Nem fotóművész, fényképészmester

20130911 hegyiballa
“Egész életem álmodozó nagy szerelem, boldogság, / küzdelem, sötétség, ahol megjelent a fénysugár” – írta egyik versében Balla Demeter, akinek fényképeiből hamarosan Csak képek címmel jelenik meg albumba rendezett fotóválogatás. A fotográfus halálának első évfordulóján a kötetben szereplő, Budapestről készített, korábban sosem közölt képek közül válogattunk.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Balla Demeter egy évvel ezelőtt, 2017. november 5-én, hunyt el – 86 éves korában. “Messziről jött, sokat látott, és fényképeivel mindent megmutat, amire csak van szemük a látóknak. Talán még annál is többet, mert képein nem minden látszik, de annál több érződik. Gigantikus életművet hagyott maga után. (...) Belülről kifelé sugárzó személyiség volt, s ha valaki megtanulta dekódolni akadozó beszédét, olyan tudáshoz juthatott, olyan emberi mélységekbe pillanthatott be, hogy beleszédült” – írta róla halála másnapján Kincses Károly fotómuzeológus.

Balla 1931. májusában született a Szentes környéki tanyavilágban. Előbb elektroműszerész képzettséget szerzett, majd a budapesti Ikarus-gyárban kezdett el dolgozni. Fényképeket húszéves korától készített, autodidakta módon sajátította el a fotózás tudományát: fotó- és képzőművészeti kiállításokra járt, szaktanfolyamra iratkozott be, előadásokat hallgatott. Ahogy a honlapján szereplő életrajzban is szerepel, a fényképész szakmunkás bizonyítvány megszerzése után a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Munkáira hamar felfigyeltek, díjakat nyert, majd rendszeresen publikált képeslapokban, könyvkiadóknál. 1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám magazintól ment nyugdíjba 1988-ban, de a fényképezőgépet ezután sem tette le. Írásai, versei ezalatt az Új Tükörben, Élet és Irodalomban, Népszabadságban és a Kurírban jelentek meg.

Demeter nem fotóművész, hanem fotográfus, ki nem állhatta, ha fotóművésznek mondták – hangsúlyozta az Indexnek Hegyi Zsolt, aki mintegy harminc éven át dolgozott együtt Ballával, akinek haláláig kezelte az életművét, azóta örököse, jogutódja, a képek és az archívum gondozója, a mostani válogatásunkban megjelenő fotók adományozója. “Budapesti képek, eddig nem voltak közölve. Az ötvenes évek elejétől a 2000-es évekig terjedő időszakot fogják át. Az ‘56-os képei úgy készültek, hogy Sashalomról, ahol lakott, begyalogolt a belvárosba, és fényképezett – amit látott, és amit fontosnak érzett. Aztán a képeket elrejtette, nem szolgáltatta be, de még így is, az ellenforradalom támogatásáért, kirúgták a munkahelyéről. A képek azért is érdekesek, mert ő a portréiról volt ismert, és arról, hogy a 80-as évek közepétől javarészt csendéleteket, aktokat és - saját meghatározása szerint - kreatív fotókat készített, miközben ezek a képek is hordozzák azt a kompozíciós és esztétikai világot, ami jellemző a Balla-képekre” – mondta az Indexnek az anyagról Hegyi Zsolt.

Tímár Péter 1998-ban a Fotóművészet magazinban azt írta: “Balla Demetertől semmit nem tanultam. Amit ő a fényképezésről tud, azt nem lehet eltanulni. Arra csak születni lehet. Mint varázslónak, vagy Dalai Lámának is.”

Borítókép: Hegyi Zsolt felvétele Balla Demeterről.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?