A képeimet mentsétek, és bármikor újrakezdem az életem

156958
Egyszerre avantgárd és biedermeier, a kortárs Brassaïhoz, André Kertészhez, Moholy-Nagy Lászlóhoz hasonló jelentőségű fotográfus – mondják a nagyjából egy évtizede (újra)felfedezett Kinszki Imréről (1901-1945).

A nagypolgári zsidó értelmiségi családból származó Kinszki az orvosi egyetemre járt, de két év után abba kellett hagynia, mert nagyapja halála után neki kellett eltartania anyját és a húgát. Irattáros lett a Gyáriparosok Országos Szövetségében, miközben filozófiai és természettudományos írásait a Horthy-korszak számos folyóirata közölte. Fotózni fia, Gábor születésekor kezdett, életműve tizenhat év alatt született, munkaszolgálatosként be kellett szolgáltatnia fényképezőgépét. Természetfotói megjelentek például a Búvárban és a National Geographic-ben, az 1939-es Magyar Fotográfia című albumban. A húszas évekbeli reklámtáblákkal teli, zsizsegő Király utcát az is tőle ismeri, aki nem hallotta még a nevét.

Kinszki fotónegatívjait lánya, az akkor tízéves Judit egy kis bőröndben mentette át gettón, háborún. „Apa azt mondta, próbáljuk megőrizni, mert ezzel újra tudja kezdeni az életét”– mesélte a család egyetlen, ma is élő tagja. Kinszki Judit a megmenekített fényképnegatívok jelentős részét 1985-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének ajándékozta, ennek digitalizált változata a Hungaricana -n szabadon hozzáférhető. A Kinszki család képeinek egy része és a Judittal készült életútinterjú szerepel a zsidó élettörténeteket gyűjtő Centropa Alapítvány oldalán.

A Fortepan által most digitalizált képeken a Kinszki család húszas-harmincas évekbeli élete: elveszett gyerekkor, zuglói grundok és vidéki nyarak.