Guszti és Guszta élete tizenhat képben

„És ez az; az ember elbeszél egy epizódot, és maga is érzi, hogy ez nem az, amit tulajdonképp közölni akart. Hiányzik belőle a szél, a szag, a hang, a tetű, vagy tudom is én mi, ami azt az epizódot éppen azzá tette, ami volt...”– írta a háborút munkaszolgálatosként túlélő Feuer Gusztáv Ausztráliába szakadt barátjának 1946-ban, amikor a tébolyodott időkről akart valamelyest érzékelhető képet adni. A harmincas évek ismert belsőépítésze kamerájával mégis el tudott kapni valamit: sokféle arcot, kapcsolatokat, önfeledt nevetést, megélni nem félt pillanatokat, fényeket és árnyékokat – közben egy kis szippantás a korabeli Budapest hétköznapokon is izgalmas levegőjébe, egy röpke pillantás a korszak újító bútortrendjeire.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

A századdal egyidős Feuert a numerus clausus miatt nem vették fel a műegyetemre, így Prágában szerzett építészdiplomát és feleséget. Az egykori, Szudéta-vidékről származó évfolyamtárs Kurtz Augusztával először cseh és szlovák irodákban dolgoztak, majd összeházasodtak és Budapestre költöztek.

De hiába érdekelte Feuert a típustervezés vagy a felhőkarcoló tematikája, diplomájukat nem honosították, így kompromisszumot kötve eredeti terveikkel, a szabadabban gyakorolható belsőépítészet és bútortervezés felé fordultak.

Gusztáv és Guszta együtt készítették bútor- és enteriőrterveiket, melyek rendszeresen szerepeltek kortárs szakmai lapokban és a népszerű Szinházi Élet lakberendezési rovatában egyaránt. A tárgyfotós általában Feuer unokahúga, a későbbi híres fotóművész Reismann Marian volt.

1935-ben megszületett lányuk, Helga, aki életének első két évét anyjával a Szudéta-vidéken töltötte és csak a német térfoglalás után tértek vissza Budapestre.

A svábhegyi divatos társasszálló-építkezés végre nagyobb megbízásokat hozott: a Mirabel és a később SS-főhadiszállásként funkcionáló Majestic közösségi helyiségeit, illetve egyes lakosztályait is Feuer Gusztáv tervezte.

Gusztáv és Guszta, a rengeteg barátnak Nagyguszti és Kisguszti, nagy társasági életet éltek – németül. Lányuk visszaemlékezése szerint a német és cseh nyelven szocializálódott Kurtz Auguszta csak a második világháború után tanult meg magyarul. A fotókon megörökített társasághoz tartozott Farkasházy Miklós festő és a három Reismann (két fotóművész és egy ügyvéd), később pedig Pikler Emmi gyermekorvos és Binét Ágnes gyermekpszichológus (az Ablak-Zsiráf szerzője).

A háború alatt Feuert többször behívták munkaszolgálatra. „Szörnyen értelmetlen intézmény volt, de ez volt egyben az egyetlen, amit mentségére fel tudok hozni. Először robbanásig feszült bennem a felháborodás, hogy miért kell nekem bolháktól hemzsegő szalmában fetrengenem, amikor otthon megvan a rendes fekhelyem és valami többé-kevésbé hasznosat tudok csinálni, amiről itt viszont szó sem lehet. Aztán ez elmúlt” – írta visszatekintve. A kilencéves Helga a Maglódi úti karmelita zárdában vészelte át az utolsó hónapokat: „a zárdában nagyon katolikus lett és bizonyos kollíziót [ellentétet] idézett elő az iskolában újra zsidó hittanra járni. Kiheverte.” Ma is megvan és működik az az Izabella utcai műhely, amelynek egyik kárpitosa Kurtz Augusztát hamis papírokkal bújtatta. Végül a Wekerle Sándor (ma Hercegprímás) utca 19-ben egyesült újra a család és végre kifejezetten előnyösnek bizonyult az építész a családban: az óriási pauszpapír-tekercsek pont jók voltak a kibombázott üveg helyett.

Az újjáépítés éveiben Feuer nehezen talált magára: „...folynak a bontások és sor fog kerülni a helyreállítási munkákra is. Egy építésznek azonban nem szívgyönyör évekig stoppolni, foltozni és alkotómunkájának eredménye legfeljebb az, hogy ahol volt egy tető, ott most újra van, ahol volt egy ház, ott most nincs.” Korai, 1952-es halála előtt előbb a Nemzeti Segélynél dolgozott, majd a Pártközpont belsőépítésze lett – az ő tervei szerint készült el a Goldberger-gyár bölcsödéje, a Rákosi Mátyás gyermekotthon Kmetty utcai háza és a Benczúr utcai hotel berendezése.

Feuer Gusztáv után rengeteg fotó maradt fenn, papíron és negatívon, rendszertelenül. A hagyaték egy része már böngészhető a Fortepan on.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!