Fotó Akárki. Fotó Mindenki

Néhány dolog persze így is rekonstruálható. Vannak azonosítható helyszínek, például Szeged, Sopron, Zsámbék, Pannonhalma, Győr, Veszprém és Pozsony, Trencsén, Munkács, Salzburg, Königssee és vannak azonosítható események, például Zeppelin Budapest felett, Horthy Miklósné látogatása a Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téri Gyakorló Iskolában vagy éppen az 1938-as Szent Jobb körmenet. De valószínűleg sosem tudjuk meg, ki volt az a három elválaszthatatlan barátnő, aki együtt mászott hegyet és ivott kisfröccsöt, hogy az ősz, nagybajszú férfi mindennap osztozott-e a reggelijén a kis szobapinttyel, ki volt a trendi babakocsival pózoló elegáns úrinő és mi lett a később már kézen vezetett kisfiával. Vagy milyen szálak fűzték egymáshoz őket, hogyan éltek és szerettek és talán féltek és haltak? Ki lehetett az utazást, vizet és hegyeket, mulatságot szerető férfi vagy nő, aki dokumentálta magántörténeti pillanatait – és egyáltalán hasonlít-e a fennmaradt fotók alapján a fejünkben körvonalazódó alakra?  

Ez az anonim hagyaték kicsit olyan, mint az egyedi találkozása az egyetemessel, a privát történeté valami nagyobbal – mintha Kosztolányi-idézetet írnának a névtelen hősök emlékművére: „Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,/ csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. […] Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.”

246 , évtizedekkel ezelőtt exponált fotó várja, hogy újra kirakjuk a puzzle-t.