Egy jobb élet reménye a betonsivatagban

A paneltömböket, a szoci lakótelepeket lehet szeretni meg nem szeretni, de nem lehet letagadni, hogy annyira részei Budapest városképének, mint a Lánchíd vagy a Szent István-bazilika. Ma már, amikor amolyan szocialista maradványként tekintünk a panelekre, sőt, egyes helyeken már a lebontásukról fantáziálnak, nehéz elképzelni, hogy valaha az ezekből a szürke monstrumokból álló új városrészek egy új, jobb élet szimbólumai voltak, amelyek tízezreknek nyújtottak olyan új otthont, amiről korábban csak álmodni tudtak talán.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Az ilyen, „semmiből” kinőtt panelvárosok egyike Újpalota, az egyik legnagyobb budapesti lakótelep, amelyet idén ötven éve kezdtek el építeni. Legalábbis hivatalosan ekkor rakták le az alapkövét. Ezután nem sokkal pedig családok tízezrei töltötték be a 10-12 emeletes házakat az egykori bolgár kertek, szántóföldek és mocsarak helyén. Az egyik ilyen család az anyukámé volt a nagymamám pedig még mindig itt lakik. Ők 1975-ben költöztek be a lakótelep egyik utoljára megépült 14 emeletesébe egy komfort nélküli, VII. kerületi lakásból.

Hál’ istennek nem kell elképzelnünk, hogy milyen volt egy frissen felhúzott lakótelepen az élet, Horváth Péter fotográfus ugyanis éveken keresztül dokumentálta Újpalota mindennapjait, ezek a képek pedig most már a Fortepan gyűjteményének részét képezik.

Horváth az MTI gyakornoka volt, amikor 1970-ben Újpalotán talált magának egy albérletet. A lakótelep akkor még javában épült, amikor Horváth odaköltözött, és úgy érezte, ennek dokumentálásából remek portfóliót lehetne összerakni a diplomájához, úgyhogy elkezdte járni a környéket, fényképezett az utcán, bekéredzkedett a házakba, lakásokba, egy tucat családnak segített költözködni, csakhogy aztán az ablakukból meg tudja csinálni az áhított képet. Az Indexnek elmesélte, hogy évtizedekkel később megpróbálta rekonstruálni a képeket, bejutni ugyanazokba a lakásokba, és volt, aki felismerte, hogy ő kopogott a 70-es évek közepén is.

A képek mellé ajánlom ezt a válogatást a 60-as, 70-es évekbeli híradókból, amelyben például arról is beszámolnak, hogy a 3,5 milliárd forintos állami beruházással messze nem volt minden rendben, kezdetben sokszor elakadtak a liftek, beáztak a legfelső lakások, és a házak aljában büdösödött a szemét. De az is kiderül, hogy hogyan is építették a házakat, sőt, az is látszik, ahogy az akkor még üres területen kijelölik azt, hogy hol lesz az új városrész két új főútja.