A baleset után az egyik kalauz elindult a vonatról leszállva hátrafelé, hogy a sínen megállítsa a következő vonatot, nehogy valami nagyobb baj történjen. Megpróbált egy lámpát magával vinni, de azt nem tudták leszerelni a vonatról. Végül elérve a legközelebbi őrbódét, az ott szolgálatot teljesítő kollégával felhívták a budaörsi állomást, hogy ne indítsanak vonatot, valami baj történt. Időközben kiérkeztek az első tűzoltók is a helyszínre, és fáklyák fényénél megkezdték a mentést. A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület riasztott munkatársai pedig különvonattal indultak a helyszínre, hogy segítsenek a mentésben. A sérültek kimentése és a roncsok eltakarítása végül több napot vett igénybe, a sérült hídon pedig sokáig csak egy vágányon lehetett haladni. A biatorbágyi robbantás után a mentők kifejlesztettek egy speciális kocsit tömegbalesetekhez, ezeket 1934-től kezdték használni. (Fotó:
LENCSE ZOLTÁN / FORTEPAN)
Az egyik mentőorvos így számolt be a mentés körülményeiről az Iho.hu cikke szerint: "Máglyákat raknak, s ezek fokozódó fényénél látjuk csak igazán a szerencsétlenség teljes képét. A viadukt alatti nagy sár, a lezuhanó vonat alól felcsapódva, szürkére festett mindent. A mozdony 24 méteres zuhanása közben sebességével még 20 métert repült előre, míg földet ért… Leszáll a csönd, a halottak csöndje, tompává halkítja a kopácsolást. Most már csak halottakat hoznak. De mégis. Éles gyereksírás üti meg a fülünket. A megsebzett élet hangja... Nagy csoportosulás az egyik vasúti kocsi mellett. Ez a kocsi szaltót csinált a levegőben és tetejével esett a földre. A nehéz alváz, amelyik felülre került, úgy összelapította, hogy az alváz csak egy méter magasságban volt a földtől, égnek álló kerekeivel... Sorba húzzák ki alóla a halott anyát, az apát és leányukat. Megindul a fotográfusok pergőtüze. Mint a másodpercenként megismétlődő villám, hasítja át a sötétséget a magnezium fellobbanó fénye." (Fotó:
FORTEPAN)
„A biatorbágyi vasúti katasztrófa alkalmával még az éjszaka folyamán a helyszínen személyesen tapasztaltam, hogy a tek. Mentőegyesület orvosai és segédszemélyzete mily lelkes buzgalommal, odaadással és önfeláldozással végezte az áldozatok: a megsérült vasuti alkalmazottak és utasok közül az első segélynyujtás súlyos teendőit. Az elvetemült, gaz merénylet által megsérült embertársaink szenvedését enyhítő, nemes emberbaráti kötelesség lelkes teljesítését úgy a magam, mint az államvasutak igazgatósága és személyzete nevében is a legmelegebb köszönetemet fejezem ki és arra kérem a tekintetes Igazgatóságot, hogy ezt a baleset színhelyén kivezényelve volt mentőszemélyzetnek is tudomására adni sziveskedjék" - írta Magyar Királyi Államvasutak elnöke '31 szeptemberében. (Fotó:
FORTEPAN)
Egy sok évvel a merénylet utáni pótnyomozásnál az is felmerült, hogy Matuska Szilveszter megjelent a baleset helyszínén a robbantás után, úgy téve, mintha ő is az egyik utas lett volna. (Fotó:
Becker György / FORTEPAN)
A kiérkező nyomozók megállapították, hogy a hídon átmenő sínpár egyik oldalán hiányzik egy több méteres darab, amit később a helyszíntől vagy háromszáz méterrel arrébb, egy udvaron találtak meg. A pokolgép tehát kiszakított egy ekkora darabot a sínből, emiatt kisiklott a mozdony. A nyomozók a robbanószerkezet maradványait is megtalálták, ami egy körülbelül 2 kg ekrazittal megtöltött gázcső volt. A robbanószerkezetet a mozdony súlya aktiválta. (Fotó:
Becker György / FORTEPAN)
„Munkások! Nincs jogotok, hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek a benzin nem fogy el" - ez állt azon a levélen, amit a nyomozók a robbantás közelében találtak. Ez aztán a kommunistákra terelte a gyanút, mintha politikai indíttatású merénylet történt volna, így statáriumot rendeltek el Horthyék. Októberben azonban jött a hír: a magyar származású osztrák lakos, Matuska Szilveszter feladta magát, mint a biatorbágyi merénylet elkövetője. A robbantás miatt bevezetett statáriumot mindenesetre azután is meghagyták, hogy kiderült: nem a kommunisták robbantottak. (Fotó:
Becker György / FORTEPAN)
Bécsben a végig zavarodottan viselkedő Matuskát hat évre ítélték. Az eljárást távollétében Magyarországon is lefolytatták, itt azonban halálos ítéletet hoztak ellene. Amikor Ausztriában letöltötte hatéves börtönbüntetését, akkor Magyarországon életfogytiglanra változtatták Matuska ítéletét, hogy kiadható legyen. A magyarországi börtönből végül 1944-ben a szovjet csapatok Vácra érkezésekor a nagy zűrzavarban több társával együtt megszökött. Hogy ezután mi történt vele, azt senki sem tudja. (Fotó:
Becker György / FORTEPAN)
A biatorbágyi merényletről két magyar film is készült. Az elsőt Várkonyi Zoltán forgatta 1959-ben Merénylet címmel, a másodikat Simó Sándor 1982-ben Viadukt címmel. Utóbbinál a merényletet az eredeti helyszínen vették fel. (Fotó:
JURÁNYI ATTILA / FORTEPAN)
Hogy mi történt Matuska Szilveszterrel 1944 után, arról semmilyen hivatalos feljegyzés nincsen. Volt, aki Svédországban vélte felfedezni, mások orosz hadifogolytáborban, de még a hatvanas években is előkerült, hogy Budapesten látták, sőt, beszélt vele valaki. Hogy melyik városi legenda volt az igaz, valószínűleg már soha nem fog kiderülni. (Fotó:
FORTEPAN)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon