Tápéi cigányok, római modellek: Vinkler László életműve a perifériáról

Az egyes korszakokat vizsgáló kiállításoknak rendszerint az a legfőbb tanulsága, hogy sorra kerülnek elő olyan megrendítő képek, amik – készítőikhez hasonlóan – valamiért nem kerültek be a hivatalos kánonba. A fősodron kívüli, periférikus világokban is szétnéző emberek kiváltsága így az adott képek, vagy a festők munkásságának ismerete. Vinkler László életműve annyira gazdag, sokrétű és összetett, hogy minden bizonnyal ebből a komplexitásból adódik: csak azok merülnek el benne, akiket izgat ez a sokrétű szövet, ami a festőként, íróként és művészettörténészként is maradandót alkotó művész életművét adja.

A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

A Szabadkán született, majd Szegeden otthonra találó Vinkler kortársai közül elsők között ismerte fel a modern formák mélységét, hogy aztán egy akrobata magabiztosságával és elegenciájával mozogjon a hagyományos és a kísérleti formák között. Tanítványai és kortársai is kiemelik elméleti és technikai felkészültségét, aminek köszönhetően képes volt szinte bármilyen kor, bármelyik irányzatát hűen, a különféle technikákon keresztül bemutatni. 
Legteljesebben barátja, Németh László író jellemzi. „Vinkler László mindent tudott, amit manuálisan egy festőnek tudnia kell, és mindent ismert, amit egy modern embernek és gondolkodónak ismernie kell. Ismerte és őrizte a hagyományt, de nyitott volt az újítás iránt is. A hagyományőrzés és a szüntelen megújulás között kereste az egyensúlyt”. 
Bár a festészetének gerincét a portréművészet adta, a kísérleti törekvéseket végig közelről követte. Munkái között a posztimpresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus, absztrakt expresszionizmus, tasizmus jegyei is keverednek.1947-ben megalapította a szegedi Tanárképző Főiskola rajz és művészettörténeti tanszékét, amit 1957-ig vezetett, majd politikai okokból csak 1972-ben kapta vissza pozícióját. Tanári pályája alatt több neves tanítvány is kikerült szárnyai alól. Fontos Sándor festő, Bakacsi Lajos festő, Tóth Attila művészettörténész vagy Szekeres Ferenc grafikus is Vinklert tekinti fő mesterének, akik az alkotás mellett tanári minőségben is tevékenyek.

Élete utolsó évtizedében, keretet adva festői munkásságának, visszatért a fiatalkorában meghatározó, olaszországi és franciaországi látogatások hatásait megidéző formákhoz. Művei nagy részét a Móra Ferenc Múzeum őrzi Szegeden.

A cikkhez elengedhetetlen segítséget nyújtott Muladi Brigitta Vinkler Lászlóról szóló könyve, valamint Juhász Bálint történész és Vinkler Zsuzsanna képzőművész.